Enter Könyvelő Iroda
Enter Könyvelő Iroda

1997. évi törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól

1997. évi CIII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól

A központi költségvetés, az Útalap és a Központi Környezetvédelmi Alap feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

Első rész

Általános reandelkezések

1. § (1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előállítása és importálása.

(2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenőrzése érdekében érvényesítendő követelmény az, hogy

a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elő,

b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül importált jövedéki termék - kivéve az ideiglenes behozatalban importált jövedéki terméket - adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába kerüljön, és

c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül - az ideiglenes behozatal esetét kivéve - csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemében, raktárában vagy tranzitterületen tárolják, raktározzák.

(3) Az a jövedéki termék,

a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául szolgáló célra használható fel;

b) amelyre adóvisszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog érvényesíthető.

(4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették.

I. Fejezet

Hatály, Értelmező rendelkezések

Területi hatály

2. § A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad és tranzitterület is.

Tárgyi hatály

3. § (1) A törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendő adóra, a dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni.

(2) Jövedéki termékek:

a) az ásványolaj,

b) az alkoholtermék,

c) a sör,

d) a pezsgő,

e) a köztes alkoholtermék,

f) a dohánygyártmány.

Személyi hatály

4. § A törvény rendelkezéseit

a) a jövedéki terméket és az annak előállítására alkalmas, e törvényben meghatározott terméket előállító, raktározó, tároló, importáló, exportáló, az azt forgalmazó, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre (a továbbiakban együtt: személy), valamint

b) a jövedéki termék adóztatásával, forgalmazásával összefüggő felügyeleti, ellenőrzési és más hatósági feladatokat ellátó szervezetekre

kell alkalmazni.

Hatáskör, illetékesség

5. § (1) Jövedéki ügyben első fokon - ha e törvény másként nem rendelkezik - a vámhivatal jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme, raktára, a kereskedő üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a főváros IV-X., XIII-XXI. és XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a főváros I-III., XI-XII. és XXII. kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.

(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat - első fokon a megyeszékhelyen működő (Pest megyében a Buda-környéki, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú) vámhivatal látja el, továbbá jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.

(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben - az adójegy és a zárjegy felhasználásának helyszíni ellenőrzése, elszámoltatása kivételével - első fokon a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos parancsnokság) jár el.

(4) A (2) bekezdés szerinti jövedéki ügyben - ha e törvény másként nem rendelkezik - az eljárásra

a) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet székhelye,

b) székhellyel nem rendelkező vállalkozó esetében a telephely, több telephely esetén az elsőként bejelentett telephely,

c) telephellyel sem rendelkező személy esetén a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely

szerinti vámhatóság az illetékes.

(5) Helyszíni ellenőrzés keretében a jövedéki terméket forgalmazóknál az első fokú adóhatóság köteles jövedéki ellenőrzést is lefolytatni, az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek forgalmazásának ellenőrzése kivételével.

(6) Halaszthatatlan ellenőrzési és eljárási cselekményeket a hatáskörrel rendelkező szerv az illetékességi területén kívül is végezhet, amelyről haladéktalanul tájékoztatja az illetékességgel rendelkezőt.

(7) A vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) a kiemelkedő jelentőségű jövedéki ügyben az eljárás lefolytatására hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot is kijelölhet.

(8) Ismeretlen személy ügyében eljárásra az a vámhatóság illetékes, amely az ügyben az első intézkedést tette.

6. § (1) Jövedéki adóügyben vagy azzal összefüggő más adóügyben az olyan ellenőrzést, amelynél beáll az ismételt ellenőrzés tilalmának hatálya, a vámhatóság és az adóhatóság előzetes egyeztetés alapján, egy időben, egymás megállapításaira tekintettel köteles lefolytatni.

(2) Amennyiben a rendőrség, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a közterület-felügyelet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény szerint hatáskörrel nem rendelkező szerve, továbbá bármely más hatóság a tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggő jogsértő magatartás gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követően az ügyet az illetékes vámhatóságnak átadja.

Értelmező rendelkezések

7. § E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve a kétütemű motorolaj motorbenzinhez keverését, az ásványolajok közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba történő bekeverését, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott alkoholtermék és benzin gyógyszertári kiszerelését;

2. jövedéki termék importálása: a jövedéki termék külföldről belföldre, vámhatáron át történő behozatala vagy egyéb módon történő bejuttatása;

3. vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1997. január 1-jén hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő;

4. adóhatóság: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei;

5. vámhatóság: a Vám- és Pénzügyőrség és szervei;

6. adóraktár: az a fizikailag (pl. fallal, mérési ponttal) elkülönített, egy technológiai egységet képező hely, ahol az e törvényben meghatározott engedély birtokában jövedéki termék előállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg;

7. adóraktár engedélyese: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék előállítására, illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után az adót még nem fizették meg;

8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező, a jövedéki terméket a 37. és 47. §-okban meghatározott célra (a továbbiakban: adómentes cél) felhasználó személy;

9. gazdasági tevékenység: a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység;

10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve adómentes felhasználó üzeméből történő kitárolása - kivéve, ha az adóraktárba, tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik -, továbbá az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történő vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha a vámkezelést vagy az intézkedést követően a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz;

11. szabadforgalom: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékekkel folytatott gazdasági tevékenység;

12. kitárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen következményeként a jövedéki termék az adóraktár területét vagy az adómentes felhasználó üzemét, raktárát elhagyja;

13. betárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen következményeként a jövedéki termék az adóraktár területére vagy az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába beszállításra kerül;

14. jövedéki ügy: a jövedéki termékkel, az adójeggyel, a zárjeggyel összefüggő adó- és egyéb kötelezettségek teljesítése, hatósági felügyelete, jövedéki ellenőrzése és az ezekkel kapcsolatos eljárás;

15. jövedéki adóügy: az olyan jövedéki ügy, amely a jövedéki adóztatási feladat ellátásával függ össze - ideértve az adójeggyel megfizetett általános forgalmi adó bevallását és az egyéb adókötelezettségek teljesítését, ellenőrzését is -, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárás;

16. importáló: az a személy, aki először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen, illetve ilyen személy hiányában az, aki az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált jövedéki terméket birtokolja;

17. exportáló: az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a vámhatóság végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptet, ideértve azt is, aki a sugárhajtóművek üzemanyagát a nemzetközi légi forgalomban részt vevő belföldi és külföldi lajstromjelű, sugárhajtású vagy gázturbina-meghajtású olyan repülőgép üzemanyagtartályába tölti, amelynek külföldre távozását a határvámhivatal regisztrálja;

18. megbízható adós: az a személy, aki a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: vámtörvény) szerint vámszempontból megbízható, legalább 2 éve állít elő engedély alapján jövedéki terméket, és terhére jogerős határozattal a kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;

19. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, legalább 2 éve folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére jogerős határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély módosítására irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek.

II. Fejezet

Adókötelezettség

Adókötelezettség keletkezése

8. § (1) Adókötelezettség keletkezik, ha

a) a jövedéki terméket belföldön előállítják;

b) a jövedéki terméket importálják.

Az adó alanya az a) pont esetében a jövedéki terméket előállító személy, a b) pont esetében az importáló.

(2) Az adókötelezettség a jövedéki terméket belföldön előállító, illetve importáló személy helyett a betároló adóraktár engedélyesét, illetve adómentes felhasználót terheli a jövedéki termék adóraktárba vagy az adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásának a visszaigazolásával. Ez nem érinti a jövedéki terméket belföldön előállító, illetve importáló személy bejelentési, bevallási, nyilvántartási, bizonylat kiállítási és megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét (a továbbiakban: egyéb adókötelezettség). E bekezdés szerinti adókötelezettség esetében az adó alanya a jövedéki terméket betároló adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó.

Adómentes jövedéki termék

9. § (1) Adómentes a vámtörvény szerint vámmentesen vámkezelt üzemanyag és áruminta.

(2) Adómentes a jogszabályban meghatározott mértékig a nem kereskedelmi forgalomban vámkedvezményben részesülő termékimport.

III. Fejezet

Adófelfüggesztés

Az adófelfüggesztés esetei

10. § (1) Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti esetében az adófelfüggesztés az adómegállapítás és az adófizetés halasztása. Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetében az adófelfüggesztés az adó fizetésének halasztása. Az adómegállapítással egy tekintet alá esik a vámhatóság minden olyan intézkedése, amelyet a vámteher biztosítása érdekében tesz. Az adófelfüggesztés nem érinti az adóalany egyéb adókötelezettségét.

(2) A jövedéki termék jogszerű belföldi előállításával keletkező, illetve az adóraktár engedélyesét, valamint az adómentes felhasználót a jövedéki termék adóraktárba, illetve az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába történő betárolása következtében terhelő adómegállapítási és adófizetési kötelezettség adófelfüggesztés alatt áll, amíg a jövedéki terméket

a) az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolja, raktározza;

b) az adómentes felhasználó az üzemében, raktárában tárolja, raktározza;

c) az adóraktár engedélyese az adóraktárából, illetve az adómentes felhasználó az üzeméből, raktárából a 11. § feltételeinek megfelelően adófelfüggesztéssel szállítja, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a kitárolást követő 30. napig.

(3) A jövedéki termék importálásával keletkező adófizetési kötelezettség adófelfüggesztés alatt áll azon jövedéki termék után, amelyet az importáló a vámkezelést követően a 11. § feltételeinek megfelelően adófelfüggesztéssel szállít, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a belföldi forgalom számára való vámkezelést követő 30. napig.

(4) Ha az adóraktári engedély megszűnik - kivéve a (6)-(7) bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek másik adóraktárba történő betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de legfeljebb az engedély megszűnését követő 30. napig.

(5) Ha az adómentes felhasználó keretengedélye megszűnik - kivéve a (6)-(7) bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek adóraktárba való betárolásáig, de legfeljebb az engedély megszűnését követő 30. napig.

(6) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye felszámolási eljárás miatt szűnik meg, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolási eljárás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, de legfeljebb a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék hitelező részére történő kitárolásáig.

(7) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye végelszámolás miatt szűnik meg, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a végelszámolás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, illetve a vagyonfelosztást követően történő kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napig.

Adófelfüggesztéssel történő szállítás

11. § (1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható

a) adóraktárból, adómentes felhasználótól, illetve az importálást követően adóraktárba;

b) adóraktárból, illetve az importálást követően adómentes célra, adómentes felhasználó részére;

c) adóraktárból, illetve az importálást követően végleges rendeltetéssel külföldre vagy tranzitterületre, kivéve, ha az a tranzitterületen felhasználásra kerül;

d) az importálást követően, ha a jövedéki termék vámkezelése aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történik;

e) az importálást követően a belföldi forgalom számára való vámkezelés céljából történő árutovábbítási eljárásban.

(2) Az importált jövedéki termék adóraktárba, adófelfüggesztés mellett történő szállításához az importáló bemutatja azt az adóraktári engedélyt, ahova az importált jövedéki terméket szállítják, továbbá - ha az importáló személye nem azonos az adóraktár engedélyesének személyével - az adóraktár engedélyesének az importált jövedéki termék befogadásáról adott nyilatkozatát.

(3) Az importált jövedéki termék adómentes célra, adómentes felhasználó részére adófelfüggesztés mellett történő szállításához az importáló bemutatja az adómentes felhasználó keretengedélyét és nyilatkozatát a még rendelkezésére álló adómentes beszerzési keretről, továbbá - ha az importáló személye nem azonos az adómentes felhasználó személyével - az adómentes felhasználó megbízását a jövedéki termék importálására.

(4) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő szállítása csak az (5) bekezdés szerinti termékkísérő okmánnyal megengedett.

(5) A termékkísérő okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve kitárolásának, adómentes felhasználó részére történő átadásának, külföldre, tranzintterületre való kiléptetésének az igazolására szolgáló bizonylat. A termékkísérő okmány a kiállítójának, a címzettnek, a fuvarozónak a megnevezését, a szállított jövedéki termék azonosítását és mennyiségi adatait, továbbá a kitárolásra, betárolásra, beléptetésére, kiléptetésre vonatkozó adatokat és igazolásokat tartalmazza. A belföldön átviteli (tranzit) rendeltetéssel átszállított jövedéki termék esetében az árut kísérő vámokmány termékkísérő okmánynak minősül.

(6) A termékkísérő okmányt a jövedéki terméket kitároló adóraktár, adómentes felhasználó, illetve az importáló állítja ki. A jövedéki terméket fogadó adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó a betárolást köteles a termékkísérő okmányon a kitároló adóraktárnak, az adómentes felhasználónak, illetve - importált jövedéki termék esetén - annak a vámhatóságnak visszaigazolni, amely a vámkezelést végezte, és a jövedéki terméket az átvétellel egyidejűleg köteles a készletébe felvenni.

(7) A jövedéki termék külföldre, tranzitterületre való kiléptetése esetén a kiléptetést végző vámhatóság a termékkísérő okmányon igazolja a kiléptetés megtörténtét.

Az adófelfüggesztés megszűnése

12. § Az adófelfüggesztés megszűnik, ha

a) az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, az importáló az adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül (13. §), illetve

b) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beáll (14. §).

Végleges mentesülés az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól

13. § (1) Az adóraktár engedélyese a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket

a) egy másik adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;

b) az adómentes felhasználó betárolta, és a betárolást visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;

c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették - ideértve azt az esetet is, ha az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi és belföldi lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályába töltik -, és azt a vámhatóság igazolta.

(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,

a) amelyet az adóraktárban egy másik jövedéki termék előállításához használtak fel;

b) amelyet az adóraktárban a belső minőség-ellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzat szerint felhasználtak;

c) amelyet az adóraktárban az adóellenőrzés céljaira a vámhatóság felhasznált;

d) amelyet az adóraktárban az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira átadtak;

e) amelyet az adóraktárban vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisítettek;

f) amely az adóraktárban vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás során baleset vagy az adóraktár engedélyesének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan megsemmisült;

g) amely az adóraktárban az előállítás, tárolás, raktározás, illetve az adófelfüggesztéssel történő szállítás során keletkezett veszteség, legfeljebb a jogszabályban meghatározott mértékig;

h) amelyet a 48. §-ban meghatározott teljes denaturálással állítanak elő.

(3) Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha

a) a kitárolt jövedéki terméket adóraktárba betárolták, és azt az adóraktár engedélyese visszaigazolta a termékkísérő okmány egy példányán;

b) a jövedéki terméket a keretengedélyben engedélyezett adómentes célra felhasználta.

(4) Az adómentes felhasználó véglegesen mentesül azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól,

a) amelyet az üzemében, raktárában a belső minőségellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára a - hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzata szerint felhasznált;

b) amelyet az üzemében, raktárában az adóellenőrzés céljaira a vámhatóság felhasznált;

c) amelyet az üzemében, raktárában az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira adtak át;

d) amelyet az üzemében, raktárában, vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisítettek;

e) amely az üzemében, raktárában vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás során baleset vagy az adómentes felhasználó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan megsemmisült;

f) amely a tárolás, raktározás során keletkezett veszteség, legfeljebb a jogszabályban meghatározott mértékig.

(5) A (2) bekezdés b)-f) pontja és a (4) bekezdés a)-e) pontja szerinti végleges mentesítésre való jogosultságot a vámhatóság vizsgálati jegyzőkönyvével kell igazolni.

(6) Az importáló a felfüggesztett adófizetés alól véglegesen mentesül, ha

a) az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe a vámhatóság által igazoltan betárolta és készletre vette, illetve vetette, és azt az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó a vámkezelést végző vámhatóságnak visszaigazolta;

b) az importált jövedéki terméket végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiszállította, és azt a vámhatóság igazolta.

(7) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha jövedéki termékét egy másik adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese a termékkísérő okmányon visszaigazolta.

(8) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha

a) a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket a szabadforgalomba bocsátják, feltéve, hogy azt megelőzően vagy azzal egyidejűleg a vevő az adót igazoltan megfizette, vagy a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket adóraktár engedélyese részére értékesítették, és az a jövedéki termék betárolását a termékkísérő okmányon visszaigazolta;

b) a jövedéki terméket a hitelező részére - a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján - történő átadás céljából az adóraktárból, illetve az adómentes felhasználó üzemből, raktárából kitárolták, feltéve, hogy azzal egyidejűleg a hitelező az adót igazoltan megfizette, vagy - ha a hitelező adóraktár engedélyese - a betárolást a termékkísérő okmányon visszaigazolta.

(9) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolás miatt felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a jövedéki terméket egy másik adóraktár betárolta, és azt a termékkísérő okmányon visszaigazolta, illetve, ha a vagyonfelosztás - a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napon belül - megtörténik, és a jövedéki terméket e célból kitárolták, s ezzel egyidejűleg az adót igazoltan megfizették.

Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beállta

14. § (1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség.

(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék 13. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének az igazolása a kitárolást követő 30 napon belül nem történik meg, a kitároló adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követő 31. napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény bekövetkezett, de az erről szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg.

(3) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított importált jövedéki termék 13. § (6) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának az igazolása a belföldi forgalom számára történő vámkezelést követő 30 napon belül nem történik meg, az importálónak a belföldi forgalom számára történő vámkezelést követő 31. napon beáll az adófizetési kötelezettsége. Ha az árutovábbítási eljárásban vámkezelt importált jövedéki terméknek a rendeltetési vagy a kiléptetést végző vámhivatalnál a bemutatási határidő lejártáig nem történik meg a bemutatása, a határidő lejártát követő napon beáll az importáló adófizetési kötelezettsége.

(4) A jövedéki termék 30. § (1) bekezdés szerint nem adómentes célra történő felhasználása esetén az adómentes felhasználónak a megállapított különbözetre (készlethiányra) a tárgyhó utolsó napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.

(5) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, egyébként pedig az adóraktári engedély, illetve a keretengedély megszűnését követő 31. napon.

(6) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, valamint a kitárolás napján, ha a jövedéki terméket anélkül tárolják ki az adóraktárból, illetve az adómentes felhasználó üzeméből, raktárából, hogy a vevő, illetve a hitelező az adót igazoltan megfizette volna.

(7) A megszűnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszűnt keretengedély jogosultjának a 10. § (7) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követő 31. napon, illetve, ha anélkül tárolják ki a jövedéki terméket, hogy a vagyonfelosztás alapján azt átvevő személy az adót igazoltan megfizette volna, egyébként pedig, ha a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 nap letelt.

(8) Az adóraktár engedélyesének felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll arra a jövedéki termékre,

a) amelyet az adófelfüggesztés időtartama alatt az adóraktárban nem termék előállításához, nem alapanyagként, vagy az adóraktárban belső égésű motorok üzemanyagaként, vagy tüzelőanyagként használnak fel;

b) amely a készletfelvétel során a nyilvántartás szerinti és a tényleges készlet olyan különbözete, amely meghaladja a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget.

(9) Az importáló felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beáll, ha az aktív feldolgozásban vagy az ideiglenes behozatalban vámkezelt jövedéki termék vámáruval - a vámtörvény rendelkezései alapján - a külföldre történő visszaszállítással nem számol el.

15. § (1) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha

a) a hatóságok által elkobzott, vagy a vámhatóság által a vámraktárból értékesített jövedéki terméket (vámárut, árut) nem adóraktár vásárolja meg;

b) az adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a felszámolása során a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják, kivéve, ha a vevő adóraktár engedélyese;

c) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki terméket a hitelezőnek történő átadás céljából kitárolják, kivéve, ha a hitelező adóraktár engedélyese;

d) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követően a jövedéki terméket e célból kitárolják.

(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha jövedéki terméket

a) adóraktáron kívül jogellenesen állítanak elő, azt megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák,

b) jogellenesen importálnak, azt megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák,

kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére.

16. § Az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje:

a) a jogellenes előállítás, illetve belföldi forgalomba hozatal esetén a jogellenes magatartás tanúsításának időpontja, ha pedig ez nem állapítható meg, a hatóság tudomására jutásának időpontja;

b) minden más esetben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a meghatározott esemény bekövetkezésének időpontja.

Az adó fizetésére kötelezett személy

17. § (1) Az adót a fizetés esedékessé válásakor - a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - a 8. §-ban meghatározott adóalany fizeti.

(2) Az adó fizetésére kötelezett

a) a 15. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a terméket megvásárló (átvevő) személy;

b) a 15. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a vevő;

c) a 15. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a hitelező;

d) a 15. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követően átvevő személy.

(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja vagy forgalomba hozza.

IV. Fejezet

AZ ADÓRAKTÁR MŰKÖDTETÉSÉNEK ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI

Adóraktári engedély

18. § (1) Adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a továbbiakban: adóraktári engedély) működtethető.

(2) Azon jövedéki termék, amelyre e törvény adómértéket állapít meg,

a) kizárólag olyan adóraktárban állítható elő - ideértve a jövedéki termék palackozását, kis egységű kiszerelését is -, melynek működtetője e termék előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik;

b) importálás esetén az adó megfizetése nélkül - az adómentes felhasználó üzemén, raktárán, a tranzitterületen kívül, illetve az ideiglenes behozatal esetét kivéve - csak adóraktárba tárolható be, és ott tárolható, raktározható;

c) betárolás esetén az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület, az adómentes felhasználó üzeme, raktára kivételével - csak adóraktárban tárolható, raktározható.

(3) Jövedéki termék vámszabad területen történő előállítása és tárolása, illetve vámraktárban való tárolása is - kivéve a vámhivatal által üzemeltetett vagy bérelt vámraktárat - csak érvényes adóraktári engedéllyel megengedett.

19. § (1) Adóraktári engedélyre az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő olyan személy jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető;

b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;

c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

d) aki a 22. § szerinti jövedéki biztosítékot nyújtja (rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy átutalta);

e) aki az adóraktári engedély kiadása évét követő évtől független könyvvizsgáló által hitelesített (auditált) mérleggel rendelkezik;

f) aki a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási és az adóbevallási kötelezettségét a vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszerben, elektronikus úton teljesíti.

(2) A kizárólag bérfőzési tevékenységet végző egyéni vállalkozó mentesül a kettős könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól mindaddig, amíg az általa bérfőzéssel előállításra kerülő pálinka, párlat és borpárlat mennyisége az évi 15 ezer hektoliterfokot nem haladja meg.

(3) Nem adható engedély, ha a kérelmező természetes személyt vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét, gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.

20. § (1) A kérelmező a 19. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak arra a termékgyártásra, raktározásra, tárolásra használt üzemre, raktárra kaphat engedélyt, ahol az előállított, raktározott jövedéki termékek biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak, továbbá, amelyre rendelkeznek azokkal a hatósági engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal, amelyeket jogszabály az adóraktárban folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához külön előír.

(2) Az adóraktári engedély (1) bekezdés szerinti feltételeit a vámhatóság előzetesen a helyszínen is megvizsgálja.

21. § (1) Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a tevékenység és a jövedéki termék megjelölését;

b) az éves szinten várhatóan előállításra kerülő adóköteles jövedéki termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározásra, tárolásra kerülő jövedéki termék mennyiségét;

c) a kérelmező nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese);

d) a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását;

e) az adóraktár címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát és berendezésének, valamint a technológiának a leírását;

f) a termékkísérő okmány aláírására jogosultak körét;

g) a kérelmező nyilatkozatát a felajánlott jövedéki biztosíték összegéről és teljesítésének módjáról;

h) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vállalja az engedély kiadását követő évtől a mérleg hitelesítési kötelezettséget;

i) a kérelmező nyilatkozatát a közvetlen számítógépes kapcsolati rendszernek a 19. § (1) bekezdés f) pontja szerint történő kialakításáról.

(2) Több adóraktárra kért engedély, illetve az engedély módosítása esetében a kérelmező, illetve az engedélyes az (1) bekezdés b) pontjában foglalt adatokat összesítve - az adóraktárak közötti átszállításokból adódó halmozódásokat kiszűrve - adja meg.

(3) Az engedélykérelemhez csatolni kell a 19. és 20. §-ban előírt feltételek teljesítését igazoló eredeti okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat, dokumentációkat vagy azok hitelesített másolatát.

(4) A vámhatóság az adóraktár működését a kérelemben foglaltaknak megfelelően a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A vámhatóság az adóraktári engedélyt a 22. § szerinti jövedéki biztosíték nyújtásának igazolását követő 15 napon belül adja ki.

(5) Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól. Az adóraktári engedély mellékletét képezi az adóraktár engedélyes által működtethető adóraktárra, több adóraktár esetén az adóraktáranként kiállított adóraktár-betétlap.

(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. § (2) bekezdésének a)-f) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d) és e) pontjában megjelölt jövedéki termékek ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók, raktározhatók, illetve tárolhatók.

(7) Az adóraktár engedélyese az engedélykérelemben megadott, illetve az engedélyben rögzített adatok változását haladéktalanul köteles a vámhatósághoz bejelenteni, abban az esetben is, ha az egyébként az adóraktári engedély módosítását nem igényli.

(8) Ha az adóraktár engedélyese további adóraktár működtetését, vagy adóraktárában az engedélyezett tevékenység bővítését vagy szűkítését kéri, az adóraktári engedélye módosítására irányuló kérelmet kell benyújtania.

(9) Ha az adóraktár engedélyesének személye pusztán más társasági vagy gazdálkodó szervezeti formává való átalakulás miatt változik, a (8) bekezdésben, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) foglaltak szerint az adóraktári engedély módosítását kell kérni.

(10) A vámhatóság az engedély megadásánál figyelembe vett feltételeket folyamatosan, illetve a 22. § (8) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálja. A tevékenység gyakorlása helyi körülményeinek olyan megváltozása esetén, amely az adóraktárban az adófizetési kötelezettség szempontjából jelentős adatok megállapítását, ellenőrzését, illetve a 20. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennállását veszélyeztetik, az adóraktár engedélyesét a vámhatóság felszólítja a hiányosság megszüntetésére. Ha arra a felszólításban megadott határidőn belül nem kerül sor, a vámhatóság az adóraktárra kiállított engedélyt visszavonja.

Jövedéki biztosíték

22. § (1) Az adófelfüggesztéssel történő szállítással és az adófizetési kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A felajánlott jövedéki biztosíték összegét és teljesítésének módját a vámhatóság az e törvényben és a végrehajtási rendeletben foglaltak alapján elfogadja, vagy az engedély iránti kérelemmel együtt visszautasítja.

(2) A jövedéki biztosíték összegét - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - az e törvényben meghatározott értékhatárok között, a jövedéki termék 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mennyiségére számított adótartalom egytizenketted részének alapulvételével kell meghatározni. A 21. § (2) bekezdésében foglalt esetben a jövedéki biztosítékot az adóraktárakra összesített adatokat figyelembe véve, az adóraktár engedélyesére kell megállapítani.

(3) A 18. § (3) bekezdése szerinti adóraktári engedély esetében jövedéki biztosítékként a vámtörvényben előírt és teljesített vámbiztosíték szolgál.

(4) Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében a 21. § (6) bekezdés szerint többféle jövedéki termékcsoport is előállítható, raktározható, tárolható, a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál a termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell figyelembe venni.

(5) A jövedéki biztosíték a (2) bekezdésben meghatározott összeg fele, ha az adóraktári engedélyt kérelmező vagy az adóraktár engedélyese megbízható adós.

(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell, ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése kizárólag kérelemre történik.

(7) Az adóraktár engedélyese köteles a vámhatóságnak bejelenteni a jövedéki biztosíték megállapításánál figyelembe vett és az időarányos tényszámok alapján éves szinten várható termékelőállítás és betárolás mennyiségi adatainak olyan eltérését, amelynek alapján a jövedéki biztosíték több, mint 25 százalékkal való megemelése indokolt.

(8) Hivatalból kötelező a jövedéki biztosíték összegének felülvizsgálata az adóraktári engedély kiadását követő legfeljebb 6 hónap elteltével, illetve azt követően évente, továbbá a (7) bekezdés szerinti esetben.

(9) A biztosíték összegének hivatalból történő felemelése esetén az adóraktár engedélyese az első fokú határozat, illetve - fellebbezés esetén - a másodfokú határozat közlésétől számított 30 napon belül köteles gondoskodni a biztosíték kiegészítéséről. A biztosíték összegének csökkentése esetén a vámhatóság haladéktalanul intézkedik a különbözet felszabadításáról, illetve visszafizetéséről.

(10) Ha az adóraktári engedély megszűnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követően szabadítható fel.

(11) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.

(12) A jövedéki biztosíték - ideértve a (3) bekezdés szerint jövedéki biztosítékként szolgáló vámbiztosítékot is - az esedékességkor, végrehajtható adó-, adóelőleg-, termékdíj-, bírság-, pótléktartozás és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére, illetve - amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható - a jövedéki termék meg nem fizetett vámterhére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a vámhatóság jogosult.

Adóraktári engedély megszűnése

23. § (1) Az adóraktári engedély megszűnik, ha

a) az adóraktár természetes személy engedélyese meghalt;

b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;

c) az engedélyt visszaadják;

d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.

(2) A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben

a) az adóraktár engedélyese ellen felszámolási eljárás indult;

b) az adóraktár engedélyese az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. §-ának (2) bekezdése kizárja;

c) az adóraktár engedélyese a 21. § (10) bekezdése szerinti hiányosság megszüntetésére a vámhatóság által megadott határidőn belül nem intézkedik;

d) a felemelt biztosíték összegét a határozat kézbesítését követő 30 napon belül nem teljesítik;

e) a 19. § (1) bekezdés a), d)-f) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek.

(3) Az engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(4) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktár működtetésére rendelkezik jogosultsággal, és e jogosultsága csak az egyik adóraktárára vonatkozóan szűnik meg, a megszűnést, illetve az engedély visszavonása esetén az erről szóló határozat közlését követő 30 napon belül köteles az adóraktár termékmérleg nyilvántartását a megszűnés napjával lezárni, és készletfelvétellel megállapítani a tényleges zárókészletet. Ennek megtörténtét a vámhatóság a helyszínen igazolja.

(5) Ha az adóraktár engedélyesének az adóraktári engedélye (jogosultsága) szűnik meg, valamennyi adóraktárára vonatkozóan kell a (4) bekezdés szerint eljárni, és adóraktáranként részletezve és összesítve kell az ott meghatározott kötelezettséget teljesíteni. A jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti rendezését követően szabadítható fel.

(6) Annak a fizikai helynek, amely az adóraktári engedély visszavonásáig adóraktárként működött, ismételten adóraktárként való működése csak azt követően engedélyezhető, ha a korábbi adóraktár engedélyesnek a jövedéki termék utáni adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozása megfizetésre került.

Az adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettsége

24. § (1) Adóraktárból a jövedéki termék

a) adófelfüggesztés mellett csak termékkísérő okmánnyal tárolható ki,

b) szabadforgalomba az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a továbbiakban: egyszerűsített kísérő okmány) egyidejű kiállításával, és a szállítást végző részére történő átadásával bocsátható. Az egyszerűsített kísérő okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat, a feladó, a vevő (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges adatokat tartalmazza.

(2) A termékkísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány szigorú számadású bizonylat, amellyel kapcsolatban elkövetett jogsértésre a számlára, a nyugtára, a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Az adóraktár engedélyes bizonylatokkal alátámasztott nyilvántartási rendjének alkalmasnak kell lenni arra, hogy annak alapján az adóraktárban keletkezett adókötelezettség, a felfüggesztett és az esedékessé vált adófizetési kötelezettség bármikor megállapítható, illetve ellenőrizhető legyen.

(4) Az adóraktárban jövedéki termékenként - a dohánytermékek kivételével a vámtarifaszám legalább 6 számjegyű, illetve az ásványolaj termékeknél legalább 8 számjegyű bontásában - külön-külön termékmérleg nyilvántartást is kell vezetni. A vámhatóság a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is előírhatja az ellenőrizhetőség érdekében. A dohánygyártmány esetében cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1 kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány termékekre kell a termékmérleget vezetni.

(5) A jövedéki termék mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben, illetve a cigaretta, szivar, szivarka esetében ezer darabban, a fogyasztási dohány esetében kilogrammban kimutatva kell a termékmérlegben szerepeltetni.

(6) A termékmérleg tartalmazza az adóraktárban előállított, tárolt jövedéki termék mennyiségének napi nyitó- és zárókészletét, valamint a készletnövekedéseket és -csökkenéseket, az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges jogcímek szerinti részletezettségben.

(7) A termékmérleg adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és a jövedéki termék zárókészletének mennyiségét. A termékmérleg havi zárását a vámhatóság - a 32. § (3) bekezdése szerinti eljárás keretében - a helyszínen ellenőrzi és igazolja.

(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve köteles tárolni és a nyilvántartásaiban kimutatni.

25. § (1) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítéséről vevőnként (címzettenként) külön vevőnyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített jövedéki termék értékét és mennyiségét havonta, tárgyhó végén összesíteni.

(2) A vevőnyilvántartás tartalmazza

a) vevőnként az értékesített terméket, annak számla szerinti mennyiségét és értékét, a számla számát, a termékkísérő okmány vagy az egyszerűsített kísérő okmány számát,

b) a vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és - kereskedő vevő esetén - az e törvényben meghatározott engedélye számát,

c) a vásárlás és a teljesítés (kitárolás) időpontját.

V. Fejezet

A jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályai

Engedélykérelem, az engedély megadásának feltételei

26. § (1) A jövedéki termék adómentes célokhoz kötődő adómentes beszerzéséhez a jövedéki termék felhasználójának külön engedéllyel (a továbbiakban: keretengedély) kell rendelkeznie.

(2) Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény) rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a beszerzett, felhasznált, készleten lévő jövedéki termék mennyisége megállapítható és ellenőrizhető;

b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;

c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

d) aki a (6) bekezdésben foglaltak szerint a keretengedély kiadását megelőzően jövedéki biztosítékot nyújtott;

e) aki az e törvényben meghatározott egyéb feltételekkel is rendelkezik.

(3) Nem adható keretengedély, ha a kérelmező természetes személyt, vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.

(4) A kérelmező a (2)-(3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha

a) a termékelőállításra szolgáló üzem, illetve a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint a készlet pontos megállapítására alkalmas;

b) nyilvántartási és bizonylati rendje a felhasznált és a jövedéki termék felhasználásával előállított termék pontos számbavételét lehetővé teszi;

c) rendelkezik az üzemre, a raktárra, illetve az ott folytatott tevékenységre jogszabályban külön megkövetelt hatósági engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal;

d) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak.

(5) A vámhatóság a keretengedély megadása előtt vizsgálja a felhasználási célt és a kérelemben a 38., 47. § szerint megadott igény megalapozottságát, továbbá a kérelmező üzemében, raktárában előzetesen helyszíni szemlét tart.

(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára a keretengedély megadásához jövedéki biztosítékot kell előzetesen felajánlani, és annak vámhatósági elfogadása után teljesíteni, az engedélyezett keretmennyiség havi időarányos mennyisége és a hatályos adómérték alapján számított adóösszeg erejéig, de legfeljebb a különös rendelkezésekben meghatározott mértékig.

(7) A megbízható adómentes felhasználó esetében a jövedéki biztosíték a (6) bekezdés szerinti összeg felére csökken.

(8) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.

(9) Ha a keretengedély megszűnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követően szabadítható fel.

(10) A keretengedélyben a jogszerű felhasználás ellenőrizhetősége céljából az elszámolásra külön feltételek köthetők ki.

Keretengedély

27. § (1) A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem benyújtását követő 30 napon belül a felajánlott jövedéki biztosítékot elfogadja és az adómentes beszerzést engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A keretengedélyt a vámhatóság az elfogadott jövedéki biztosíték teljesítésének igazolását követő 15 napon belül adja ki.

(2) A keretengedély a kérelmező nevére szól. A vámhatóság a keretengedélyben a 38., 47. § szerint részletezett, számításokkal alátámasztott igény alapján, továbbá - termékelőállításhoz való felhasználás esetén - az üzem gyártási kapacitásának figyelembevételével meghatározza a jövedéki terméknek a kérelemben megjelölt, de legfeljebb egyéves időszak (e § alkalmazásában a továbbiakban: tárgyidőszak) alatt adómentesen beszerezhető mennyiségét (a továbbiakban: keretmennyiség), és feltünteti a felhasználás helyét, valamint az engedélyezett felhasználási célt.

(3) A keretmennyiség tárgyidőszakon belüli módosítását, illetve a tárgyidőszakot követő újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezését a keretengedély módosítása iránti kérelem benyújtásával kell kérni. A módosított, illetve az újabb időszakra szóló igényt a kérelmezőnek a 38., 47. §-ban foglaltak szerint kell megadnia. A keretmennyiség engedélyezésére irányuló kérelem elbírálásánál a 26. § (5)-(8) és e § (1)-(2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(4) A keretengedéllyel egy hónap alatt beszerzett mennyiség nem haladhatja meg annak a mennyiségnek a háromszorosát, amelynek adókockázatára a jövedéki biztosíték fedezetet nyújt. Ennél nagyobb mennyiségben történő beszerzéshez a jövedéki biztosítékot a keretengedélyben elfogadott jövedéki biztosíték összegének háromszorosára kell kiegészíteni.

(5) A keretengedély megszűnik, ha

a) az adómentes felhasználó újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezésére a tárgyidőszak leteltét követő 15 napon belül nem nyújt be kérelmet;

b) az adómentes felhasználó természetes személy meghalt;

c) a felhasználó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;

d) az engedélyt visszaadják;

e) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.

(6) A vámhatóság visszavonja az engedélyt, amennyiben

a) az adómentes felhasználó ellen felszámolási eljárás indult;

b) az adómentes felhasználó az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, termékdíj, vámteher fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette; vagy az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának (2) bekezdése kizárja;

c) a keretengedély megadásánál figyelembe vett, illetve az engedélyben szereplő feltételek nem teljesülnek.

(7) A jövedéki terméknek olyan üzemben való adómentes felhasználására, amelyre vonatkozóan a keretengedélyt visszavonták, újabb keretengedély csak a jövedéki termék nem adómentes célra való felhasználása utáni adóval és termékdíjjal kapcsolatos tartozás megfizetését követően adható.

Jövedéki termék adómentes beszerzése, felhasználása, nyilvántartása

28. § (1) Az adóraktár csak akkor tárolhat ki adófelfüggesztéssel jövedéki terméket az adómentes felhasználó részére, ha az érvényes keretengedéllyel rendelkezik.

(2) A keretmennyiségre történt beszerzéseket az adómentes felhasználó készletre veszi, s az erre a célra rendszeresített, a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon vezeti. A nyomtatványra a vámhatóság a hitelesítéskor rávezeti az engedélyezett keretmennyiséget és az engedélyezett felhasználási célt.

(3) Az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a termék beszerzésének (időpont, szállító adóraktár, import, mennyiség) és felhasználásának (időpont, a felhasználás jogcíme, mennyiségi adatai) részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és az adómentes termék zárókészletének mennyiségét. A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a helyszínen ellenőrzi, és azt jegyzőkönyvvel igazolja.

29. § (1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37., 47. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes felhasználónak hitelt érdemlően igazolnia kell.

(2) A feleslegessé vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság előzetes jóváhagyása alapján és felügyelete mellett adóraktárba termékkísérő okmány kiállításával szállítható.

(3) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisíthető, adóraktárba szállítható.

Elszámolás a jövedéki termék adómentes felhasználásáról

30. § (1) Az adómentes felhasználó a tárgyhót követő hó 15. napjáig, illetve a jogosultság megszűnésének napját követő 15. napig elszámolást készít a jövedéki terméknek a 13. § (3)-(4) bekezdése szerint adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó tárgyhavi felhasználásáról (készletcsökkenéséről). Ha az elszámolás alapján kimutatott nyilvántartás szerinti tárgyhavi zárókészletet meghaladja a 33. § (3)-(4) bekezdése szerint készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a különbözetet (készlethiányt) nem adómentes célra történő felhasználásnak kell tekinteni. A vámhatóság az elszámolásban szereplő adatokat a helyszínen ellenőrzi és igazolja.

(2) Az adómentes beszerzésre való jogosultság megszűnésének napján készleten maradt jövedéki termék adóraktárnak csak a vámhatóság előzetes jóváhagyása és felügyelete mellett, a 11. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával adható át.

VI. Fejezet

Adóvisszaigénylés

31. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult

a) az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból igazoltan adóval növelt áron vásárolt, és azt az adóraktárban jövedéki termék előállításához felhasználta;

b) az az importáló, aki a vámhatóság által kivetett adót megfizette, ha az importból származó jövedéki terméket változatlan állapotban, külföldre igazoltan visszaszállítja (külföldi tértiáru);

c) az exportáló, ha az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámtörvény szerinti - kereskedelmi áruforgalom keretében végleges rendeltetéssel külföldre vagy tranzitterületre kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot a vámhatóság felügyelete mellett a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő, sugárhajtású vagy gázturbina meghajtású, külföldi vagy belföldi lajstromjelű olyan repülőgép üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a határvámhivatal regisztrálja;

d) az a személy, aki a 37. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt ásványolajat, illetve a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól szerezte be, és adómentes célra használta fel.

(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata.

(3) A dohánygyártmány adójának (1) bekezdés a) pontja szerinti visszaigénylése (levonása) esetében a (2) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell.

(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási arányszámot a vámhatóságnak előzetesen be kell jelenteni, továbbá arra a termékre vonatkozóan, amelyre adóvisszaigénylést érvényesítenek, vezetni kell a 28. § (3) bekezdésében előírt nyilvántartást.

(5) Az adó visszaigénylése (levonhatósága)

a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a jövedéki termék másik jövedéki termék előállításához történt felhasználásának napjától,

b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre történt, igazolt kiléptetésének napjától,

c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történt igazolt kiléptetésének, illetve az üzemanyag petróleum esetében a repülőgép külföldre távozásának napjától,

d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a jövedéki termék adómentes célra történt felhasználásának napjától esedékes.

(6) Visszaigényelhető (levonható) adóként

a) az adóraktár és az exportáló, illetve az (1) bekezdés d) pontja szerinti személy - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a jövedéki termék adóval növelt áron történt beszerzését igazoló bizonylat kiállításának napján érvényes adómértékkel számított adót,

b) az importáló a vámhatóság által kivetett és megfizetett adót veheti figyelembe.

(7) A (6) bekezdés a) pontja szerinti esetben az adómérték változását követő 3 hónapon belül a változást megelőzően hatályos adómértéket kell figyelembe venni, kivéve, ha a visszaigénylésre (levonásra) jogosult a nevére szóló, az adóraktár vagy az importáló által kiállított, az adót elkülönítetten tartalmazó számlával igazolja a vételárban felszámított, általa megfizetett adót.

(8) Az adóraktár engedélyese és az importáló az általa megfizetett, vételárban felszámított adót a vevő kérésére köteles a számlán elkülönítve feltüntetni.

(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá

a) az (1) bekezdés a) pontja esetében a jövedéki terméknek adóraktárban másik jövedéki termék előállításához történt felhasználását igazoló belső bizonylattal,

b) az (1) bekezdés b) pontja esetében a jövedéki termék külföldre történő kiszállítását (visszaszállítást) igazoló, a vámhatóság által kiállított bizonylattal,

c) az (1) bekezdés c) pontja esetében a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történő kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított, az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, illetve az üzemanyag petróleum repülőgép üzemanyagtartályba való betöltésének és a repülőgép külföldre távozásának a határvámhivatal általi igazolásával,

d) az (1) bekezdés d) pontja esetében a jövedéki termék adómentes felhasználását igazoló, a vámhatóság által ellenjegyzett belső bizonylattal kell dokumentálni, alátámasztani.

(10) Az adóvisszaigénylés (-levonás) joga kizárólag a (9) bekezdésben, illetve az alkoholtermék és a dohánygyártmány exportálása esetén ezen felül a (2) bekezdésben meghatározott bizonylat csatolásával, illetve azok birtokában érvényesíthető.

(11) A vámhatóság az adóvisszatérítésnél figyelembe vett mennyiséget, valamint a visszatérített adó összegét a (9) bekezdésben meghatározott bizonylatokon hitelt érdemlő módon feltünteti.

VII. Fejezet

Egyes adózási és eljárási szabályok

32. § (1) A jövedéki termék vámáru jellegének fennállásáig a termékimportra és a belföldről kiszállításra kerülő adózatlan jövedéki termékre - az e törvényben szabályozott rendelkezésekkel összhangban - a vámtörvényt kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével

a) a hatósági felügyeletre, az ellenőrzésére, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,

b) a vámtörvényben, illetve az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Áe.)

kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az adóalany az adót önadózással állapítja meg, vallja be és fizeti meg, ha e törvény szerint nincs helye az adó hivatalból történő megállapításának.

(4) A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenőrzése alapján jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére, vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek. A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenőrzésére 5 munkanap áll rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott termékmérleg a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Az ellenjegyzett termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az adóellenőrzésre jogosult vámhatóságnak.

(5) Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények eltérnek az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó által bemutatott termékmérlegben szereplő adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét és okát jegyzőkönyvbe veszi, s a felvett jegyzőkönyv egy példányát az adóalanynak átadja, aki a jegyzőkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra feljegyzi, szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet vesz fel. A vámhatóság az eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzőkönyv és kiegészítő jegyzőkönyv egy példányát adóellenőrzés végett az ellenőrzés lefolytatására illetékes vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követő 15 napon belül. Az ellenőrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a vámhatóság jegyzőkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is el kell bírálni.

(6) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktárra rendelkezik engedéllyel, az illetékes vámhatósághoz - valamennyi adóraktárának adataira kiterjedő - összesített adóbevallást nyújt be. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az adómentes felhasználóra is, ha több üzemben, illetve raktárban tárol adófelfüggesztés alatt álló terméket.

(7) A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót

a) termékimport esetén;

b) a hatóságok által elkobzott, valamint a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki terméket megvásárló személy terhére;

c) a hatáskörébe tartozó egyéb adóügyben.

(8) A vámhatóság az adóraktári engedély vagy a keretengedély felszámolási eljárás miatti visszavonását, illetve végelszámolás miatti megszűnését követően

a) a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolás során szabadforgalomba való értékesítésénél a vevő,

b) a vagyonfelosztás megtörténtével a hitelező, illetve - végelszámolás esetén - a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követően az átvevő személy

adófizetési kötelezettsége esetén - a vevő, a hitelező, illetve a jövedéki terméket átvevő személy kérelmére - határozattal állapítja meg az adót.

(9) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell megállapítani.

(10) A vámhatóság által a (7) bekezdés b), c) pontja alapján kivetett adót az adókivetésről szóló határozat kézhezvételét követő 8 napon belül meg kell fizetni.

(11) A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszűnés kivételével, az adóraktári engedélyének megszűnését követő 30 napon belül az adóraktár engedélyesének bevallást kell benyújtania. A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszűnés esetében az adóbevallásra az Art., illetve a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(12) Az adóraktár engedélyese adóelőleget fizet, amennyiben az előző év azonos negyedévében keletkezett adófizetési kötelezettsége elérte a hatmillió forintot. Az adóelőleg mértéke az előző év azonos negyedévében keletkezett adó egyhatod része. Ha az adóraktár engedélyese a tárgyévet megelőző évben nem fizetett adót, de a tárgyév első negyedévében az adó várható összege eléri a hatmillió forintot, akkor a várható adóösszeg egyhatodát kell adóelőlegként fizetni. A II., III., IV. negyedévben akkor kell adóelőleget fizetni, ha az előző negyedévi adó összege a hatmillió forintot meghaladja. Az adóelőleg összege az előző negyedévi adó egyhatod része.

(13) Az adóvisszaigénylést a vámhatóság az adóvisszaigénylésre jogosult kérelmére, a kérelem e törvényben foglaltak szerinti elbírálása után teljesíti. Az adóvisszaigénylésre jogosult az adóvisszaigénylést (adóvisszatérítést) havonta - a tárgyhó 1. napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő időszakra - igényelheti. Az adóvisszaigénylési (adóvisszatérítési) kérelemhez az annak elbírálásához szükséges valamennyi iratot csatolni kell. Az adóvisszaigénylés megtagadásáról a vámhatóság határozatot hoz.

(14) Az adóraktár engedélyese adóvisszaigénylési jogosultságát a tárgyhavi adóbevallásában, a fizetendő adójából történő levonással vagy visszaigényléssel érvényesítheti.

VIII. Fejezet

Hatósági felügyelet

33. § (1) A vámhatóság felügyelete alatt végezhető

a) a jövedéki termék előállítása, az adózatlan jövedéki termék raktározása, adófelfüggesztés alatt történő szállítása, az adómentesen beszerzett jövedéki termék felhasználása,

b) az adóraktári engedély megszűnése után az adóraktár engedélyese, illetve a keretengedély érvényességének megszűnése után az adómentes felhasználó jövedéki termékkel kapcsolatos tevékenysége, a készleten maradt jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.

(2) A hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és vizsgálattal, vagy helyszíni, eseti vizsgálattal.

(3) Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet a jövedéki termék készletéről, amelynek alapján a nyilvántartott és a tényleges készlet bármikor összevethető. Az adóraktár engedélyese három havonta, az adómentes felhasználó havonta, a tárgynegyedév, illetve a tárgyhó utolsó napjával a vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet.

(4) A készlet felvételével meg kell állapítani a jövedéki terméknek az adóraktárban a tárgynegyedév, az adómentes felhasználónál a tárgyhó utolsó napján, illetve az adóraktári vagy a keretengedély megszűnésének utolsó napján ténylegesen készleten lévő mennyiségét, a leltár és a nyilvántartás szerinti készlet különbözetét, a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget és az azt meghaladó hiányt. A pozitív különbözetet (többletet) a következő elszámolási időszak nyitókészletébe be kell számítani.

(5) A hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által végzett vizsgálat az adóhatóság tevékenysége szempontjából nem minősül az Art. alkalmazásában ellenőrzéssel lezárt időszaknak.

Második rész

Különös rendelkezések

IX. Fejezet

Ásványolaj

Termékmeghatározás

34. § (1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak

a) a 2706 vámtarifaszám alatti termék,

b) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2707 91 00, 2707 99 11 és a 2707 99 19 vámtarifaszám alatti termék,

c) a 2709 és a 2710 vámtarifaszám alatti termék,

d) a 2711 vámtarifaszám alatti termék, ideértve a vegytiszta metánt és propánt, de kivéve a földgázt,

e) a 2712 10, 2712 20, 2712 90 31, 2712 90 33, 2712 90 39, 2712 90 91 és a 2712 90 99 vámtarifaszám alatti termék,

f) a 2715 vámtarifaszám alatti termék,

g) a 2901 vámtarifaszám alatti termék,

h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902 42 00, a 2902 43 00, a 2902 44 és a 2909 19 vámtarifaszám alatti termék,

i) a 3403 11, 3403 19, 3811, 3814, 3817, 3819 és 3820 vámtarifaszám alatti termék minősül.

(2) Ásványolajnak minősül továbbá e törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben megjelöltektől eltérő, bármely olyan termék, amelyet belső égésű motorok üzemanyagaként, vagy üzemanyagok adalékaként, vagy hígítóanyagaként, továbbá tüzelőolajként értékesítenek, vagy használnak fel.

Adóalap, adómérték

35. § (1) Az adó alapja az ásványolaj mennyisége, az adómértéknél megjelölt mennyiségi egységben mérve.

(2) Ha az adómértéknél megadott mennyiségi egység liter, akkor azt +15 ¦°C-ra átszámított térfogaton kell megállapítani. Az ásványolaj +15 ¦°C hőmérséklethez tartozó térfogatát a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény előírásainak megfelelően az MSZ ISO 3675 vagy az MSZ ISO 3838 jelű, a kőolajtermékek sűrűségének meghatározására vonatkozó szabványokban idézett MSZ ISO 91-1 szabványban ismertetettek szerint (csőkészlet esetén számítással) kell meghatározni.

36. § (1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:

a) a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinekre 77,00 Ft/liter,

b) a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre 83,10 Ft/liter,

c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 26, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minősülő ásványolajtermék kivételével - 83,10 Ft/liter,

d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minősülő ásványolajtermék kivételével - 83,10 Ft/liter,

e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra 67,60 Ft/liter,

f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti gépjárművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 86,70 Ft/kg,

g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a sűrített (200 bar feletti nyomású) gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti gépjárművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak, vagy e célra használnak fel, 41,80 Ft/nm3

h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minősülő ásványolajtermék kivételével -, továbbá 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 83,10 Ft/liter,

i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 60,80 Ft/kg,

j) a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra 60,80 Ft/kg,

k) a 34. § szerinti, de e § a)-j) pontjában nem említett ásványolajra a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy hígítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 83,10 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy hígítóanyagként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 67,60 Ft/liter.

(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b) és e) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány előírásainak.

(3) Az (1) bekezdés c), d) és h) pontjának alkalmazásában finomvegyszernek minősül az a nagytisztaságú ásványolaj,

a) amely a magyar vagy nemzetközi szabvány szerint analitikai célokra szolgáló valamely minőségi kategóriába besorolható, és legfeljebb 2500 milliliter vagy gramm kiszerelésű, és

b) amelynek termékcsomagolása a minőségi jellemzőket tartalmazó címkével van ellátva, és a minőségi jellemzőket a gyártó minőségi bizonyítvánnyal szavatolja.

Adómentes felhasználás

37. § (1) Adómentes célú felhasználásnak minősül

a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710 00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13 vámtarifaszám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj felhasználásával egy másik termék előállítása, feltéve, hogy a felhasznált ásványolaj az előállított új termék részévé válik,

b) a 2710 00 51 vámtarifaszám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelű légi jármű hajtóanyagaként való felhasználása,

c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02 vámtarifaszám alatti tüzelőolajnak a villamos energia termelésére vonatkozó működési engedéllyel rendelkező erőműben, kizárólag villamos energia vagy villamos energia és kapcsolt hőtermelésre való felhasználása,

d) az ipari vámszabad területre nem jövedéki termék előállításához külföldről közvetlenül behozott, illetve belföldről, a vámtörvény 90., 94. §-ában foglaltak alapján beszállításra kerülő és exportnak minősülő ásványolajterméknek az üzem termelési célú tevékenységéhez segédanyagként történő felhasználása.

(2) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 100 millió forint értékű jövedéki biztosítékot kell felajánlani.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében

a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv mentesül a jövedéki biztosítéknyújtás követelménye alól,

b) keretengedélyre az az a) pont alá tartozó gazdálkodó szerv jogosult, aki az üzemanyag petróleum beszerzését az alapító okiratában meghatározott feladatként végzi,

c) az üzemanyag petróleum beszerzése, nyilvántartása és elszámolása tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

38. § (1) A keretengedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell

a) az ásványolaj felhasználásának célját, módját,

b) az ásványolaj kérelemben megjelölt, de legfeljebb egyéves időtartamra igényelt, várhatóan felhasználásra kerülő mennyiségét,

c) termékelőállítás esetén az ásványolaj várható felhasználási arányszámát és az ásványolajból előállításra kerülő termék várható mennyiségét,

d) az ásványolaj c) pontban foglalttól eltérő felhasználása esetén a várhatóan felhasználásra kerülő mennyiség levezetését, műszaki, egyéb adatokkal alátámasztva,

e) a 26. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel teljesülését bemutató dokumentációt.

(2) A 30. §-ban előírt elszámolásnak tartalmaznia kell

a) az elszámolási időszakban felhasznált adómentes ásványolaj mennyiségét,

b) termékelőállítás esetén az adómentes ásványolaj felhasználásával előállított termék mennyiségét, kimutatva az egyes termékféleségekhez ténylegesen felhasznált és a felhasználási arányszám szerint felhasználható ásványolaj mennyiségét,

c) a nem termékelőállításhoz felhasznált adómentes ásványolaj mennyiségét, tételesen kimutatva a különböző felhasználásokhoz kapcsolódó adómentes ásványolaj mennyiséget,

d) az adómentes ásványolaj elszámolás szerinti és tényleges készletének eltérését.

Adóvisszaigénylés

39. § (1) A gázolaj adójának visszaigénylésére az a közutakat közvetlenül igénybe nem vevő gázolaj felhasználó jogosult, aki a 2710 00 66 01 vámtarifaszám alatti gázolajat a Központi Statisztikai Hivatalnak a Szolgáltatások Jegyzékében (a továbbiakban: SZJ) 0911 számon jelölt vasúti szállítási tevékenységhez, illetve a magyar hajólajstromban vagy hajójegyzékben nyilvántartott, áru- vagy személyszállítást végző hajón (ideértve a kompot is) az SZJ 0922 belvízi szállítási tevékenységhez, üzemanyagként használja fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaigénylés csak a ténylegesen felhasznált mennyiség után vehető igénybe.

40. § (1) Az adó visszaigénylése a gázolaj 39. § (1) bekezdése szerinti felhasználásának napjától esedékes.

(2) Az ásványolaj adójának visszaigénylését az ásványolaj beszerzéséről kiállított számlával, és a tényleges felhasználást igazoló számviteli belső bizonylattal kell dokumentálni.

(3) Az adóvisszaigénylés érvényesítésekor a vámhatóság a (2) bekezdésben meghatározott dokumentumokon hitelt érdemlő módon köteles feltüntetni az adóvisszatérítés alapjaként figyelembe vett ásványolaj mennyiségét, fajtáját, valamint a visszatérített adó összegét.

Ásványolaj adóraktár

41. § (1) Ásványolaj adóraktári engedély

a) a 36. § (1) bekezdés a)-e), h)-k) pontjaiban szereplő ásványolajat kőolajból atmoszférikus és vákuumdesztillációval, valamint ehhez kapcsolódó technológiákkal előállító üzemre (a továbbiakban: kőolajfinomító),

b) a kőolajfinomító engedélyesének a kőolajfinomító területén kívül található, az előállított ásványolaj tárolására, raktározására alkalmas tárolóra (a továbbiakban: finomítói ásványolajraktár),

c) a 36. § (1) bekezdés c) és h) pontjába tartozó ásványolajat pirolízissel vegyipari technológiák melléktermékeként előállító üzemre (a továbbiakban: olefingyár),

d) a 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyós propán vagy bután, valamint ezek keverékének üzemanyag célú előállítására (a továbbiakban: cseppfolyós gáztöltő),

e) a 36. § (1) bekezdés g) pontja szerinti, üzemanyag célú sűrített földgázt előállító töltőállomásra (a továbbiakban: sűrített gáztöltő),

f) a 36. § (1) bekezdés j) pontja szerinti adalékanyagot gyártó üzemre (a továbbiakban: adalékgyártó üzem),

g) a 36. § (1) bekezdés a), b) és e) pontja szerinti üzemanyag célú benzin, gázolaj és a tüzelőolaj önálló tárolását végző tárolótelepre (a továbbiakban: üzemanyag-tároló) adható.

(2) Az ásványolaj adóraktárt elhagyó csővezeték az adóraktáron belüli utolsó hiteles mérési pontig tartozik az adóraktárhoz. Az adóraktár területére belépő csővezeték az adóraktáron belüli első hiteles mérési ponttól tekintendő az adóraktár részének. A két adóraktár közötti csővezeték az adófelfüggesztés mellett végzett szállítás szállítóeszközének tekintendő azzal, hogy a szállítás során keletkező, a külön jogszabály szerinti mértéket meghaladó szállítási veszteségre keletkező adófizetési kötelezettség a kitároló adóraktár engedélyesét terheli.

(3) A 36. § (1) bekezdésének a)-e) és h), i), k) pontjában meghatározott ásványolajtermék - kivéve a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzint -, továbbá a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alatti fűtőolaj csak kőolajfinomítóban vagy olefingyárban gyártható.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül ásványolaj adóraktári engedély a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzinnek, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelő közforgalmú nemzetközi repülőtéren történő tárolására is adható (a továbbiakban: repülőtéri adóraktár).

(5) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként

a) a kőolajfinomítóban legalább atmoszferikus és vákuumdesztillációs technológiai egység, és legalább 50 000 m3,

b) a finomítói ásványolajraktárban legalább 10 000 m3,

c) az olefingyárban legalább 35 000 m3,

d) a cseppfolyós gáztöltőn, valamint a repülőtéri adóraktárban legalább 300 m3,

e) az üzemanyag tárolóban legalább 50 000 m3

a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyós gáztöltő kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre.

(6) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként

a) kőolajfinomító, finomítói ásványolajraktár és üzemanyag tároló esetén adóraktáranként legalább 200 millió forint, de több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 2 milliárd forint,

b) olefingyár esetén legfeljebb 300 millió forint,

c) a sűrített gáztöltő esetén legfeljebb 80 millió forint,

d) a cseppfolyós gáztöltő esetén adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legalább 80 millió forint,

e) a repülőtéri adóraktár esetén legfeljebb 200 millió forint,

f) az adalékgyártó üzemre legalább 100 millió forint, illetve az adalékanyagok kizárólag 5 liter vagy annál kisebb kiszerelésben történő palackozását (kiszerelését) végző adalékgyártó üzem esetén legalább 5 millió forint

értékben kell nyújtani.

X. Fejezet

Alkoholtermékek

Fogalmak

42. § (1) E törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt a 2204, a 2205, a 2206 vámtarifaszámú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, továbbá a 2207 és a 2208 vámtarifaszámú, 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú terméket kell érteni.

(2) E törvény alkalmazásában:

1. szeszfőzde: a gyümölcsből (gyümölcscefréből), szőlőszármazékból (törköly, seprő) és borból, esetenként külön engedéllyel gabonából lepárlással pálinkát, párlatot, borpárlatot előállító üzem;

2. bérfőzés: szeszfőzdében a bérfőzető részére történő gyümölcspálinka- vagy borpárlat-előállítás;

3. bérfőzető: az a természetes személy, aki saját termésű vagy begyűjtött alapanyagból állíttat elő gyümölcspálinkát vagy borpárlatot;

4. denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges alkalmatlanná tétele.

Adóalap, adómérték

43. § (1) Az adó alapja az alkoholtermék mennyisége, hektoliterfokban meghatározva. Hektoliterfok alatt a 20 ¦°C-on mért 1 liter 100 térfogatszázalékos etilalkohol értendő.

(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1270 forint.

(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 970 forint.

(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 100 hektoliterfok mennyiségig 390 forint, 100 hektoliterfok felett 970 forint.

A bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és eljárási szabályok

44. § (1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha

a) a szeszfőzde a terméket átadja a bérfőzetőnek, vagy

b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte a 100 ezer forintot, vagy

c) a havi elszámolási időszak utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található.

(2) Az adó alanya a bérfőzető, akinek az adót készpénzben kell megfizetnie a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.

(3) Ha a bérfőzető az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a bérfőzött pálinka nem adható ki.

45. § (1) A bérfőzött pálinka utáni adó (a továbbiakban: bérfőzési szeszadó) összegét a szeszfőzde állapítja meg, és szedi be a bérfőzetőtől. A bérfőzető a szeszfőzdének írásbeli nyilatkozatot ad a tárgyévben más szeszfőzdékben főzetett pálinka mennyiségéről.

(2) A 44. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett bérfőzési szeszadót a szeszfőzde köteles megfizetni. Amennyiben a szeszfőzde a bérfőzető valótlan nyilatkozata alapján állapította meg helytelenül a bérfőzési szeszadó összegét, a bérfőzető az adókülönbözet megfizetésén felül az adókülönbözettel azonos összegben adóbírságot is fizet.

(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót a 100 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres, vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.

(4) A beszedett bérfőzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfőzde a (3) bekezdés szerinti fizetési határidő napjától a teljesítés napjáig késedelmi pótlékot köteles fizetni.

(5) A bérfőzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem engedhető el és nem mérsékelhető, fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.

(6) A szeszfőzde a bérfőzető részére egyszerűsített kísérő okmányt állít ki, és azzal igazolja a bérfőzési szeszadó megfizetését.

46. § A bérfőzetőtől a bérfőzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék adóraktár engedélyese vásárolhatja meg.

Adómentes felhasználás

47. § (1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifaszámú alkoholterméknek a felhasználása

a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek, gyógyszernek nem minősülő, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású termékek 100 ml vagy annál kisebb kiszerelésben, és 20 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben való előállításához, továbbá a szájon át nem fogyasztható, a 200 ml-t meg nem haladó kiszerelésű alkoholtartalmú készítmények, továbbá gyógyszerhatóanyagok és intermedierek előállításához,

b) biológiai ecet gyártásához,

c) legfeljebb 8,5 hektoliterfok/100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy - az alkoholtartalmú italok kivételével - legfeljebb 5 hektoliterfok/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,

d) vegyipari és kozmetikai termékek előállításához.

(2) A 26. §-ban meghatározott keretengedély iránti kérelemben meg kell adni

a) az alkoholtermék felhasználásának célját, módját,

b) az alkoholtermék felhasználási arányszámát (előállításra kerülő termékenként),

c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén az alkalmazható denaturálószer megnevezését (leírását) és a denaturálás módját, illetve, ha denaturáló szert nem lehet alkalmazni, akkor annak műszaki indokolását,

d) a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség igazolását a c) pont alapján megadottakról,

e) az alkoholtermék kérelemben megjelölt, de legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.

A kérelemhez csatolni kell a 26. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel teljesülését bemutató dokumentációt is.

(3) Alkoholterméket vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen csak a (2) bekezdés c) pontjában megadott, a d) pont szerint visszaigazolt és a vámhatóság által jóváhagyott denaturálási eljárással denaturálva lehet kitárolni az adóraktárból, kivéve, ha a (2) bekezdés c) pontja szerint denaturáló szert nem lehet alkalmazni. A denaturálást a vámhatóság felügyelete mellett kell elvégezni.

(4) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában és a (3) bekezdésben foglaltakat független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti.

(5) A 30. § szerinti elszámolásban ki kell mutatni az elszámolási időszakban előállított termékhez a bejelentett felhasználási arányszám szerint felhasználható és a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyiségét is. Ha a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyisége meghaladja a felhasználási arányszám szerinti mennyiséget, a különbözet nem adómentes célra történt felhasználásnak minősül, és a 14. § (4) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség keletkezik.

(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 50 millió forint értékű jövedéki biztosítékot kell felajánlani.

Alkoholtermék teljes denaturálása

48. § Az alkoholtermék teljes denaturálását az etikalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt előállító ipari szeszgyárban (a továbbiakban: ipari szeszgyár) a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással kell elvégezni.

Alkoholtermék adóraktár

49. § (1) Alkoholtermék adóraktári engedély

a) az etilalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt, a lepárlással előállított gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkát, borpárlatot előállító ipari szeszgyárra, mezőgazdasági szeszüzemre, szeszfőzdére (a továbbiakban: szeszüzem),

b) az etilalkoholból, gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkából, borpárlatból, valamint egyéb alkoholtartalmú alapanyagból hideg úton alkoholtermék előállítását, palackozását végző termelőüzemre (a továbbiakban: italgyár),

c) az alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),

d) a szeszüzem, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas, ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár),

e) a kizárólag a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 96 térfogatszázalék alkoholtartalmú, nagytisztaságú, analitikai minőségű alkoholtermék tisztítással, válogatással való előállítását, és legfeljebb 1 liter űrtartalmú egységben való kiszerelését végző üzemre (a továbbiakban: etanol üzem)

adható.

(2) Az alkoholtermék - kivéve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó terméket - adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítés kiszolgálására létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: tranzit adóraktár), valamint az egyéb célú közvámraktárban és a vámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: vám adóraktár) is adható. A tranzit és a vám adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan sör, pezsgő, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is megengedett.

(3) A jövedéki biztosítékot az (1) bekezdés szerinti adóraktárak esetében - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - adóraktáranként legalább 40 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell teljesíteni. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő szeszüzem, italgyár, szeszpalackozó, üzemi szeszraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.

(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint értékben kell nyújtania.

Az alkoholtermék palackozása, zárjegy alkalmazása

50. § (1) Az alkoholtermék

a) szabadforgalomba bocsátása,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,

a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik

a) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadására,

b) a külföldről nem kereskedelmi forgalomban behozott, illetve az árumintaként importált, vámmentesen vámkezelt alkoholtermékre,

c) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, laboreszközök, gépek mosása, tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelőintézetek, gyógyszertárak céljára kerül nem palackozott formában, adózottan értékesítésre.

(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.

(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja - elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese és a 69. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.

(5) Az alkoholtermék zárjegye darabonként 500 Ft értéket képvisel, amelyet arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese és az importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány).

(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese háromhavonta, az importáló az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, 60 napon belül nem bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.

(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minőséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a baleset vagy elháríthatatlan külső ok miatt használhatatlanná vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe.

(8) Az alkoholtermék zárjeggyel ellátva adóraktárból másik adóraktárba átszállítható, ha a zárjeggyel való elszámoltatás az adóraktárak között megfelelően biztosított.

(9) Az alkoholtermék 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.

(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, illetve alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.

Az alkoholtermék és alkoholtermék alapanyag előállítása, forgalmazása, birtokolása

51. § (1) A vámhatóság engedélyével szabad etilalkohol, lepárlással gyártott pálinka, borpárlat előállítására alkalmas készüléket (a továbbiakban: desztilláló berendezés) előállítani és birtokolni. Nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztilláló berendezésekre.

(2) Az ipari szeszgyárak kivételével cukorcefrét előállítani, értékesíteni, birtokolni, valamint a cukorcefréből alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket előállítani tilos.

(3) A 2204 vámtarifaszám alá tartozó termékek előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor és a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.

XI. Fejezet

Sör

Termékmeghatározás

52. § E törvény alkalmazásában sör alatt a 2203 vámtarifaszámú termékeket, továbbá a 2206 vámtarifaszám alatti termékekből a sör és az alkoholmentes italok 0,5 térfogatszázalék alkoholtartalmat meghaladó, legfeljebb 18 térfogatszázalék alkoholtartalmú elegyét kell érteni.

Adóalap, adómérték

53. § (1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és Balling-(Plató-)fokban mérve.

(2) Balling-(Plató-)fok alatt a sörlé 20 ¦°C-on mért szárazanyagtartalmát kell érteni, tömegszázalékban kifejezve.

(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling-(Plató-)fokonként 285 forint.

Sör adóraktár

54. § (1) Adóraktári engedély

a) a sör előállítását végző, a 20 ezer hektoliter éves termelőkapacitást el nem érő sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfőzde),

b) a sör előállítását az a) pontban megjelöltnél nagyobb termelőkapacitással végző sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),

c) a sör önálló palackozását végző palackozóüzemre (a továbbiakban: sörpalackozó),

d) a sörgyár engedélyesének a gyártóüzem területén kívül található, az előállított sör tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi sörraktár)

adható.

(2) A sör adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,

a) a sörfőzde esetében legalább 1 millió forint,

b) egyéb sör adóraktár esetében - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat - legalább 40 millió forint,

de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő sörgyár, sörpalackozó és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.

(4) A sör adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) sör általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a sört az adóraktárában megsemmisítik. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.

XII. Fejezet

Pezsgő

Termékmeghatározás

55. § E törvény alkalmazásában pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20 ¦°C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely

a) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és a 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma - függetlenül annak eredetétől - 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék,

b) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben alkoholtartalma kizárólag erjedés útján keletkezett és 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék.

Adóalap, adómérték

56. § (1) Az adó alapja a pezsgő mennyisége, literben mérve.

(2) Az adó mértéke literenként 60 forint.

Pezsgő adóraktár

57. § (1) Adóraktári engedély

a) a pezsgő előállítását végző üzemre (a továbbiakban: pezsgőüzem),

b) a pezsgő önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: pezsgőpalackozó),

c) a pezsgőüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított pezsgő tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi pezsgőraktár)

adható.

(2) A pezsgő adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat - legalább 5 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 50 millió forint értékben kell nyújtani.

XIII. Fejezet

Köztes alkoholtermékek

Termékmeghatározás

58. § (1) Köztes alkoholtermékek:

a) a habzó köztes alkoholtermék, és

b) a nem habzó köztes alkoholtermék.

(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20 ¦°C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely

a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett,

b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma akár erjedéssel, akár más módon keletkezett.

(3) Nem habzó köztes alkoholterméknek

a) a 2204, 2205 vámtarifaszám alatti - kivéve a (2) bekezdésben megjelölt habzó köztes - alkoholtermék minősül, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett, vagy ezen alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezett, de adalékanyagot tartalmaz,

2. tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 22 térfogatszázalék,

b) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifaszám alatti, nem sörként adóztatott termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 1,2 térfogatszázalék, de legfeljebb 18 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett, vagy ezen alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezett, de adalékanyagot is tartalmaz,

c) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifaszám alatti termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 18 térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem tekintendő adalékanyagnak a szőlőbor előállítására és kezelésére a vonatkozó jogszabály rendelkezései alapján felhasználható kiegészítő és segédanyag.

Adóalap, adómérték

59. § (1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, literben mérve.

(2) Az adó mértéke

a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 60 forint,

b) nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 80 forint.

Köztes alkoholtermék adóraktár

60. § A köztes alkoholtermék adóraktárra az 57. §-ban, a pezsgő adóraktárra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

XIV. Fejezet

Dohánygyártmány

Termékmeghatározás

61. § E törvény alkalmazásában dohánygyártmány

a) a dohányvágatból és dohányfóliából készült töltet, hosszanti részén ragasztott cigarettapapírral borítva, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),

b) a dohány fedőlevéllel burkolt, teljes egészében természetes dohányból készített dohányrúd,

c) szálas, tépett vagy vágott dohányból, illetve dohányfóliából készült bélanyag, amelyet burokanyag (dohányfólia, barna színű papír) tart össze és dohánylevél vagy dohányfólia borít [a továbbiakban b) és c) pont együtt: szivar],

d) dohányvágatból készült töltet, amelyet hosszanti szélein ragasztott, dohányból készített burkolófólia borít (a továbbiakban: szivarka),

e) kész dohányvágat, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigarettadohány esetében kézi töltésű cigaretta készítésére szolgál (a továbbiakban: fogyasztási dohány).

Adóalap, adómérték

62. § (1) Az adó alapja

a) a százalékos adómérték esetében az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár,

b) a tételes adómérték esetében ezer darab.

(2) Az adó mértéke

a) a cigarettára 1950 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka,

b) a szivarra, a szivarkára, a fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka.

(3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a cigaretta darabszámát kétszeresen kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszűrő vagy szopóka nélkül - meghaladja a 90 millimétert.

(4) Az általános forgalmi adó alapja az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár. Az adó mértéke az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékérték.

(5) Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.

Adójegy alkalmazása

63. § (1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása - ideértve az adóraktáron belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány belföldi forgalom számára való vámkezelését is, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az importált terméket, de kivéve az árumintaként, vámmentesen vámkezelt importált dohánygyártmányt - kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.

(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó, valamint a kiskereskedelmi eladási ár és a 62. § (4) bekezdése szerinti százalékérték szorzatának egy század részeként számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási árból az áfa-törvény 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket képvisel.

(3) Adójegyet igényelhet

a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,

b) az importáló.

(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importálónak az adójegy igényléséhez a dohánygyártmányok importálására érvényes, 69. §-ban meghatározott engedéllyel is rendelkeznie kell.

(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános forgalmi adó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési kötelezettség).

(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár engedélyese által a 65. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő. Az importáló a fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett adójegy értékének megfelelő nagyságú biztosítékot nyújt.

(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a tárgyhónapot követő harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.

(8) Az adóraktár engedélyesének havonta el kell számolnia az átvett adójegy mennyiségével, meg kell állapítania

a) a tárgyhó első napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található),

b) a tárgyhóban átvett,

c) a tárgyhóban felragasztott,

d) a tárgyhóban az adóraktárból kiszállított, illetve az adóraktárban elfogyasztott dohánygyártmányon lévő,

e) a tárgyhóban a 64. § (5) bekezdése szerint csökkenésként figyelembe vehető,

f) a tárgyhó utolsó napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található) adójegy mennyiségét és értékét.

(9) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt importáló esetében az (5) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség legkorábban a fizetési halasztás lejártakor csökkenthető, a 64. § (5) bekezdése alapján.

(10) Az adóraktár engedélyese az adófizetési és az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét e törvény 8-14. §-a szerint állapítja meg. Ezen belül az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási időszakban adójeggyel szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő adónak és általános forgalmi adónak az összegét.

(11) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importáló adófizetési kötelezettségének vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő összeget, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja.

(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, a változás kihirdetését követően az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatálybalépését követően a változás előtti adójeggyel - legfeljebb még 30 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel.

(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabadforgalom számára.

64. § (1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére oly módon kell felragasztani, hogy sérülésmentesen ne legyen eltávolítható és a csomagolás kinyitásakor eltépődjön.

(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt

a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),

b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,

c) a szivarka esetében a dobozt,

d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt kell érteni.

(3) Az adójegy

a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány),

b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét (darab, kilogramm),

c) az egyedi fogyasztói csomag kiskereskedelmi eladási árát,

d) az adójegy sorszámát tartalmazza.

(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja a 63. § (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.

(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - ide nem értve a lopás esetét -, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegy 63. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót követő hóban esedékes, a 63. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség - a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett - csökkenthető, vagy annak értéke visszatéríthető.

(6) A halasztott fizetési kötelezettség csökken azon dohánygyártmányra felragasztott adójegy adó és általános forgalmi adó értékével, amely utáni felfüggesztett adófizetési kötelezettség alól a 13. § (8)-(9) bekezdése alapján az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül.

Dohánygyártmány adóraktár

65. § (1) Adóraktári engedély

a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),

b) a dohánygyártmányok előállítását végző - a) pontba nem tartozó - gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),

c) a dohánygyárnak a gyártóüzem területén kívül található, az előállított dohánygyártmány tárolását végző raktárára (a továbbiakban: üzemi dohánygyártmány-raktár) adható.

(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat -

a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,

b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmány-raktár esetén legalább 50 millió forint,

de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.

(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag adóraktári engedéllyel rendelkező dohányüzem vagy dohánygyár tarthat birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.

Az adójegyen feltüntetett ár

66. § A dohánygyártmány a végső fogyasztók [68. § (2) bekezdés 1. pont] részére csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet.

Az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok általános forgalmi adóztatásával összefüggő egyéb szabályok

67. § (1) Az az általános forgalmi adó alany, aki (amely) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után e törvény rendelkezései szerint köteles az általános forgalmi adót fizetni, e tevékenysége tekintetében az áfa-törvénynek a tételes átalányadózásra, valamint az alanyi adómentességre vonatkozó rendelkezéseit nem alkalmazhatja.

(2) Az általános forgalmi adó alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében az áfa-törvény X. fejezetében foglalt számlaadási kötelezettségének olyan módon tesz eleget, hogy ezen termékértékesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban nem tüntethet fel áthárított általános forgalmi adót, felszámított általános forgalmiadó-mértéket és az áfa-törvény 44. §-ának (2) bekezdése szerinti százalékértéket.

(3) Az általános forgalmi adó alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében - az áfa-törvény VIII. fejezetének alkalmazásában - adólevonásra jogosító termékértékesítést végez.

(4) Az az általános forgalmi adó alany, aki (amely) általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfa-törvény XIV. fejezete szerinti, a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási móddal állapítja meg, jogosult arra, hogy az így adódó általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét általános forgalmiadó-bevallási időszakonként az alábbi összeggel csökkentse:

FCS = (BNy(d)+BF(d)-BZ(d): (BNy+BF-BZ) x É x (A(d): 100),

ahol

Fcs: az általános forgalmiadó-bevallási időszakonként fizetendő általános forgalmi adót csökkentő összeg;

BNy(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a nyitó bolti kiskereskedelmi készlete;

BF(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak az általános forgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra történt beszerzése;

BZ(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a záró bolti kiskereskedelmi készlete;

BNy: a nyitó bolti kiskereskedelmi készlet - összesen;

BF: az általános forgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek - összesen;

BZ: a záró bolti kiskereskedelmi készlet - összesen;

É: a bolti kiskereskedelmi tevékenységből származó, az általános forgalmiadó-bevallási időszakban ténylegesen elért bevétel;

A(d): az áfa-törvény 44. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékérték.

(5) A (4) bekezdés szerinti számítási módnál az áfa-törvény 5. számú melléklete szerinti egyéb rendelkezéseket figyelembe kell venni.

(6) A (4) bekezdés szerinti számítási mód alkalmazásának feltétele, hogy az általános forgalmi adó alany nyilvántartásában az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékét elkülönülten szerepeltesse.

Harmadik rész

XV. Fejezet

Jövedéki termékek kereskedelme, exportja - importja szabadforgalomban

68. § (1) A 36. § (1) bekezdésben megnevezett ásványolajtermékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval - kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó, 500 milliliter vagy annál kisebb kiszerelésben előállított benzint, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot és a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót 5 liter vagy annál kisebb kiszerelésben -, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.

(2) E törvény alkalmazásában:

1. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék beszerzése, készletezése és lakosság, intézmények és nem lakossági felhasználók részére történő értékesítése, ide nem értve a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolaj értékesítését, továbbá azt, ha a 36. § a), b), f), g) pontja szerinti, valamint a 2710 0051, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszám alatti jövedéki termékek (a továbbiakban: üzemanyagok) esetében az értékesítés nem üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj esetében nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő állomáson történik (a továbbiakban: végső fogyasztók részére történő értékesítés);

2. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és nem végső fogyasztók részére vagy nem exporttevékenység keretében történő továbbértékesítése;

3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi, ide nem értve a 9. § (2) bekezdésében foglalt adómentes termék behozatalát, a jövedéki termék nem kereskedelmi forgalomban történő kivitelét, továbbá az átviteli rendeltetésű (tranzit) jövedéki terméknek belföldön történő átszállítását;

4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;

5. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelőanyagok kimérésére használatos, helyhez kötött, egy vagy több kimérőhelyes, egy szerkezeti egységbe épített, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott berendezés;

6. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelőolajnak - az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel, ólomzárral ellátott mérőműszeren keresztül - tárolótartályból, végső fogyasztók részére történő értékesítésére szolgáló elárusítóhely;

7. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt árusítású, rendszeresen nyitva tartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az e feltételeknek megfelelő pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az üzemanyagtöltő állomás, közforgalmú repülőtér, vasúti és hajóállomás területén üzemeltetett elárusítóhelyet.

69. § (1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme, szabadforgalomból történő exportálása, szabadforgalom számára történő importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.

(2) Jövedéki engedélyre jogosult az a személy,

a) aki - az (5), (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolajtermékek esetében 80 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 15 millió Ft jövedéki biztosítékot nyújt,

b) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni vállalkozó esetében az Szja.-törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,

c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt,

d) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn.

(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmező természetes személyt vagy a szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.

(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező

a) a 36. § (1) bekezdés a), b), d), e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj, továbbá a fűtőolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),

b) a 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyós gáz esetében telephelyenként 300 m3 űrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal,

c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal is rendelkezzen.

(5) Az adóraktár engedélyese által a szabadforgalomban folytatott jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkező esetben a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.

(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.

(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 95 millió forint összegben kell teljesíteni.

(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.

(9) Ha az importáló kizárólag olyan jövedéki terméket importál, amelynek adómentes beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania.

(10) A jövedéki biztosíték készpénz, illetve belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet.

(11) A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerősen megállapított jövedéki bírságtartozás esetén - külön határozat nélkül - jogosult.

(12) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel rendelkezők listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi, továbbá gondoskodik az érvényes engedélyek naprakész listájához való közvetlen hozzáférésről.

(13) A vámhatóság a jövedéki engedélyt visszavonja, amennyiben

a) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló ellen felszámolási eljárás indult,

b) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher-fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának (2) bekezdése kizárja,

c) a 69. § (2) bekezdés a), b) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek,

d) a 70. §-ban, a 71. § (8), (9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jövedéki engedélyes kereskedő ismételten megsérti.

70. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - csak adóraktárból (ideértve a megszűnt adóraktárt a megszűnését követő 30 napig), jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy jövedéki engedéllyel rendelkező importálótól szerezhet be, ilyen terméket tarthat készleten és értékesíthet tovább.

(2) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, valamint a hatóságok által elkobzott, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedő által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette.

71. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. Az alkoholterméket csak zárjeggyel és 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, illetve a dohánygyártmányt csak adójeggyel szerezheti be, értékesítheti, készletezheti, illetve alkoholterméket - kivételesen - 2 liter vagy azt meghaladó űrtartalmú göngyölegben a 50. § (10) bekezdésének rendelkezése szerint forgalmazhat.

(2) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzéseiről és értékesítéséről, valamint a napi zárókészletéről - telephelyenként és összesítve - folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (űrlapon) kell vezetni, és a beszerzés, az értékesítés adatait havonta, a tárgyhó végén összesíteni. A jövedéki engedélyes kereskedő mentesülhet a külön nyomtatványon (űrlapon) történő nyilvántartás-vezetés alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján az előírt számbavétel teljesül. A jövedéki nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók. A vámhatóság kérésére a jövedéki nyilvántartás adatait rendelkezésre kell bocsátani.

(3) A jövedéki engedélyes kereskedők dohánygyártmány, alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett.

(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket

a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa-törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is,

b) szállítólevéllel szállíthat.

(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni

a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;

b) a kiszállítás és az átvétel időpontját;

c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítőjárat);

d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítőjárat értékesítési körzetét).

Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is, amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.

(6) A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha

a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége kereskedelmi készletéről, annak változásáról (beszerzés, értékesítés) cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki nyilvántartást vezet, amelyből az adatok a jövedéki ellenőrzéshez tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;

b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén csak olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa-törvényben előírt adatokon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza, továbbá - készpénzfizetés esetén - a vevő a számla átvételét aláírásával és - intézményi, nem lakossági felhasználó esetén - cégbélyegzőjének lenyomatával, illetve az adóazonosító jelének vagy számának feltüntetésével igazolja;

c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás vezetésével a vámhatóság előzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.

(7) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a belföldön értékesített jövedéki termékről vevőnként olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely tartalmazza

a) az értékesített termék megnevezését, számla szerinti értékét és mennyiségét, a számla számát,

b) a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és - kereskedő vevő esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,

c) a vásárlás és a teljesítés (kiszállítás) időpontját.

A nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók, a vámhatóság kérésére azokat rendelkezésre kell bocsátani.

(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésben megjelölt ásványolajterméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be, és nem értékesíthet, illetve a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat.

(9) A (8) bekezdés alá nem tartozó jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzését és jövedéki engedélyes kereskedőnek történő továbbértékesítését készpénzfizetéssel nem bonyolíthatja.

(10) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját.

(11) Az importáló az importtevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a vámhatáron történt belépés és a belföldi forgalom számára történt vámkezelés időpontját, az importált termék készletre vételének időpontját, valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését. Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékről a (7) bekezdésben előírtak szerint vevőnyilvántartást köteles vezetni.

(12) Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a külföldi államok fegyveres erőinek ellátására az Országgyűlés vagy a Kormány által kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggő jövedéki engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések alapján teljesíti.

72. § (1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település jegyzője által kiadott működési engedély birtokában lehetséges, ha

a) a működési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátóipari, illetve kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki termékek forgalmazását megengedi, és

b) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét üzlethelyiségben (üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson, folyékony tüzelőanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson vagy kiskereskedelmi tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történő értékesítés esetén a (4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.

(2) Jövedéki termék közvetlen végső fogyasztóknak történő értékesítése a vasúti étkezőkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülőgépjáraton, továbbá a dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 főnél kisebb népességszámú településen (lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltatóhelyiségben is megengedett.

(3) A jegyző a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi forgalmazására jogosító működési engedélyek listáját és az engedélyek jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkező változásokról.

(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül történő értékesítésére a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség működtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton keresztül történő értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelőzően bejelenti, és a vámhatóság a működési engedélyre történő rájegyzéssel azt és a (5) bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.

(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a mozgóboltként üzemelő közúti gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, az ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a településenként, megállóhelyenként előre meghatározott nyitvatartási időt. Az alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.

(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármű minősül, amely

a) az üzemanyagnak kizárólag a hivatalosan meghirdetett technikai sportversenyeken (motor-, autó-, repülő-, motorcsónak versenyeken) történő értékesítése esetén, továbbá a tüzelőolaj és a propán vagy propán-bután gáz értékesítése esetén a vevőnek a felhasználás helyszínén történő kiszolgálását végzi, és olyan tartállyal van összeszerelve (tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral ellátott mérőműszeren (átfolyásmérőn), kiszolgálótömlőn és pillanatelzárón keresztül méri ki a terméket;

b) dohánygyártmány, alkoholtermék, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál.

(7) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzésekor a működési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles bemutatni.

(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedő csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával szerezhet be jövedéki terméket.

(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni.

(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki terméket nyugtával nem, hanem csak - az áfa-törvény szerinti - olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíthet,

a) amely a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza,

b) amelyen a vevő a számla átvételét aláírásával és adóazonosító jelének feltüntetésével, illetve intézményi, nem lakossági felhasználó vevő esetén adóazonosító számának feltüntetésével, valamint cégbélyegzőjének lenyomatával és aláírásával igazolja.

(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek

a) az ásványolajterméknek motorbenzinből a gépjármű tartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert,

b) a cigaretta 1000 darabot,

c) a szivar 200 darabot,

d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,

e) a sör 50 litert,

f) a pezsgő és a köztes alkoholtermék 20-20 litert,

g) az alkoholtermék 10 litert

meghaladó mennyisége minősül.

(12) Az alkoholtermék forgalmazására az 50. § (10) bekezdésében előírt rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.

(13) Alkoholterméket az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni.

(14) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor értékesíthető darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyűrűként kerül felhelyezésre.

(15) Az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a 36. § (1) bekezdés a) pontja alatti, továbbá a 2710 0036 vámtarifaszámú motorbenzin, a 36. § (1) bekezdés f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető.

(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, több műszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet óraállása szerint, a műszakjelentés alapján, az induló és a záró óraállás feltüntetésével kell megállapítani.

(17) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a sört, a köztes alkoholterméket és a dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt előzetes - három munkanappal korábbi - bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.

Negyedik rész

XVI. Fejezet

Jövedéki ellenőrzés és jogkövetelmények

Jövedéki ellenőrzés

73. § (1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében

a) a kereskedő üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét ellenőrizheti, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;

b) ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e;

c) bárkinek a tulajdonában, használatában lévő bármely olyan helyet, helyiséget ellenőrizhet, amelyről a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy ott ásványolajat vagy kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki termékeket tartanak, tárolnak.

(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,

a) az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzést folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak,

b) az üzemi és raktárhelyiséget belülről szemrevételezheti, vizsgálhatja, megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti el,

c) megállíthatja a járműveket, ellenőrizheti a szállítmányokat, a szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenőrizheti a szállított jövedéki termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási okmányon az ellenőrzés tényét rögzíti,

d) a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból az adóellenőrzés céljára mintát vehet,

e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt nyilvántartásokat, elszámolásokat.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépés és az ott folytatott ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében történik. A vámhatóság az intézkedésről jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.

Jogkövetkezmények

Adóbírság

74. § (1) Az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100%-a.

(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték, vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.

Mulasztási bírság

75. § (1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7), (12) és (14) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. A termékkísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány kiállításának elmulasztása esetén az Art. 74. § (12) bekezdését és e bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.

(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.

Jövedéki bírság

76. § (1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben

a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve

b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek,

a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni

a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható terméket, amelyet nem adóraktárban, érvényes adóraktári engedély nélkül állítanak elő, ideértve azt a terméket is, amelyet a 70. §, illetve a 72. § (8) bekezdése rendelkezésének megsértésével szereztek be,

b) azt a terméket, amelyről a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal vagy vámokmánnyal nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét,

c) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholterméket, az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyű dohánygyártmányt [a továbbiakban az a)-c) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].

(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja a jövedéki termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 20 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 100 ezer forint.

(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében 200 ezer forint.

77. § (1) A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált zárjegy darabszámával és a 50. § (5) bekezdésében meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.

(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.

(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, valamint az 51. § (3) bekezdésében megjelölt borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni.

(4) A desztilláló berendezés jogosulatlan előállítása vagy birtokolása 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.

(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra történő átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása kilogrammonként 1000 forint jövedéki bírsággal büntetendő.

(6) Dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.

78. § (1) Az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 70-72. §-ban előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be, vagy megsérti, legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető.

(2) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint.

Intézkedések

79. § (1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben az adójegyre vagy a zárjegyre vonatkozó, e törvényben meghatározott szabályokat vagy a 72. § (8) bekezdésének rendelkezését megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni.

(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést arra a kereskedőre, akinél első ízben találnak zárjegy nélküli jövedéki terméket, és a jövedéki termék megtalált mennyisége nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazandó az üzemanyagtöltő állomásra is, amennyiben az azt üzemeltető nem jövedéki engedélyes kereskedő a jogszabályban előírt pénztárgépet nem alkalmazza, vagy a 71. § (8) bekezdésében, illetve a 72. § (15) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti.

80. § (1) Adóraktár működtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthető, ha az adóraktár engedélyese az adóraktár működtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát meghaladó összegű adót érint. Ezzel egyidejűleg a jövedéki biztosíték összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a jövedéki biztosíték mérséklésének lehetőségéből két évre ki kell zárni.

(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegű adó - különösen a tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történő - eltitkolása esetén az adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.

Lefoglalás, elkobzás

81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetőeljárásban le nem foglalt

a) adózás alól elvont jövedéki terméket,

b) hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet,

c) jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,

d) jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-c) pontban említett tárgy előállítására használt eszközt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalásnak van helye, ha hatóság vagy bíróság a büntetőeljárásban lefoglalt adózás alól elvont terméknek a visszaadását rendeli el, de az e § rendelkezései szerint - egyéb okból - elkobzás alá esik.

(3) Nincs helye a lefoglalásnak arra a dohánygyártmányra és szeszes italra, amely nem a 76. § (2) bekezdés c) pontja alapján minősül adózás alól elvont terméknek.

(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni.

(5) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg. A lefoglalás megszüntetéséről a jövedéki ügyben hozott határozatban kell rendelkezni.

(6) Az elkobzott termékek közül

a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket - ideértve a cukorcefrét és az abból előállított terméket is - meg kell semmisíteni;

b) az a) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni.

82. § (1) Az e fejezet különböző §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének kötelezettségét, továbbá a vámtörvény és az Art. rendelkezései szerint megállapítható pótlékokat.

(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetéséről szóló határozatot hozza.

Ötödik rész

Záró, hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

XVII. Fejezet

Záró rendelkezés

83. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 92/12./EGK irányelve a fogyasztási adó köteles termékekről, valamint az ezek tárolásáról és figyelemmel követéséről szóló általános rendelkezésekről;

b) a Tanács 92/79./EGK irányelve a cigaretták adóinak egységesítéséről;

c) a Tanács 92/80./EGK irányelve a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adóinak egységesítéséről;

d) a Tanács 92/83./EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok fogyasztási adó szerkezetének összehangolásáról;

e) a Tanács 92/81./EGK irányelve az ásványolajokra vonatkozó adókonstrukciók összehangolásáról.

Hatályba léptető rendelkezések

84. § (1) Ez a törvény - a (2)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1998. január 1-jén lép hatályba. Az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit először azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 1997. december 31-ét követően keletkezik. A jövedéki termékek 1998. január 1-je előtti belföldi értékesítése és importja esetén a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 1998. január 1-je előtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is.

(2) A törvény 19. §-a - az (1) bekezdés f) pontja kivételével -, 20-22. §-a, 23. §-a, 26. §-ának (2)-(10) bekezdése, 27. §-a és 90. § (3), (5), (7), (10), (14), (15), (17) és (18) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba.

(3) A törvény 19. §-a (1) bekezdésének f) pontja - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel -, a 32. §-a (4)-(5) bekezdése, a 41. §-a (1) bekezdésének g) pontja - a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1999. január 1-jén lép hatályba. Az 1998. október 31-ig benyújtott adóraktári engedély iránti kérelemben a 21. § (1) bekezdés i) pontja szerinti nyilatkozatban határidőként 1999. január 1-jét kell megjelölni. Az 1998. október 31-ét követően benyújtott és 1998. december 31-ét megelőzően elbírált engedélykérelem esetében a 19. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételt - az engedélykérelemben adott nyilatkozattól függetlenül - a kérelmezőnek 1999. január 1-jétől kell teljesítenie.

(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a cseppfolyós gáztöltőre és a sűrített gáztöltőre 2000. január 1-jétől, a sörfőzdére és a bérfőzést végző szeszfőzdére 2001. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(5) A törvény 62. §-a, 63. §-ának (1) és (10) bekezdése, 66. §-a és 67. §-a 1998. szeptember 1-jén lép hatályba.

(6) Az e törvény kihirdetésének napját megelőzően kötött szerződés alapján, a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség megbízásából az 1993. évi IL. törvény értelmében végzett tárolásra használt tárolóhelyre a törvény 41. §-a (1) bekezdésének g) pontja 1998. január 1-jétől alkalmazható azzal, hogy a 41. § (5) bekezdése e) pontjában előírt tárolótartály követelmény helyett legalább 14 000 m3 tárolótartálynak kell rendelkezésre állni.

(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény, valamint az azt módosító 1994. évi XXXIII. törvény, 1994. évi LXIX. törvény, 1995. évi XXVII. törvény, 1995. évi LXVIII. törvény, 1995. évi LXXXVIII. törvény, 1995. évi CXXI. törvény 90. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése, 1996. évi XXXIII. törvény, 1996. évi LXXXIV. törvény, 1997. évi L. törvény 70. §-ának (1) bekezdése (a továbbiakban: Jszt.), azonban

1. a folyamatban lévő, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése nem eredményez az ügyfélre nézve kedvezőbb elbírálást,

2. a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény hatálya alá tartozó pörkölt kávé és valódi kávékivonat zárjeggyel való ellátása és forgalmazása vonatkozásában a Jszt. 3. § (1) bekezdése a) pontjának 1., 4. alpontját, (2) bekezdésének i) pontját, (3) bekezdésének i) pontját és (5) bekezdését, a 4-7. §-át, a 8. § (1) bekezdését, a 9. § (1), (4)-(11), (14), (15) bekezdését, a 10. §-át, a 11. §-át, a 12. § (1), (2), (4), (6), (7), (9) bekezdését, a 13. §-át, a 19-20. §-át, a 42. § (1) bekezdését, a 49. §-át, az 51. §-át, az 52. §-át, az 54-56. §-át, az 57. § (1) bekezdését, a 66-77. §-át továbbra is alkalmazni kell azzal, hogy a Jszt 8. § (1) bekezdése szerinti engedély kiadása tekintetében az e törvény szerint a jövedéki engedélyezési ügyre vonatkozó hatásköri, illetékességi szabályokat kell alkalmazni;

b) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének b) pontja;

c) a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló, többször módosított 1995. évi C. törvény 175. § (3) bekezdés c) pontjának utolsó mondata.

(8) E törvény kihirdetésének napján hatályát veszti a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló, többször módosított 1995. évi C. törvény 7. § (6) bekezdése, a 132. § (10) bekezdése, valamint az 1. számú melléklet 3. pontjának második mondata.

(9) Ahol jogszabály olyan termékkel összefüggésben, amely e törvény hatálya alá tartozik, fogyasztási adót említ, a továbbiakban jövedéki adót kell érteni.

Átmeneti rendelkezések

Engedélyezés

85. § (1) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján a Jszt. szerinti termelési tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, e tevékenységét adóraktári engedély nélkül az adóraktári engedélykérelme elutasításáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 1998. június 30-ig folytathatja, feltéve, ha

a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig benyújtja,

b) e törvény hatálybalépését megelőzően a vámhatósághoz bejelentést tesz a Jszt. szerinti jövedéki engedélyében feltüntetett telephelye adóraktárként való működtetésének szándékáról,

c) a Jszt. szerinti jövedéki biztosítékot 1997. december 31-ét követően is - az adóraktári engedély megszerzéséig - nyújtja.

(2) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján pezsgő vagy köztes alkoholtermék előállítását - a vonatkozó jogszabály rendelkezései szerint - végző gyártó-, palackozóüzemmel rendelkezik, a pezsgő és a köztes alkoholtermék előállítását 1998. január 1-jétől az adóraktári engedélykérelme elutasításáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 1998. június 30-ig adóraktári engedély nélkül folytathatja, amennyiben

a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig elindítja,

b) 1997. december 15-ig a vámhatóságnak megadja az adóraktárként működtetni kívánt gyártó-, palackozóüzem, üzemi raktár címét, helyrajzi számát, és bemutatja a vonatkozó jogszabály szerinti működési engedélyét,

c) 1998. január 1-jétől a 22. § (2) bekezdése szerint számított jövedéki biztosítékot nyújtja.

(3) Azt a személyt,

a) aki e törvény kihirdetésének időpontjában, a Fat. és a Jszt. szerint a jövedéki termék adózatlan beszerzésére, illetve importálására jogosító érvényes engedéllyel rendelkezik, és annak érvényessége 1997. december 31-ét követően jár le, az engedély érvényességi idején belül,

b) aki a keretengedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig e törvény rendelkezései szerint benyújtotta, és kérelmének átvételét a vámhatóság igazolta, a kérelem és a vámhatósági igazolás bemutatása alapján legfeljebb 1998. február 28-ig

az e törvény szerinti adómentes felhasználónak kell tekinteni.

(4) Az a személy, aki e törvény hatálybalépésének napján a Jszt. szerint nagykereskedelmi, export- és importtevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, és megfelel az e törvényben a jövedéki engedély megadásához meghatározott feltételeknek, tevékenységét jövedéki engedély nélkül 1998. február 28-ig tovább folytathatja, amennyiben engedélykérelmét 1997. december 31-ig benyújtotta, és a Jszt. szerinti jövedéki biztosítéknyújtási kötelezettségét továbbra is teljesíti. A vámhatóság ezen engedélykérelmeket - e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - egyszerűsített eljárás keretében bírálja el, és adja ki az új jövedéki engedélyeket.

(5) A vámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyek adóraktári engedélykérelmét legkésőbb a benyújtást követő 6 hónapon belül, a (3)-(4) bekezdésben megjelölt engedélykérelmeket 1998. február 28-ig köteles elbírálni, az engedélyt kiadni vagy a kérelmet elutasítani.

(6) A 7. § 18. és 19. pontjában említett időszakok számításánál figyelembe kell venni a törvény hatálybalépése előtt a Jszt. szerinti jövedéki engedély alapján végzett tevékenységet, a Fat. és a Jszt. szerint adott mentesítéssel végzett beszerzést, illetve a Jszt. alapján kirótt jövedéki bírságot is.

Adófizetési kötelezettség

86. § (1) A Jszt. szerinti termelő, termeltető jövedéki alany (a továbbiakban: a jövedéki alany), továbbá az a személy, aki 1998. január 1-jét megelőzően pezsgő vagy köztes alkoholtermék előállítását vagy termeltetését végezte (e § alkalmazásában a továbbiakban: személy) az általa előállított (termeltetett), de 1997. december 31-ig nem értékesített jövedéki termékről telephelyenként és összesítve készletbevallást ad a Jszt. szerint jövedéki ellenőrzésre jogosult vámhivatalnak, megállapítja az 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készlet tényleges mennyiségét (telephelyenként és összesítve). A készletbevallást olyan mennyiségi egységben kell megadni, amely az e törvényben foglalt rendelkezés alapján az adó alapjául szolgál.

(2) A jövedéki alany és a személy, amennyiben 1997. december 31-ig adóraktári engedélyt kért és/vagy kapott, vagy kérelmét jogerős határozatban még nem bírálták el, adóraktárának 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja a jövedéki termék (1) bekezdés szerinti tényleges készletét, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.

(3) A jövedéki alany és a személy 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott jövedéki termék készletének tényleges mennyiségét az adókötelezettség szempontjából 1997. december hónapban értékesítettnek kell tekinteni, amennyiben 1997. december 31-ig nem nyújtott be adóraktári engedélykérelmet, vagy adóraktári engedélykérelmét jogerős határozatban elutasították.

(4) A 85. § (3) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználó az 1997. december 31-ig fel nem használt adómentes jövedéki termékről az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint készletbevallást ad. A jövedéki termék 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készletének tényleges mennyiségét 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.

Dohánygyártmányok

87. § (1) Az 1998. január 1-je és augusztus 31-e közötti időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) az adó mértéke

a) a cigaretta ezer darabjára 1725 forint és a százalékos adóalap 75 százaléka,

b) a szivar, a szivarka, a fogyasztási dohány százalékos adóalapjának 55 százaléka.

(2) Az átmeneti időszakban a százalékos adó alapja az adófizetési kötelezettséget keletkeztető eseménnyel érintett dohánygyártmány

a) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó forgalmi értéke, ha az adóraktárból a kitárolás a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe történik,

b) vámértéke, az importált termék esetén,

c) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó eladási ára, az a) és b) pontban megjelölttől eltérő esetben.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a dohánygyártmányok forgalmi értéke alatt a terméknek az az ára értendő, amelyet a felek hitelt érdemlően igazoltan a fennálló piaci körülményeknek és helyzetüknek megfelelően állapítottak meg, illetve amely független felek között - normális piaci körülményeket feltételezve - általában elérhető lenne.

(4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti eladási ár helyett a dohánygyártmány adó és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló, a (3) bekezdés szerint meghatározott forgalmi értéke az adó alapja akkor is, ha

a) az eladási ár a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és

b) a dohánygyártmány kitárolása az áfa-törvény 22. §-a (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott kör részére történik.

(5) Az átmeneti időszakban a dohánygyártmányok

a) szabadforgalomba bocsátása,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a termékét kizárólag zárjegy felhelyezésével történhet.

(6) Az (5) bekezdésben említett zárjegy a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra és onnan kitárolásra, illetve, hogy a termék importból származik és a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.

(7) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt

a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),

b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,

c) a szivarka esetében a dobozt,

d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt kell érteni.

(8) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és bocsátja - elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese, az importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez az előállítási költségének megfizetése ellenében juthat hozzá. A zárjegy darabonként 70 Ft értéket képvisel, amelyet a külön szabályozott elszámolás alapján kimutatott zárjegyhiány után kell megfizetni.

(9) Az 1998. augusztus 31-én a dohánygyártmány-adóraktárban készleten lévő, zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után az adó mértéke azonos az (1) bekezdés szerinti mértékkel.

(10) A zárjeggyel ellátott, (9) bekezdés szerinti dohánygyártmányok a dohánygyártmány-adóraktárból legkésőbb 1998. szeptember 30-ig szállíthatók ki.

(11) A zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási árára e törvényben előírt rendelkezések nem vonatkoznak.

(12) Az adójegyet a vámhatóság 1998. június 1-jétől kezdődően köteles azon személy rendelkezésére bocsátani, aki arra a 63. § (3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult.

(13) A 63. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően

a) az 1998. július hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 30 százalékát 1998. szeptember 28-ig, 70 százalékát 1998. október 28-ig,

b) az 1998. augusztus hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 15 százalékát 1998. szeptember 28-ig, 25 százalékát 1998. október 28-ig, 60 százalékát 1998. november 28-ig kell teljesíteni.

(14) A cigaretta árusítása 2001. december 31-ig automatából is megengedett.

(15) Az adójegy 1998. december 31-ig a 64. § (3) bekezdésében megjelölt adatokon kívül „A dohányzás káros az egészségre!” feliratot is tartalmazza.

Adóelőleg-fizetés

88. § (1) 1998. évben az adóelőleg-fizetési kötelezettségnél a 32. § (12) bekezdésének azon rendelkezését kell alkalmazni, amely olyan adóraktárra vonatkozik, amely a tárgyévet megelőző évben nem fizetett adót.

(2) Adóelőleget a dohánygyártmányok esetében csak az 1998. augusztus 31-ig zárjeggyel értékesített, illetve - 1998. augusztus 31-ét követően - zárjeggyel kitárolt termékek utáni adóra kell fizetni.

Felhatalmazás

89. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg

a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdő művelési ágakban a mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adójából 44,30 Ft/liternek a visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,

1. a szántó művelési ágban 90 liter/ha/év,

2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,

3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,

4. a halastó 55 liter/ha/év,

5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,

6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év mértékig terjedően;

b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a jövedéki termékekre adható adóvisszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg

a) az adóraktári engedély, a keretengedély és a jövedéki engedély iránti kérelemre, az engedély kiadására, visszavonására, a jövedéki biztosíték teljesítésére, módosítására, a jövedéki biztosíték felhasználására vonatkozó részletes szabályokat,

b) az előállított, raktározott jövedéki termékek pontos számbavételéhez, hatósági felügyelet ellátásához szükséges, az adóraktár kialakítására, berendezésére vonatkozó előírásokat, a hatósági felügyelet ellátásának esetleges különleges módját és feltételeit,

c) az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra és az egyszerűsített kísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,

d) a jövedéki termék adómentes felhasználásának, elszámolásának, az adóvisszaigénylésnek a részletes szabályait,

e) a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,

f) az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat,

g) a denaturált alkohol előállításához felhasználható denaturáló szer alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat, valamint a desztilláló készülék előállítására, birtokban tartására vonatkozó szabályokat,

h) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait,

i) a jövedéki termékek lefoglalásának, elkobzásának, felhasználásának, illetve megsemmisítésének részletes szabályait,

j) a terítőjáratok működési és adminisztrációs rendjét,

k) a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedelemre vonatkozó egyes rendelkezések részletes szabályait.

(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg

a) az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,

b) a 71. § (12) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki nyilvántartásának és vevőnyilvántartásának vezetésére vonatkozó előírásokat.

XVIII. Fejezet

Módosuló jogszabályok

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

90. § (1) Ahol a vámtörvény „a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény” vagy a „jövedéki törvény” hivatkozást használja, ott 1998. január 1-jétől e törvényt kell érteni.

(2) A vámtörvény 1. §-a 1. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra - e minőségében - e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

(3) A vámtörvény 1. §-ának 7. pontja második mondata az alábbiak szerint módosul:

(E törvény alkalmazásában)

„Nem kereskedelmi forgalomnak minősül továbbá az 1. számú melléklet 1. pontjában rögzített mennyiségi korlátozás figyelembevételével bármilyen vámértékkel vámkezelt gépjármű behozatala, illetve kivitele.”

(4) A vámtörvény 1. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„21. vámteher:

a) a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, fogyasztási adó és jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni;

b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók, a közvámraktárba beraktározott áru után visszaigényelt (levont) forgalmi adók, a visszatérített egyéb vámteher és az igénybe vett támogatás, továbbá a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált jövedéki termékek esetében a forgalmi adók.”

(5) A vámtörvény 1. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:

a) a természetes személy, illetőleg szervezetnél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint

b) a szervezetnek

1. a kérelem benyújtásának időpontjában nincs az állami adóhatóságnál adótartozása, a társadalombiztosítási szervnél tartozása, valamint vám és egyéb tartozása, és

2. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladja meg ezen időszak vámteherösszegének 10%-át, és ezen belül nem volt 30 naptári napot meghaladó időtartamú vámtartozása, kivéve az olyan vámtartozást, amely harminc naptári napot meghaladó időtartamon túl azért állt fenn, mert a vámhatóság - az ügyfél felhatalmazása ellenére - nem élt a 135. § (6) bekezdésében biztosított jogával;

c) a szervezet nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.

A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél évente kell igazolni. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk.”

(6) A vámtörvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a bekezdés utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

[7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében]

„e) a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált jövedéki termékre,”

„Az e) pont alkalmazása alapján nyújtandó vámbiztosíték összegébe, amennyiben az adómentes felhasználó vagy az adóraktár engedélyese a vámárut saját maga importálja és annak szállítását is végzi, a vámbiztosítékba be kell számítani a bankgaranciában adott jövedéki biztosítékot. Az f) pont alkalmazása esetén, amennyiben az adózatlan terméket az adóraktár engedélyese szállítja ki, a vámbiztosítékra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítéka nyújt fedezetet.”

(a vámáru/szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.)

(7) A vámtörvény 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A (3) bekezdésben meghatározott tevékenységi garancia összege azonos engedélyes által üzemeltetett több vámraktár vagy vámszabad terület esetében sem haladhatja meg a 200 millió forintot. A rendelkezés alkalmazásánál a vámraktár és a vámszabad terület forgalmát külön-külön kell vizsgálni.”

(8) A vámtörvény 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, a belföldi forgalom számára vámkezelték és - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az esedékessé váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználó üzemébe, raktárába vagy adóraktárba betárolták és a betárolást a termékkísérő okmányon visszaigazolták, illetve amennyiben a 29. §-ban előirányzott felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított adózatlan jövedéki terméket az adóraktárba visszaszállítják és készletre veszik.”

(9) A vámtörvény 46. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén alkalmazható egyszerűsített vámvizsgálat feltételeit e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.”

(10) A vámtörvény 125. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A (6) bekezdés szerinti egyetemlegesség alapján a kezes vámfizetési kötelezettségét a belföldi forgalom számára való vámkezelés, az ideiglenes behozatal, a jövedéki termékkel kapcsolatos aktív feldolgozás, továbbá az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, attól a naptól számított 5 (öt) napon belül kell megállapítani, amikor a vámkezeléshez kapcsolódó vámteher fizetési kötelezettségét az a vámfizetésre kötelezett, akiért kezességet vállalt, határidőre teljesíteni elmulasztotta. Amennyiben a vámhatóság a meghatározott határidőt elmulasztja, késedelme idejére a kezessel szemben kamatfizetési kötelezettséget megállapítani nem lehet.”

(11) A vámtörvény 128. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A kiszabott vámteherből az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő jövedéki adót és általános forgalmi adót nem kell megfizetni, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja, és a jövedéki törvény szerint az adójegy megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor még nem járt le.”

(12) A vámtörvény 131. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„131. § (1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3), (4) és a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.”

(13) A vámtörvény 131. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az adóraktárba való beraktározás, illetőleg az adómentes felhasználás céljából importált jövedéki termék belföldi forgalom számára való vámkezelésekor kiszabott jövedéki adó felfüggesztésére és esedékességére a jövedéki törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

(14) A vámtörvény 132. §-a (5) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható ki, ha a kérelmező

a) a vámszempontból megbízható és a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést;”

(15) A vámtörvény 141. §-ának (2) bekezdése a következő szöveggel egészül ki:

„Amennyiben azonos személy vagy gazdálkodó szerv esetében több, vámhiányt okozó mulasztás vagy tevékenység egyidejű felfedésére, elbírálására kerül sor és a kiszabható vámigazgatási bírság összege együttesen meghaladja a szervezet esetében az ötvenezer, természetes személy esetében az ötezer forintot, az egyes mulasztásokért, tevékenységekért a vámhiány ötven százalékát kell vámigazgatási bírságként megállapítani.”

(16) A vámtörvény 174. §-ának szövege (1) bekezdés jelölést kap, és kiegészül a következő (2)-(5) bekezdéssel:

„(2) A Vám- és Pénzügyőrségnek az országos parancsnok által kijelölt nyomozó hatóságai a büntetőeljárásról szóló törvény alapján a vámszervezet nyomozó hatósági hatáskörébe tartozó bűncselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az elkövető elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából, amennyiben mindezek a jövedéki adó törvény hatálya alá tartozó termékkel kapcsolatosak, a Magyar Köztársaság Rendőrségéről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: rendőrségi törvény) meghatározott valamennyi, egyéb esetben csak bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést végezhetnek a rendőrségi törvényben meghatározott szabályok szerint.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Vám- és Pénzügyőrség fedővállalkozás létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait.

(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg a Legfelsőbb Bíróság elnökével egyetértésben a különleges eszközök és más módszerek engedélyezésével és igénybevételével kapcsolatos szabályokat.

(5) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg a Vám- és Pénzügyőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési, valamint államigazgatási tevékenységével összefüggésben keletkezett adatok kezelésének és felhasználásának részletes szabályait.”

(17) A vámtörvény 208. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetében - külön engedéllyel -

a) kezességvállalási nyilatkozatot adhat,

b) székhelyén (telephelyén) vámraktárat tarthat fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet, állandó felügyeletet üzemeltethet, valamint

c) megbízója javára halasztott vámfizetési engedélye alapján a vámteher befizetését teljesítheti, amennyiben a vámkezelési kérelmét a tevékenységi engedély iránti kérelmében megjelölt, és a vámhatóság által jóváhagyott vámhivatalnál nyújtotta be.”

(18) A vámtörvény módosításáról szóló 1997. évi L. törvény átmeneti rendelkezéseket rögzítő 69. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A vámhatóság az 1997. augusztus 1-je előtt kiadott, a vámszempontból történő megbízhatóság vizsgálatát is igénylő engedélyeket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvénnyel módosított vámtörvény 1. § 23. pontjában foglalt előírások figyelembevételével felülvizsgálja. A módosított feltételeknek meg nem felelő engedély esetében az új feltételeket az engedélyesnek 1998. június 30-ig kell teljesítenie. Ennek hiányában az engedély 1998. július 1-jével érvényét veszti. Amennyiben a kérelmet benyújtó a vámtörvény alapján korábban rendelkezett vámszempontból történő megbízhatósági feltételhez vagy a vámteherfizetési kötelezettség határidőben való teljesítéséhez kötött jogosultsággal és a részére kiadott vámhatósági engedély megszüntetésére, visszavonására a vámtörvény 1. § 23. b) pontjában szabályozott tartozás mentességi feltétel hiánya miatt került sor, új engedély kiadására vonatkozó kérelem esetén a vámhatóság eltekint a vámtörvényben előírt kétéves korlátozástól, ha a kérelmet benyújtó az 1. § 23. b) pontjának módosított feltételeit teljesíti és igazolja az engedélyhez szükséges feltételek fennállását is. Az e bekezdésben rögzített rendelkezéseket a vámszempontból történő megbízhatóság vizsgálatát is igénylő engedélyek iránt benyújtott kérelmek elbírálásánál, továbbá a jogorvoslati szakaszban lévő engedélyezési ügyekben (folyamatban lévő ügyek) is alkalmazni kell.”

Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény módosítása

91. § Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 29. §-a (2) bekezdésének f) pontja jelölése g) pontra változik, és a bekezdés kiegészül a következő f) ponttal:

[(2) Az Alap egyéb bevételelét képezik:]

„f) az üzemanyagok után befizetett jövedéki adónak az Alapot környezetvédelmi termékdíj címen megillető 3,00 százaléka,”

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása

92. § (1) A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termékek után - beleértve a más termékekkel együtt vagy más termékek részeként forgalomba hozott terméket is -, a 3. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel

a) a belföldi előállítású termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozója, valamint

b) a termékdíjköteles termék importálója [a továbbiakban az a) és b) pont együtt: kötelezett]

környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) köteles fizetni.”

(2) A Ktv. 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) E törvény alkalmazásában termékdíjköteles termék:]

„a) üzemanyag és egyéb kőolajtermék (közvetlenül szennyező termék),”

(3) A Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az üzemanyag termékdíjat a jövedéki adó fizetésére kötelezett, a jövedéki adó részeként a jövedéki adóban fizeti meg.”

(4) A Ktv. 16. §-át megelőző cím és 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Egyéb kőolajtermékek környezetvédelmi termékdíja

16. § Termékdíjat kell fizetni az 5. számú melléklet szerinti egyéb kőolajtermékek után (a továbbiakban: Kkt.).”

(5) A Ktv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17. § (1) A Kkt. termékdíj alapja az egyéb kőolajtermék tömege.

(2) A Kkt. termékdíj tételeit az 5. számú melléklet tartalmazza.

(3) Külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és mértékig visszaigényelhető a kenőolajokra vonatkozó Kkt. azon része, amelyre vonatkozóan a kötelezett a veszélyes hulladékokra vonatkozó előírások betartásával a termékdíjköteles kenőolajat (a továbbiakban: fáradt olaj) visszagyűjti és újrahasználja, vagy újra feldolgozza, vagy energianyerésre felhasználja (a továbbiakban: kezeli). Kezelésnek minősül az is, ha a kötelezett a visszagyűjtött fáradt olajat egy kezelésre engedéllyel rendelkező szervezetnek igazoltan átadja.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott kezelést végző szervezet olyan jogi személy lehet, aki rendelkezik a kezelésre vonatkozó felhatalmazással és környezetvédelmi hatósági engedéllyel.”

(6) A Ktv. 21. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kenőolajok utáni termékdíj visszaigénylésének részletes feltételeit rendeletben állapítsa meg.”

(7) A Ktv. 5. számú melléklete helyébe a törvény melléklete lép.

Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosítása

93. § (1) Az Útalapról szóló - többször módosított - 1992. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Utv.) 2. §-ának a), c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2. § Az Útalap forrásai:)

„a) az üzemanyagok utáni jövedéki adónak az Útalapot Útalap-hozzájárulás címén megillető hányada;”

„c) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15. §-ában és 37. §-ában említett, az országos közutakat a Kkt. 33. § (1) bekezdésének b) pontja alapján kezelő közhasznú társaságok (a továbbiakban: közútkezelő közhasznú társaságok) részére befizetett díj, pótdíj és bírság összege. Az M3-as autópályát a Kkt. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kezelő, az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, vagyis az Északkelet-magyarországi Autópálya-fejlesztő és -üzemeltető Részvénytársaság (a továbbiakban: ÉKM Autópálya Rt.) részére fenti címen befizetett díj, pótdíj és bírság nem az Útalapot, hanem a fejlesztést, fenntartást és üzemeltetést finanszírozó ÉKM Autópálya Rt.-t illeti meg;”

„e) a közútkezelő közhasznú társaságok vagyonkezelésében lévő kizárólagos állami tulajdonú országos közutak végleges határain belüli területeknek a hasznosításából, valamint az országos közutak építése és korszerűsítése céljából állami tulajdonba vett földterületeknek az országos közutak végleges határain belüli területek részévé nem váló területrészei, továbbá az építés és korszerűsítés időtartama alatt használt felvonulási területek, a földművek építéséhez, az útépítési anyagok, keverékek előállításához használt területek és anyagnyerő helyek, továbbá a nyomvonal-módosítással együttjáró közútépítések és -korszerűsítések nyomán az országos közút végleges határain kívülre kerülő területrészek és felhagyott közútszakaszok hasznosításából és értékesítéséből származó pénzösszeg. Az ÉKM Autópálya Rt. kezelésében lévő M3-as autópálya végleges határain belüli területeknek a hasznosításából, valamint az M3-as autópálya építése és korszerűsítése céljából állami tulajdonba vett földterületeknek az M3-as autópálya végleges határain belüli területek részévé nem váló területrészei, továbbá az építés és korszerűsítés időtartama alatt használt felvonulási területek, a földművek építéséhez, az útépítési anyagok, keverékek előállításához használt területek és anyagnyerő helyek, a nyomvonal-módosítással együttjáró M3-as autópálya-építés és -korszerűsítés nyomán az M3-as autópálya végleges határain kívülre kerülő területrészek és felhagyott közútszakaszok hasznosításából és értékesítéséből származó pénzösszeg nem az Útalapot, hanem a fejlesztést, fenntartást és üzemeltetést finanszírozó ÉKM Autópálya Rt.-t illeti meg. A közútkezelő közhasznú társaságok és az ÉKM Autópálya Rt. jogosultak

ea) az országos közutak, illetve az M3-as autópálya építése és korszerűsítése céljából a szükséges ingatlanoknak (földterületeknek) vásárlás vagy kisajátítás útján - az Útalap bevételei, illetve az ÉKM Autópálya Rt. pénzeszközei terhére - történő állami tulajdonba és kezelésükbe vételére, továbbá

eb) az országos közutak, illetve az M3-as autópálya építése és korszerűsítése céljából - az Útalap bevételei, illetve az ÉKM Autópálya Rt. pénzeszközei terhére - állami tulajdonba és kezelésükbe vett ingatlanoknak (földterületeknek) az országos közutak, illetve az M3-as autópálya végleges határain belüli területek részévé nem váló, előbbiekben részletezett területrészei értékesítésére és az értékesítések lebonyolítására.”

(2) Az Utv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. § (1) Az Útalap 2. § a) pontjában megjelölt forrását 1998. első félévében az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó 26,32 százaléka, az ezt követő félévekben a belföldön, a tárgyfélévet megelőző félévben értékesített üzemanyagok fajtánkénti mennyiségével súlyozott átlagos fogyasztói árváltozásának mértékével korrigált hányada képezi. Az így számított összeget a vámhatóság köteles az Útalap kezelője által a tárca hivatalos lapjában közzétett Útalap számla javára befizetni.”

(3) Az Utv. 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)-(8) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésre változik:

„(2) A 3. § (1) bekezdésében meghatározott korrekciónak, valamint a folyósítás rendjének részletes szabályait a pénzügyminiszter a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, rendelettel határozza meg.”

(4) Az Utv. 4. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[4. § (1) Az Útalap pénzeszközei az állami tulajdonban lévő országos közutak - ideértve azok műtárgyait (hidak stb.) és tartozékait -]

„d) a közútkezelő közhasznú társaságok, veszteségeinek fedezeteként eszközölt pótbefizetésekre, beruházási költségeinek fedezetére, törzstőkéjének emelésére és törzstőkeemelésének részeként elhatározott pénzbetétbefizetésekre.

A közútkezelő közhasznú társaságok működéséhez szükséges, Útalap-források terhére megvalósult beruházások - tárgyi eszközbeszerzések és telepfejlesztések - nyomán létrejött vagyon a kincstári vagyonkörből kikerülve törzstőkeemeléssel, illetőleg tőketartalékba helyezéssel a társaságok tulajdonába adható;”

„g) a központi költségvetés részére a jövedéki adó visszatérítés megtérítésére”

(használhatók fel.)

(5) Az Utv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az Útalap-források értékállóságának megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy az Útalap felvett hitelek nélkül számított (saját) forrásai - figyelembe véve a 3. § (1) bekezdése alapján meghatározott Útalap-hozzájárulási mértéket is - összességükben legalább az üzemanyag utáni jövedéki adó központi költségvetést megillető hányadának növekedésével azonos ütemben növekedjenek.”

(6) Az Utv. 2. §-ának i) pontja, 3. §-ának (5) bekezdése és 4. §-ának (3) bekezdése 1998. január 1-jével hatályát veszti.

Melléklet az 1997. évi CIII. törvényhez

„5. számú melléklet az 1995. évi LVI. törvényhez

A termékdíjtételek

Az egyéb kőolajtermékek termékdíjtételei

Termékdíjköteles termék

Kenőolaj 60,80 Ft/Kg

Magyar szabványnak nem megfelelő fűtőolaj 60,80 Ft/Kg

Magyar szabványnak megfelelő, de 2,8%-ot meghaladó kéntartalmú fűtőolaj 2,00 Ft/Kg