Enter Könyvelő Iroda
Enter Könyvelő Iroda

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

ALAPELVEK

1. § (1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is.

(2) E törvény célja az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elősegítése.

(3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg.

(4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket.

(6) Az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni.

II. Fejezet

A TÖRVÉNY HATÁLYA

2. § (1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki.

(2) Az adókötelezettség a törvényben meghatározott egyes esetekben a magánszemély adókötelezettségével összefüggésben a kifizetőre is kiterjed. Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzat finanszírozási körébe tartozó kifizetőnek (munkáltatónak) ezeket a kötelezettségeket azzal az eltéréssel kell teljesítenie, hogy ahol törvény az adó vagy az adóelőleg levonását vagy befizetését írja elő, ott az adó vagy az adóelőleg megállapítását kell érteni.

(3) A magánszemély az adó megállapítása szempontjából e törvény rendelkezései szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget tesz.

(4) Az adókötelezettség a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után terheli.

(5) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó.

(6) A külföldről származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi egyezmények, vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani.

III. Fejezet

FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

1. Belföld: a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is.

2. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be. Ha ezek egyike sincs Magyarországon, akkor az illetőséget a más államban lévő állandó lakóhely határozza meg. Abban az esetben, ha a magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a létérdekek központja szerint kell figyelembe venni. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Ha a magánszemélynek más állam területén sincs állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a más államban lévő szokásos tartózkodási hely szerint kell figyelembe venni. Amennyiben az előzőek egyike szerint sem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni.

3. Belföldről származik a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy - a munkáltató illetőségétől függetlenül - belföldön végzett tevékenységből vagy belföldön lévő vagyonból keletkezik. A munkáltató, a megbízó akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel (ez utóbbihoz értve a képviseletet is) rendelkezik, vagy mint magánszemély, belföldi illetőségű, azzal, hogy székhely, telephely alatt az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakat kell érteni.

4. Külföldről származik a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységből vagy a külföldön lévő vagyonból keletkezik. Külföldön végzett tevékenység esetén a jogviszonyt az adott külföldi állam joga szerint kell minősíteni. Az osztalék, az árfolyamnyereség, a kamat akkor tekintendő külföldről származó jövedelemnek, ha a jövedelem folyósítója a belföldi jogszabályok alapján külföldi illetőségűnek minősül.

5. A szokásos tartózkodási hely, a munkaviszony és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők, azzal, hogy a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetőjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen kifizeti.

6. Adóév: az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

7. Jóváírás: az a pénzügyi művelet, amelynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet.

8. Adókötelezettség: a bejelentésre, a nyilatkozattételre, az adóalap- és adómegállapításra, a bevallásra, az adóelőleg- és adófizetésre, az adólevonásra, a nyilvántartás-vezetésre, a bizonylatkiállításra, az adatszolgáltatásra, az iratok megőrzésére vonatkozóan a bevételt szerző magánszemély és az adóztatásban közreműködő kifizető számára e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint előírt tennivalók összessége.

9. Szokásos piaci érték: az adott időpontban vagy az időpontot magában foglaló időszakban ismert ár. Ez az ár lehet a kifizető által általában érvényesített ár, vagy a mások által általában érvényesített értékesítési ár. Érvényesített ár az, amelynek alkalmazását a kifizető igazolni tudja. Használt termék esetén szokásos piaci értéknek a hasonló minőségű és állagú termék előzőek szerinti árát kell tekinteni. Az értékpapír szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonosváltozása időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követően a tulajdonosváltozás időpontját megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tőzsdén kívüli kereskedelemben a tulajdonosváltozás időpontjában érvényes ismert (nyilvános) eladási ár legalacsonyabb és legmagasabb összegének számtani középértéke, az előzőek hiányában a névérték (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeg).

10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkábajárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást.

11. Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés.

12. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban: külföld) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást.

13. Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés.

14. Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll.

15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény és a családi pótlékról szóló törvény alapján folyósított ellátás.

16. Költségtérítés: az a bevétel, amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.

17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az önálló tevékenysége végzéséhez az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint kötelezően, vagy annak rendelkezéseibe nem ütközően, e törvény egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályainak alkalmazása céljából egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá ettől függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról szóló minisztertanácsi rendelet, valamint az orvosi, a klinikai, a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról szóló szociális és egészségügyi miniszteri rendelet III. fejezete alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

d) a közjegyző;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó.

18. Mezőgazdasági kistermelő: az az önálló tevékenységet végző magánszemély, akinek saját gazdaságában folytatott, a 6. számú mellékletben meghatározott tevékenységből az adóévben 2 millió forintot meg nem haladó bevétele származik, feltéve, hogy e tevékenységét nem egyéni vállalkozói igazolvány birtokában folytatja.

19. Saját gazdaság: a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérbeadás esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mezőgazdasági kistermelőnek tekinteni.

20. Üzemanyag-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a műszaki szakértő által megállapított mérték.

21. Bér: a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által kötött olyan biztosítás díját, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint ide nem értve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulást -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye.

22. Munkaviszonyból származó jövedelem: az, amelyet a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint állapít meg a magánszemély vagy a munkáltató a munkaviszonyban folytatott tevékenységre tekintettel kifizetett és igazolt bevételből.

23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság, valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék is.

24. Ösztöndíj: az a tanulói, hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy elkülönített állami pénzalap vagy helyi önkormányzat folyósít a közoktatási, szakképzési, vagy a felsőoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítést is.

25. Helyi önkormányzat: a helyi önkormányzatokról szóló törvény által meghatározott önkormányzat, ideértve a helyi kisebbségi önkormányzatot is.

26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül.

27. Lakáscélú felhasználás: belföldön lakótelek, lakás vásárlása, építése, bővítése, azzal, hogy bővítés alatt a lakás alapterületének olyan növelése értendő, amely legalább eggyel több lakószoba kialakítását eredményezi.

28. Lakást szerző hozzátartozó: a házastárs, a volt házastárs, az egyeneságbeli rokon (ideértve az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is).

29. Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog.

30. Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt és az értékpapírt.

31. Vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.

32. Értéknövelő beruházás: az a ráfordítás, amely az ingó dolog, az ingatlan értékét (állagát) megóvó ráfordításokon felül annak forgalmi értékét növeli.

33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

34. Értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, továbbá a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével.

35. Szociális segély: a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendő támogatás.

36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani.

37. A fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tagja fogalmába tartozik a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, az állami és helyi önkormányzati hivatásos tűzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagja.

38. Egyenruha: a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tagjának egyforma, hivatalos öltözete, valamint törvényben előírt hivatalos öltözet.

39. Egyház: az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként meghatároz.

40. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít.

41. APEH: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.

42. Adóhatóság: az APEH területileg illetékes szervezete.

43. Immateriális javaknak (dolognak), valamint tárgyi eszköznek minősül mindaz, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.

IV. Fejezet

A JÖVEDELEMRE ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Jövedelem, bevétel, költség

4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) Bevétel a magánszemély által az adóévben - akkor is, ha az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik - megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték az e törvényben meghatározott kivételekkel. E körbe tartozik különösen a készpénz, a jóváírás, a kifizető által a magánszemély helyett fizetett kiadás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni érték, ideértve az ingó vagyontárgyat, az ingatlant, a vagyoni értékű jogot, az értékpapírt, a szolgáltatást.

(3) Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. A kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva ezek adására kötelezett.

5. § (1) A magánszemélynek a jövedelem megállapítása során a bevételeit és a költségeit forintban kell figyelembe vennie. A nem pénzben kapott vagyoni érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell tekinteni.

(2) A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapulvételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.

(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által jegyzett - valuta középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz is az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

(5) Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történő átszámításhoz. Más esetben - a költség felmerülésének időpontját alapul véve - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

6. § (1) Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegének figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor a 4. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.

Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek

7. § A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:

a) amelyek e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény szerint adómentesek;

b) a vállalkozásban lévő vagyon kivonásával megszerzett bevételt, ha ez a vagyon adózott jövedelemből került befektetésre;

c) a kapott hitelt, kölcsönt;

d) a hitelt (kölcsönt) nyújtó magánszemélynél a nyújtott összeget meg nem haladóan visszafizetett összeget;

e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy ezt korábban költségként nem érvényesítették;

f) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták;

g) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) - ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy - ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.

8. § (1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.

(2) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe költségként.

Az adókötelezettség keletkezése

9. § (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg.

(3) Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait az 5. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg - az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

A jövedelem megszerzésének időpontja

10. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalja, vagy postai úton küldi el a magánszemély részére és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítő nyilatkozata megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) A kifizető által a magánszemély helyett vállalt azon kiadás, viselt költség, továbbá átvállalt vagy elengedett kötelezettség, amely e törvény alapján a magánszemélynél adóköteles, abban az adóévben számít bevételnek, amely év a vállalt (átvállalt) kiadás, a viselt költség bizonylatán a keltezésben szerepel, kötelezettség elengedése esetén az elengedés időpontja szerinti évben.

V. Fejezet

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Önadózás

11. § (1) A magánszemély az összevont adóalapját és a külön adózó egyes jövedelmeit bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti.

(2) A magánszemély az adóévben megszerzett jövedelméből - kivéve, amely után a Harmadik részben meghatározottak szerint adózik - a VI. Fejezet rendelkezései szerint összevont adóalapot képez, és ez után jövedelemsávonként növekvő adómértékek szerint adózik.

(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni - kivéve ez alól a kistermelői átalány elszámolási módot választó mezőgazdasági kistermelő által szerzett bevételt, ha egyébként adóbevallás adására kötelezett -, továbbá a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségből származó jövedelmet, valamint a külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelmet, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását választotta.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül az egyéni vállalkozónak minden adóévről, beleértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének évét is, adóbevallást kell adnia akkor is, ha nincs adóköteles bevétele, egyébként pedig az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek akkor kell adóbevallást adnia - figyelemmel azonban az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás szabályaira is -, ha e tevékenységéből adóköteles bevétele van.

(5) Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek csak nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme van, és/vagy olyan jövedelme van, amelyet a (3) bekezdés rendelkezései szerint nem kell bevallani, és/vagy olyan bevétele van, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

(6) A magánszemélynek adóbevallást kell adnia, ha befektetési adóhitel-állománya van, vagy adóhitel visszafizetésére kötelezett, akkor is, ha egyébként nem lenne adóbevallás adására kötelezett.

(7) A magánszemély az adókötelezettségének a törvényben meghatározott esetekben a kifizető (munkáltató) közreműködésével tesz eleget.

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás

12. § (1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Ez a nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha

a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez kamat, osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet;

b) a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott az a) pontban említett jövedelme, és erről a korábbi munkáltató(k) által szolgáltatott igazolást átadja az adó megállapítására jogosult munkáltatónak;

c) az a) vagy b) pontban foglaltak mellett akkor is, ha a magánszemély nyugdíj, más adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetmény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás címén szerzett jövedelmet;

d) összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon bérszámfejtési körbe tartozó más kifizetőtől önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez;

e) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a magánszemély tagjának önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet fizet ki - és a magánszemély egyébként nem kötelezett adóbevallás adására - e jövedelmek vonatkozásában.

(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha

a) a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója;

b) a magánszemély bármely bevételéből a jövedelmet tételes költségelszámolással kívánja megállapítani;

c) a magánszemélynek egyes külön adózó jövedelmei után adómegállapítási és/vagy adófizetési kötelezettsége van;

d) a magánszemély a végkielégítésből származó jövedelmét évek között megosztja;

e) a magánszemély egyéni vállalkozó;

f) a mezőgazdasági kistermelő a kistermelői átalány elszámolási módot választotta és bevétele meghaladja az egymillió forintot.

13. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege a fizetendő adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság visszatéríti, kivéve, ha a magánszemélynek az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget - a munkáltató által történő adómegállapítást kivéve - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

14. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizető a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

15. § Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA

VI. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység, illetve azon tevékenységek körébe, amelyek adózására törvény külön szabályokat állapít meg. Így önálló tevékenység különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági kistermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.

17. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg.

(3) Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,

a) amelyből a jövedelem megállapítására és annak adózására az egyéni vállalkozó e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást alkalmazza;

b) amelyet e törvény rendelkezései szerint a magánszemély választása alapján nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót helyette a kifizető vonja le és fizeti be, kivéve, ha a törvény előírja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba;

c) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani;

d) amelyet természetbeni juttatás, kamatkedvezmény címén kap a magánszemély.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható

a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy

b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.

19. § (1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély törvény, kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.

(3) Abban az esetben, ha a támogatást a magánszemélynek részben vagy egészben vissza kell fizetnie, azt a részt, amelyet a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételéből, de a meghiúsulás miatt fizetendő büntetőkamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.

(4) A kapott támogatás összegéről, a felhasználásával kapcsolatos költségekről a magánszemélynek külön nyilvántartást kell vezetnie.

20. § Ha az egyéni vállalkozó többféle tevékenységet folytat a vállalkozásában, akkor ezeknek a bevételeit együttesen - a 21. § rendelkezéseit is figyelembe véve - kell egyéni vállalkozásból származó bevételnek tekinteni. Ebben az esetben - ha a jövedelem megállapítása tételes költségelszámolással történik - a többféle bevétel elérése érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni.

21. § (1) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységéből származó bevételét

a) a 2. számú melléklet II. részében foglalt módon és feltételekkel pénztartalékolás címén csökkentheti/növeli;

b) az oktatási intézménnyel kötött megállapodás vagy tanulószerződés alapján foglalkoztatott szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - havi 3000 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást és olyan - korábban munkanélküli - magánszemélyt foglalkoztat alkalmazottként, aki e foglalkoztatását közvetlenül megelőzően

a) legalább 6 hónapig regisztrált munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött,

az e tevékenységből származó bevételét csökkentheti a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, feltéve, hogy ezen munkavállaló alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és ha a korábban munkanélküli munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban. Az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállásának vizsgálatánál a magánszemélynek a sorkatonai szolgálatban töltött idejét (a bevonulás és a leszerelés időpontja közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.

22. § (1) A tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységéből származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben - döntése szerinti megosztásban - számolhatja el, kivéve, ha a (2)-(3) bekezdés rendelkezését alkalmazza. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál - a (2) bekezdés kivételével - a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja akkor, ha a tevékenység megkezdésének évét követő harmadik évtől kezdődően folyamatosan legalább az adóévben elszámolt költségek ötven százalékát elérő bevételt ér el. Amely évben ez az utóbbi feltétel nem teljesül, akkor az e bekezdés szerint elhatárolt veszteséget elszámoltnak kell tekinteni.

(3) A mezőgazdasági tevékenységet végző, tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.

(4) Ha a tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más jogcímen is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja a (3) bekezdés rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó bevételnek az összes egyéni vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.

(5) E § alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú melléklet szerinti mezőgazdasági kistermelői tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolvány birtokában végzi a magánszemély.

23. § (1) A mezőgazdasági kistermelő bevételének a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg.

(2) A mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységből származó jövedelmének megállapítására a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalék költséghányad helyett a következő (kistermelői átalány) elszámolási módot is válaszhatja:

a) az évi egymillió forintot meg nem haladó bevételből jövedelmet nem kell figyelembe vennie;

b) az évi egymillió forintot meghaladó bevételnek az élő állatok és állati termékek értékesítéséből származó részéből 10 százalék, az egyéb mezőgazdasági kistermelői bevételből 30 százalék számít jövedelemnek;

c) ha a bevétel részben az élő állatok és állati termékek értékesítéséből, részben egyéb mezőgazdasági kistermelői tevékenységből származik, akkor az egymillió forint feletti bevételrészt olyan arányban kell megosztania a kétféle tevékenység között, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

24. § (1) Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, továbbá a segítő családtag tevékenysége.

(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből a 25-27. § rendelkezései szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell kiszámítani.

25. § (1) A nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a munkáltató által kötött olyan biztosítás adóévben befizetett díját - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a magánszemély, továbbá ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást, valamint ideértve a nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeget. A nem önálló tevékenység bevételének nem része a természetbeni juttatás értéke, valamint a kamatkedvezmény címén szerzett jövedelem.

(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól

a) az általa üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) a saját gépjárművel történő munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

26. § (1) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették.

(3) A törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdés végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet 45. §-a alapján folyósított leszerelési segélyre is.

27. § A nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható

a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;

b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség;

c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem az önálló tevékenység és a nem önálló tevékenység körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz.

(2) Ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor annak összegéből levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Az összevont adóalap megállapítása

29. § (1) Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege.

(2) Az összevont adóalap részét képezi a külföldről származó (1) bekezdésben említett jövedelem

a) nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában, vagy

b) ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni, hogy az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

VII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Az adótábla

30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0-150 000 Ft 20%,
150 001-220 000 Ft  
30 000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a,
220 001-380 000 Ft  
47 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a,
380 001-550 000 Ft  
103 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a,
550 001-900 000 Ft  
171 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a,
900 001 Ft-tól  
325 500 Ft és a 900 000 Ft-on felüli rész 48%-a.

A számított adó és az összevont adóalap adója

31. § (1) A számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított adó.

(2) Az összevont adóalap adóját a számított adóból a 32-34. § rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni.

A külföldön megfizetett adó beszámítása

32. § (1) Ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított adót csökkenti.

(2) A külföldön megfizetett adót az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

Az adójóváírás

33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amelyet az adóévben megszerzett bér után a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell kiszámítani.

(2) Ha a magánszemély összevont adóalapjának az (1) bekezdésben említett béren kívül más jövedelem is részét képezi, és/vagy a bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén volt bevétele, akkor az adójóváírást a következők szerint kell meghatároznia:

a) meg kell állapítania, hogy a bért az adótábla szerint milyen adóösszeg terhelné;

b) meg kell állapítania, hogy a bér adóelőlegének kiszámításához előírt sávos kulcsok szerint a bért milyen adóösszeg terhelné;

c) ki kell számítania az a) pont szerint megállapított összegnek és a b) pont szerint megállapított összegnek a különbségét;

d) a bért el kell osztania az összevont adóalapnak, a bevallásra kötelezett osztaléknak, árfolyamnyereségnek, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelemnek az együttes összegével;

e) az adójóváírás egyenlő a c) pont szerinti összeg és a d) pont szerinti hányados szorzatával.

(3) Ha az összevont adóalapot kizárólag bér képezi és a magánszemélynek az adóévben nincs osztalék és/vagy árfolyamnyereség és/vagy külterületi termőföld bérbeadása címén jövedelme, akkor a (2) bekezdésben előírt számítás mellőzésével ezen összevont adóalap adója a bér adóelőlegének kiszámítására előírt sávos kulcsokkal kiszámított adóval egyezik meg.

A nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek adójának levonása

34. § A számított adót csökkenti:

a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj, és/vagy

b) a gyermekgondozási segély, ideértve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot, és/vagy

c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás, és/vagy

d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott ápolási díj, és/vagy

e) az ösztöndíj, és/vagy

f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de legfeljebb évi 36 ezer forint

összegének az adótábla szerint kiszámított adója.

VIII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba történő befizetés kedvezménye

35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély tag munkáltatójának munkáltatói hozzájárulása, valamint a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka, a kiegészítő önsegélyező pénztár, az egészségpénztár esetében a 25-25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer forint.

(2) A kedvezményt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, a befizetett munkáltatói hozzájárulást és a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét. Az adóévben történt befizetésnek kell tekinteni azt a befizetést, amelynek bizonylata az adóévben az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár rendelkezésére áll.

A tandíj kedvezménye

36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben részt vevő hallgató alap- és kiegészítő tandíja címén - de legfeljebb a felsőoktatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet által az állami felsőoktatási intézmény alap- és kiegészítő tandíjaként - egy tanévre megállapított összegnek a 30 százaléka, a befizetésről a hallgató nevére kiállított igazolás alapján - amelyet a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő év január 31-éig ad ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében -, valamint a befizető nevére kiállított befizetési bizonylat alapján.

(2) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség a befizetés évében a hallgató vagy annak szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülőt is) vagy nagyszülője vagy házastársa vagy testvére közül azt illeti meg, aki a tandíjat az (1) bekezdésben említett befizetési bizonylat szerint befizette.

A lakáscélú kedvezmények

37. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemély által lakáscélú felhasználás céljából a pénzintézettel a lakáscélú megtakarításokról szóló pénzügyminiszteri rendelet szerint megkötött betétszerződés alapján a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű adóévi megtakarítás 20 százaléka (adólevonás, levont adó).

(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja a saját vagy lakást szerző hozzátartozója részére történő lakáscélú felhasználást, a megtakarítás után levont adót húsz százalékkal növelt összegben kell az azt levonó magánszemélynek a felhasználás igazolására a (3) bekezdésben említett határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak bejelentenie és megfizetnie. Az előzőek szerint a magánszemélynek ugyancsak be kell jelentenie és meg kell fizetnie a levont adót, ha az (1) bekezdésben említett betétszerződés megkötésétől számított egy éven belül a megtakarított összeget felveszi (a betétszerződést megszünteti), akkor is, ha azt lakáscélra használta fel.

(3) A lakáscélú felhasználás igazolására lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az adólevonás (adókedvezmény) alapjául szolgáló összeg felhasználását igazoló - az építési engedély érvényességi időtartamán belül keltezett - számlát, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használta fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell a magánszemélynek az adóhatóságnál bejelentenie, valamint ugyanezen időn belül kell a pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a betétszerződést egy évnél régebben kötötte meg.

(4) E § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül az (1) bekezdésben említett megtakarítás a betétszerződés megkötésétől számított egy éven túli, az összeg felvételét követő 30 napon belül történő felhasználása - a magánszemélyt vagy lakást szerző hozzátartozóját terhelő - pénzintézetnél fennálló lakáscélú hitel törlesztésére. Ebben az esetben a (3) bekezdésben meghatározott igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a törlesztésről szóló igazolását kell érteni.

38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött szerződésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben a tőke és a kamat törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint.

A beruházási és forgóeszköz hitel kamatkedvezménye

39. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg kistermelői tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel kötött hitelszerződés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között üzleti célra, és 1996. január 1-je után beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka.

Egyéb kedvezmények

40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást vagy a 10 százalék költséghányadot választó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó éves jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 35 ezer forint.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló - de nem egyéni vállalkozói - tevékenységből szerez jövedelmet, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti.

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1000 forint.

Az alapítványi befizetések kedvezménye

41. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyű alapítvány, a közalapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) - kivéve az egyéni vállalkozó által költségként elszámolt közalapítványi befizetés összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazhatók az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli adományra is.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezése igazolás alapján érvényesíthető, amely a másolat megőrzése mellett akkor adható ki, ha a közcélú adomány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, kulturális, oktatási ellátást, a sportot, a vallást és hitéletet, az öregekkel, a hátrányos helyzetűekkel, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, a menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja.

(4) Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügylet vonatkozó dokumentumai (alapító okirat, tájékoztatók, reklámok stb.) és körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, de valójában az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny megszerzését szolgálja, vagy az adományozó magánszemély ellenszolgáltatásban részesül. Ilyen esetben az igazolás kiállítása valótlan adat feltüntetésének minősül.

A biztosítások kedvezménye

42. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, de több szerződés esetén is legfeljebb együttesen 50 ezer forint (biztosítási adókedvezmény).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg az adóévben befizetett díjnak - legfeljebb azonban az 1994. évben fizetett díj kétszeresének - 20 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint lehet azon életbiztosítás esetében, amelynek időtartamából 1995. január 1-jén kevesebb, mint 6 év volt hátra.

(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget az adóhatóságnak be kell jelenteni és 20 százalékkal növelten 15 napon belül meg kell fizetni, ha a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát gyakorolja.

A befektetési adóhitel

43. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 8. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a befektetési adóhitel, legfeljebb azonban a magánszemély befektetésállománya növekményének 30 százaléka.

(2) Ha a magánszemély befektetésállománya mérséklődik, legalább a csökkenés 30 százaléka mértékéig a befektetési adóhitelt vissza kell fizetni.

(3) Az adóhitel visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik.

A kedvezmények korlátozása

44. § (1) A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korláton belül a 41-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek együttes összege nem lehet több, mint az összevont adóalap 35-40. § rendelkezései figyelembevételével módosított adójának 50 százaléka, valamint az osztalék és árfolyamnyereség adója együttesen.

Rendelkezés a befizetett adó meghatározott részének közcélú felhasználásáról

45. § (1) A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része (befizetett adó) egy százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára utal át.

(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet folytató vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.

(3) Az e §-ban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza.

IX. Fejezet

AZ ADÓELŐLEG-FIZETÉS

A kifizető adóelőleg-megállapítása

46. § (1) A kifizetőnek az összevont adóalapot képező, általa kifizetett jövedelemből - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 40 százalék adóelőleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.

(2) A (1) bekezdés alkalmazása során az adóelőleg kiszámításához a jövedelmet a következőképpen kell figyelembe venni:

a) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel történik, jövedelemként a kifizetés teljes összegéből - figyelemmel a b) pontban foglaltakra is - a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával számított összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50 százalékát kell figyelembe venni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizető a kifizetés teljes összegének 90 százalékát tekinti jövedelemnek.

b) Ha a kifizető jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható e törvény által elismert költség fedezetére szolgáló költségtérítést vagy olyan költségtérítést (is) fizet, amellyel szemben a magánszemély annak felhasználását a kifizetőnek igazolja, akkor a költségtérítésből a jogszabály rendelkezése szerint meghatározott összeget, vagy a magánszemély által igazolt összeget nem kell jövedelemként figyelembe venni.

(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, akkor tőle, valamint a mezőgazdasági kistermelőtől az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia.

A munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg-megállapítás

47. § (1) A munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérből, annak tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted részét kell adóelőlegként levonnia.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét a következők szerint kell kiszámítani:

a) Ha a magánszemély adóévben várható összevont adóalapjának a béren kívül más jövedelem nem képezi részét és várhatóan bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem egyike címén sem lesz bevétele, akkor a (3) bekezdésben előírt sávos kulcsokat kell alkalmazni.

b) Ha az a) pontban meghatározott feltétel nem áll fenn, akkor az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótáblát kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következők:

Ha az évi bér

a) nem több, mint 185 ezer forint, akkor 2 százalék az adó;

b) több, mint 185 ezer forint, de legfeljebb 250 ezer forint, akkor 3700 forint és a 185 ezer forintot meghaladó rész 16 százaléka együttesen az adó;

c) több, mint 250 ezer forint, de legfeljebb 390 ezer forint, akkor 14 100 forint és a 250 ezer forintot meghaladó rész 32 százaléka együttesen az adó;

d) több, mint 390 ezer forint, de legfeljebb 550 ezer forint, akkor 58 900 forint és a 390 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka együttesen az adó;

e) több, mint 550 ezer forint, de legfeljebb 900 ezer forint, akkor 114 900 forint és az 550 ezer forintot meghaladó rész 44 százaléka együttesen az adó;

f) több, mint 900 ezer forint, akkor 268 900 forint és a 900 ezer forintot meghaladó rész 48 százaléka együttesen az adó.

(4) A munkáltatónak, illetőleg a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható, hogy a magánszemélynek a béren kívül az összevont adóalapba számító más jövedelme és/vagy bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén is lesz bevétele. Ha a munkáltató, illetőleg a bér kifizetője nyilvántartásai alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2) bekezdés a) pontjának rendelkezésében említett sávos kulcsok abban az esetben alkalmazhatók, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várhatóan csak bér címén lesz jövedelme, és a nyilatkozatban azt is vállalja, hogy bejelenti, ha ez a feltétel már nem áll fenn. Ez utóbbi esetben a bejelentést követően a munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - az adóév további időszakában esedékes kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az adóelőleget megállapítania.

(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg megállapításánál figyelembe veszi

a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását,

b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni,

c) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt.

(6) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik -, az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a (2)-(5) bekezdés értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(7) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén az (1)-(5) bekezdés szerint meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül, valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell levonni a nem rendszeres bér összegéből. Így kell eljárni a munkáltató által kötött olyan biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi rendszerességgel fizeti a munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba nem havi rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében is.

(8) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(9) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.

(10) A több havi rendszeres bér egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(11) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az előző munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az előző munkáltató(k) által már levont adóelőleggel.

(12) A munkáltató, a bér kifizetője az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelőleget az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető esetében is.

(13) E § értelemszerű alkalmazásával az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótábla szerint kell az adóelőleget kiszámítani a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelemből, valamint a szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme utáni adóelőleg kiszámításánál.

Egyéb adóelőleg-megállapítási szabályok

48. § (1) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az év közben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegéből 20 százalék adóelőleget kell levonni.

(3) A nem pénzbeli formában juttatott, de az összevont adóalapba beszámító jövedelem - kivéve a természetbeni munkabért - adóelőlege 20 százalék, amelyet a kifizetőnek a juttatást követően az adóévben kifizetett összeg(ek) adóelőlegéhez hozzáadva kell levonnia. Ha az ilyen juttatást követően az adóévben nem történik kifizetés, akkor a magánszemélynek a kifizető erről szóló igazolása alapján adóbevallásában kell az adót megállapítania és megfizetnie.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a munkáltató által kötött olyan - nem adómentes - biztosítás havonta rendszeresen fizetett díjára, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói hozzájárulásra.

(5) A magánszemély kérésére az e fejezet rendelkezéseiben előírtnál több adóelőleg is levonható.

(6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

A magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetése

49. § (1) Az egyéni vállalkozónak, a mezőgazdasági kistermelőnek, továbbá annak az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére tekintettel kapott bevétele nem kifizetőtől származik, az e tevékenységéből származó jövedelméből negyedévenként adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege legalább az év elejétől keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és az év során már befizetett adóelőlegnek a különbözete. Az adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelőleget az erről az adóévről szóló adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelőleget fizetnie az összevont adóalapba beszámító jövedelme után a belföldi illetőségű magánszemélynek akkor is, ha az külföldről származik és abból adóelőleget vagy adót külföldön nem vontak le - kivéve, ha ez a jövedelem csak külföldön adóztatható -, továbbá, ha a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelőleg kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét, és azt az adóévre áthozott veszteség időarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot.

(5) A kifizető az általa levont adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK

X. Fejezet

AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÁTALÁNYADÓZÁSA

50. § (1) Az egyéni vállalkozó a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:

a) az átalányadózás megkezdését megelőző adóévben

1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,

2. az egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét), vagy - ha az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését) folytat - az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg,

3. tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egy összegben nem számolta el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) az átalányadózás megkezdésétől

1. az egyéni vállalkozásában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenységet végez,

2. nem áll munkaviszonyban.

(2) Az egyéni vállalkozó átalányadózására jogosító tevékenységek a következők:

a) a KSH Ipari Termékek Jegyzékében és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékében szereplő ipari és mezőgazdasági termékelőállítás;

b) mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 011114 termésbecslés,

- 011123 törzskönyvezés,

- 011124 haszonállatok bírálata, minősítése,

- 011132 termőhelyi besorolás,

- 011133 mezőgazdasági fajtaminősítés,

- 011220 trófeabírálat,

- 012300 erdészeti szaporítóanyag fajtaminősítése;

c) halászati szolgáltatás (SZJ 02),

kivéve:

- 021100 halászati bérmunka;

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 04),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 04127 kiadói szolgáltatás,

- 04128 hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítása;

e) építőipari szolgáltatás (SZJ 06);

f) kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 07) felsorolásból:

- 0712 közúti járműjavítás, -karbantartás,

- 0736 személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása;

g) szállítás, raktározás, posta és távközlés (SZJ 09) felsorolásból:

- 091250 taxiközlekedés (helyi),

- 091260 közúti teherszállítás;

h) egyéb szolgáltatás (SZJ 20) felsorolásból:

- 201 mosás, vegytisztítás, textilfestés,

- 202 fodrászat, szépségápolás;

i) az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján a közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenység, kivéve az említett jogszabály szerinti I. és II. osztályba sorolt vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható.

51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 2. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. A kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján egyéni vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás nem számít az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendő bevételbe. A támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás célja szerinti kiadásra a folyósítást követő harmadik év végéig fel nem használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói bevételéhez.

(2) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylatkiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.

52. § (1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg a következő feltételek együttesen fennállnak:

a) az egyéni vállalkozásában kizárólag olyan tevékenységet végez, amely alapján az átalányadózás választható;

b) az adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 3 millió forintot vagy - ha az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet folytat - a 15 millió forintot nem haladja meg;

c) nem áll munkaviszonyban.

(2) Ha az átalányadózást választó egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységét év közben megszünteti, akkor a törtévre az átalányadózásra való jogosultság szempontjából a megszűnés napjáig eltelt időszak bevételének arányában kell figyelembe venni az (1) bekezdés b) pontja szerinti bevételhatárokat.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak újabb évre vonatkozó átalányadózási szándékát - az (1) bekezdésben fennálló feltételek fennállásának ellenére is - az adózás rendjéről szóló törvény szerint az előző évről szóló adóbevallásában jeleznie kell.

(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a Második rész egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egy összegben feltüntetni.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt bevételhatár túllépése esetén nem szűnik meg az átalányadózásra való jogosultság, ha a túllépést eredményező bevételhez az év utolsó hónapjában jut az egyéni vállalkozó, a túllépés összege nem haladja meg a vállalkozói tevékenységére vonatkozó bevételhatár 10 százalékát, feltéve, hogy az átalányadózás alkalmazásának időszakában, a túllépést megelőző három évben nem volt bevételhatár-túllépése.

53. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak bevételéből annak 80 százalékát (vélelmezett költséghányad) levonva kell a jövedelmet megállapítania.

(2) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételből a (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 7 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha az adóév egészében az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételből az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 6 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha a (2) bekezdés szerinti kiskereskedelmi tevékenysége (külön-külön vagy együttesen) az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendeletben foglaltak közül az adóév egészében kizárólag a következők működtetésére terjed ki:

üzletköri jelzőszám

- élelmiszer áruház I. 10.
- élelmiszer szaküzlet I. 11.
- élelmiszer jellegű vegyesüzlet I. 12.
- vegyi áruk üzlete I. 31.
- drogéria és gyógynövény szaküzlet I. 32.
- egyéb szakboltok közül a termény- és takarmánybolt I. 6.

(4) Abban az esetben, ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a kiegészítő vélelmezett költséghányad(ok) alkalmazására már nem jogosult, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb vélelmezett költséghányad alkalmazására.

54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 3. számú melléklet III. 2. pontja szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

55. § Az átalányadó összegét a következők szerint kell kiszámítani: az adó mértéke a jövedelem teljes összegére, ha az 53. § rendelkezései szerint számított évi jövedelem

a) legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5%,

b) 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25%,

c) 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30%,

d) 800 000 forintnál több, akkor 35%.

56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak negyedévente adóelőleget kell fizetnie. A befizetendő adóelőleg összege az év elejétől számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-előleg különbözetével egyezik meg. Az adóelőlegnél alkalmazott adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik, és annak teljes összegére vonatkozik. Az adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelőleget az erről az adóévről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kell megfizetni.

(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítani. Ha az egyéni vállalkozó nem volt jogosult az átalányadózás választására, vagy az átalányadózás alkalmazására való jogosultságát bármely ok miatt elvesztette, akkor az egyéni vállalkozóra vonatkozó általános szabályok szerint kell a fizetendő adót megállapítani.

57. § Az átalányadózást választó egyéni vállalkozó - ha az átalányadózását megszünteti, vagy az arra való jogosultsága bármely ok miatt megszűnik - az átalányadózás utolsó évét követő három naptári évben

a) tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egy összegben nem számolhatja el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) nem választhatja ismételten az átalányadózást akkor sem, ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett;

c) nem jelentkezhet be a társasági adóról szóló törvény hatálya alá akkor sem, ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett.

XI. Fejezet

A VAGYONÁTRUHÁZÁS

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

58. § (1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni.

(2) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek az eladásról szóló szerződésben rögzített összeget kell tekinteni. Az elcserélt ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített összeg, ennek hiányában az ingó vagyontárgy szokásos piaci értéke számít bevételnek. Az ingó vagyontárgy gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a gazdasági társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.

(3) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt):

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték.

(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, vagy ha az átruházott ingó vagyontárgyat a magánszemély ajándékba kapta, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 10 ezer forintot meg nem haladó részét.

(8) Nem alkalmazhatók e § rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása a magánszemély kereskedelmi jelleggel folytatott tevékenysége keretében történik. Kereskedelmi jellegű a tevékenység akkor, ha az ügyletek tartalma és az összes körülmény figyelembevételével megállapítható, hogy a tevékenység során az ingó vagyontárgy(ak) szerzése és átruházása rendszeres haszonszerzés céljából történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

59. § Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt.

60. § (1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem.

(2) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(3) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni. A földingatlan tulajdonjogának megszerzését követően az oda felépített épület (épületrész) esetében a szerzést a földterület tulajdonjoga megszerzésének időpontjával kell azonosnak tekinteni.

(4) Ha az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog átruházásáról szóló szerződést a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem nyújtották be, a szerzést 1982. január 1. napja utáni szerzésnek kell tekinteni.

61. § (1) Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek az erről szóló szerződésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban) rögzített teljes összeget kell tekinteni.

(2) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlan vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevételnek a csereszerződésben feltüntetett érték számít, ennek hiányában az elcserélt ingatlannak, vagyoni értékű jognak az az értéke, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.

(3) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.

(4) A termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít.

62. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

a) a megszerzésre fordított összeget és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. § (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a bérlő magánszemély megvásárolja, akkor a szerződésben szereplő érték alatt a helyi önkormányzat által megállapított - kedvezményekkel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel.

(3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a 6 hónapot legfeljebb 12 hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak igazolásával egyidejűleg az adóbevallásában érvényesíti.

(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(5) Ha a magánszemély vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor a lakásszerzési kedvezmény tízszeresét hozzá kell adnia az átruházásból származó bevételhez azzal, hogy egyebekben az 59-63. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

64. § (1) A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során vásárolt termőföld, erdő művelési ágú föld átruházása esetén - a (2) bekezdésben említett esetet kivéve - a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 23. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével kell az adókötelezettséget megállapítani.

(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az igazolt tulajdonjogszerzés adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése előtt történt, akkor annak igazolásával egyidejűleg az adóbevallásában érvényesíti.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése alkalmazható a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerint részarány-földtulajdonosnak minősülő magánszemély azon termőföldjének, erdő művelési ágú földjének átruházása esetén, amelyet a hivatkozott törvény rendelkezései szerint tulajdonjogának bejegyzése mellett önálló ingatlanként részére kiadtak.

(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett tulajdonjog megszerzésének igazolására a földhivatalba benyújtott iktatott szerződés szolgál.

XII. Fejezet

TŐKEJÖVEDELMEK

A kamatból származó jövedelem

65. § (1) E törvény alkalmazásában kamat:

a) a takarékbetét, a takaréklevél, a devizabetét kamata;

b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hozadéka, ha azt jogszabály kamatnak nevezi, ideértve azt az árfolyamnyereséget is, amelyet az ilyen értékpapír névértéknél alacsonyabb (diszkont) áron történő kibocsátása esetén a jegyzési ár és a névérték között a kamat helyett kap az értékpapír lejáratakor a magánszemély, valamint ideértve az ilyen értékpapír nyilvános forgalmazása során a kamat helyett elért árfolyamnyereséget is;

c) a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegynek a befektetési alapokról szóló törvény szerinti hozama, ideértve annak nyilvános másodlagos forgalmazása során e hozam helyett elért árfolyamnyereséget is;

d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -, illetőleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

f) a kifizető által a magánszemély(ek)től felvett hitel (kölcsön) után kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is - a kifizetőnél együttesen legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31. napja után létrejött ügyletek esetében személyenként legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a d)-e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetőleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan kamat címén megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelmének számít.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetekezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezetből csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.

(4) A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék.

(5) Nyilvános forgalmazás alatt azokat az ügyleteket kell érteni, amelyek bonyolítása az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény alapján kötelezően nyilvánosak.

Az osztalékból származó jövedelem

66. § (1) Osztaléknak minősül

a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel a vagyoni betétje (részvény, üzletrész stb.) arányában juttatott jövedelem, a társasági adóról szóló törvény szerint adózó egyéni vállalkozó adózás utáni eredményéből származó jövedelme;

b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.

(2) Az osztalékból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 10 százalék. Nem kell ezt az adót megfizetni, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése, ez utóbbi esetben azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az osztalék adóját a kifizető az osztalékkifizetés napján állapítja meg és vonja le az osztalék megállapításának időpontjában érvényes adómérték szerint. Nem kell az adót levonnia az osztalékot kifizetőnek, ha az évi 1000 forintot meg nem haladó osztalékot a nyugdíjban részesülő magánszemély részére fizeti, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozatot ad a kifizetőnek arról, hogy az említett osztalékjövedelmen kívül más osztalékjövedelme az adóévben nem keletkezik. Amennyiben a magánszemélynek nyilatkozata ellenére az adott évben 1000 forintot meghaladó összegű osztalékjövedelme keletkezik, akkor az adót (ha adólevonás is történt, akkor a le nem vont adóra vonatkozó különbözetet) a bevallásával egyidejűleg a magánszemélynek meg kell fizetnie.

(4) E § alkalmazásában az osztalékelőleg is az (1) bekezdés a) pontja szerinti osztaléknak minősül. Osztalékelőlegnek kell tekinteni a kifizető által az osztalékra egyébként jogosult magánszemély részére az osztalék megállapítását megelőzően a várható nyereségre tekintettel kifizetett összeget.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a kifizető az ellenérték nélkül juttatott értékpapír juttatása vagy az értékpapír névértékének a felemelése miatti osztalékadót a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből vonja le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg azt.

Az árfolyamnyereség és a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem

67. § (1) Árfolyamnyereségnek minősül az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó része. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ahol e törvény rendelkezéseiből az értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, akkor az elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a szokásos piaci értéket kell tekinteni. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell tekinteni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, árfolyamnyereségnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni.

(2) Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében felemelték, és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az árfolyamnyereség számítása szempontjából megszerzésre fordított összegnek az eredeti szerzéskori érték (vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névértéknövekmény együttes összegét kell tekinteni.

(3) A tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít az az összeg, amely akkor keletkezik, amikor a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében kötött határidős ügylete nyereséges. Tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély opció kiírásából vagy opció adásvételéből származó nyereséget kell tekinteni.

(4) Az árfolyamnyereségből származó bevétel - kivéve az e törvény szerint kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősülő árfolyamnyereséget -, valamint a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 10 százalék.

(5) A magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(6) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg, és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemély az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg.

(7) A tőzsdei határidős ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett nyereségből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.

A vállalkozásból kivont jövedelem

68. § (1) A társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem kivonásakor, továbbá a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak szerinti időpontban az adófizetési kötelezettséget az árfolyamnyereségre vonatkozó adózási szabályok szerint kell teljesíteni. A magánszemélyt a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem esetén a befektetéskor, a (2)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában pedig a vagyon megszerzésének időpontjától nyilvántartási kötelezettség terheli.

(2) A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni.

(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) 1994. január 1-jétől a juttatáskori névérték mértékéig adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni akkor is, ha a kibocsátó jogutódjától az eredeti értékpapír fejében értékpapírt vagy más vagyoni értéket kapott a magánszemély. Adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni az előzőekben említett értékpapír(ok) névértékéig annak (azok) fejében kapott vagyoni értéket akkor is, ha a magánszemély azt egyéni vállalkozásába fektette be. Az adófizetési kötelezettség az értékpapír, vagyoni érték elidegenítésekor vagy a vállalkozásból történő kivonáskor (ideértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését is) keletkezik.

(4) Nem számít adózott befektetésnek az ügyvédi kamara vagyonából jogszabály szerinti átalakulás során az ügyvédi iroda tagjának vagy az egyéni ügyvédnek juttatott vagyon. A vagyon vállalkozásból történő kivonása címén az ilyen vagyonnal rendelkező ügyvéd (az ügyvédi iroda tagja vagy az egyéni ügyvéd) adófizetési kötelezettsége akkor keletkezik, ha az ügyvédi tevékenységét megszünteti. Bevételnek és teljes egészében jövedelemnek az említett vagyonnak az ügyvédi kamarából való kivonás időpontjában nyilvántartott értéke számít.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelemnek minősül a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében szerzett részvény (üzletrész) szerzéskori értékéből az MRP résztvevőjének az egyéni részvény (üzletrész) számlájára a saját befizetésen felül jóváírt összeg, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke csökkentése után az értékpapír tulajdonosának kifizetett ellenérték, ha az értékpapír tulajdonosa a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész után bármely okból nem fizetett adót.

XIII. Fejezet

TERMÉSZETBENI JUTTATÁSOK ÉS MÁS ENGEDMÉNYEK

A természetbeni juttatások

69. § (1) Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld-juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor szerzési értéknek az előzőek szerint figyelembe vett értékrészt kell tekinteni.

(2) Nem minősül természetbeni juttatásnak:

a) a természetben adott munkabér (a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték);

b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;

c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;

d) az adóköteles tárgynyeremény;

e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak;

f) a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében magánszemélynek juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.

(3) A (2) bekezdés a)-f) pontjaiban említett esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott.

(4) A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem.

(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:

a) a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később a magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal, hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a 3. számú melléklet III. 2. pontjában foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;

b) a kifizető által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást, azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.

(6) A (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.

70. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. A magáncélú használatra tekintettel keletkező jövedelem alatt azt, az e törvény által vélelmezett jövedelmet kell érteni, amely amiatt keletkezik, hogy a magánszemélynek a személygépkocsit nem saját jövedelméből kell megvennie és üzemeltetnie, hanem azt tevékenységének folytatása során más (a kifizető) költségviselése mellett veheti igénybe.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (3)-(11) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzembentartóval az adott személygépkocsi beszerzési árát.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában

a) nem tartozik a kifizető fogalmába az egyéni vállalkozó, ha az e tevékenységből származó jövedelme utáni adókötelezettségének e törvény szerint tesz eleget;

b) személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására - a forgalmi engedély alapján - alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.

(4) Az (1) bekezdésében említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:

A személygépkocsi beszerzési ára/Ft

A személy-gépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben/Ft A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években/Ft
     
1-500 000 3 000 1 500
500 001-1 000 000 4 000 2 000
1 000 001-2 000 000 6 000 3 000
2 000 001-3 000 000 8 000 4 000
3 000 001-4 000 000 10 000 5 000
4 000 001-5 000 000 12 000 6 000
5 000 001-6 000 000 14 000 7 000
6 000 001-8 000 000 18 000 9 000
8 000 001-10 000 000 22 000 11 000
10 000 001-13 000 000 28 000 14 000
13 000 001-16 000 000 34 000 17 000
16 000 000 felett 40 000 20 000

(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történő beszerzést - az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén - ide nem értve külföldről lízing útján történő beszerzést - beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetőleg a (10) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt, előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az előzőek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.

(6) E § alkalmazásában a beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve. A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe-, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.

(7) A (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően - az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltető-)változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség. A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendő adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie.

(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,

a) amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel az erről szóló belügyminiszteri rendelet alapján, továbbá, amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak;

b) amelyet üzletszerű (taxirendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá, amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;

c) amelyet a betegségmegelőző és gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a működési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik;

d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing-(bérleti)díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe-, bérbevevő magánszemély viseli.

(9) A (8) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (4) bekezdés szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem a körülményekből megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.

(10) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzembentartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbeadást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (4) bekezdés rendelkezései - kivéve a (9) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbevevőre a (3)-(9) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (4) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevővel a személygépkocsi beszerzési árát.

(11) A (8) bekezdésben nem említett esetben az e § szerinti adót nem kell megfizetni azon személygépkocsi után, amelyet a kifizető egyértelműen kizár a használatból, és a körülmények alapján is megállapítható, hogy nem történik használat. Ilyen körülménynek kell tekinteni különösen a tartalékban tartott, az üzemképtelen, a nem üzemelő (a továbbiakban együtt: nem üzemelő) személygépkocsit mindaddig, ameddig nem kerül forgalomba. Nem minősül a használatból kizártnak az a személygépkocsi, amely egy hónapnál rövidebb ideig nem üzemel.

(12) A (8) és (11) bekezdésben említett esetektől függetlenül nem kell az e § szerinti adót megfizetni az adótétel egyharmincad részét alapul véve azon napok arányában, amely napokra kétséget kizáróan igazolható, hogy nem valósul meg a magánhasználat, mert magánszemélynek nem keletkezik jövedelme. A jövedelem keletkezését akkor nem kell vélelmezni, ha a személygépkocsit használó magánszemély(ek) a használat napjainak arányában a kifizetőnek legalább olyan összegű használati ellenértéket fizet(nek), amely a vonatkozó adótétel 0,44-gyel történő elosztásával kiszámított összeggel egyezik meg.

(13) A (12) bekezdésben említett használati ellenérték megfizetése szempontjából nem minősül használó magánszemélynek, aki nem személyes használat címén üzemelteti a személygépkocsit azokon a napokon, amikor előírt munkaköri kötelezettsége alapján történik az üzemeltetés. Ilyen esetben akkor nem keletkezik magánszemélynek jövedelme, ha az ilyen üzemeltetés során az üzemeltető magánszemély személyes használat címén más magánszemélyt nem szállít, vagy ha az a magánszemély, akit szállít, a használati ellenértéket a (12) bekezdésben leírtak szerint megfizeti. Személyes használat alatt azt kell érteni, amikor a személygépkocsi használatáról esetenként a használó (illetőleg, akit szállítottak) más magánszemély (pl. munkahelyi vezető) engedélye nélkül rendelkezhet.

71. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által az üzemanyagszámla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja az üzemanyag-fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével számított költséget.

(2) A (1) bekezdésben említett összeg után az adó 44 százalék, amelyet az év első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján kell kiszámítani, és azt a következő év január hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie. Ha a gépjármű használata év közben megszűnik, akkor az adót a megszűnés időpontját követő hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.

Kamatkedvezményből származó jövedelem

72. § (1) A kifizető által kamatmentesen vagy évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a 20 százalékos mértékhez viszonyított - a teljes futamidőre számított - különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére számított kamatot kell alapul venni.

(2) Amennyiben az osztalékelőleg címén felvett összeget vagy annak egy részét utóbb a magánszemélynek vissza kell fizetnie, akkor a visszafizetendő összegre - az osztalékelőleg kifizetésének időpontját a kölcsönnyújtás időpontjának tekintve - az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. A visszafizetendő osztalékelőlegből levont adó visszaigényelhető oly módon, hogy a kifizető az e § szerint fizetendő adójába beszámítja és a különbözetet a magánszeméllyel és az adóhatósággal elszámolja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44 százalék, melyet a kölcsönnyújtás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.

(4) Nem kell az előzőekben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott

a) lakáscélú hitel esetén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján a munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét; lakáskorszerűsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni;

b) olyan munkabérelőleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik;

c) a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási előleg esetén.

(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetében.

XIV. Fejezet

VEGYES JÖVEDELMEK

Kisösszegű kifizetések, egyösszegű járadékmegváltások

73. § (1) Az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy

a) a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be; vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 40 százalék.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek a Második rész önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.

(4) A magánszemélyt csőd, felszámolás, végelszámolás keretében megillető tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegű követelés, valamint a magánszemélyt megillető, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés egy összegben való megváltása esetén a kifizetett összeg teljes egészében jövedelem, és az adó mértéke 25 százalék, azzal, hogy a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, és fizeti be.

(5) Az e §-ban foglaltak nem alkalmazhatók az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági kistermelői tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg esetében.

Földjáradékból származó jövedelem

74. § (1) Ha a magánszemély földjáradék címén bevételhez jut, akkor választhat, hogy

a) ezen jövedelme utáni adót a kifizető állapítja meg, és vonja le; vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána.

(2) Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a szövetkezet használatában levő földjének használatáért - kivéve, amelyet a föld bérletéért, haszonbérletéért - a szövetkezettől e címen kap.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 20 százalék.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.

Társasház közös tulajdonának hasznosításából származó jövedelem

75. § (1) Ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdont hasznosít - függetlenül

a) attól, hogy kizárólag nem magánszemély tagokból áll vagy nem magánszemély tagja(i) is van(nak),

b) a szerződések számától,

c) attól, hogy az ebből származó bevételt a tulajdonostársak részére kifizeti, vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja

- , a bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni, amelyből az adó összege 20 százalék.

(2) A társasház (társasüdülő) közös tulajdonának hasznosításából származó jövedelem adóját a kifizető a kifizetéskor állapítja meg, vonja le, fizeti be. E rendelkezés alkalmazásában a társasház számít kifizetőnek akkor, ha a közös tulajdon hasznosításáért kapott jövedelem magánszemélytől származik, vagy egyébként az adó megállapítása és levonása bármely ok miatt elmaradt.

Nyereményből származó jövedelem

76. § (1) A szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingójátékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni.

(2) Pénzbeli nyeremény esetén az adó összege 20 százalék, amelyet a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie.

(3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor annak általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci értékét alapul véve, annak 25 százalékát kell adó címén a kifizetőnek megfizetnie.

(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerő-automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény.

A privatizációs lízingből származó jövedelem

77. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényben meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék.

(2) Az e § szerinti adókötelezettség részletes szabályait a 9. számú melléklet tartalmazza.

NEGYEDIK RÉSZ

VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

Statisztikai besorolási rend

78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ), Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1994. június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Felhatalmazások

79. § A Kormány - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - az adó következő évi mértékeire a központi költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.

80. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza

a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;

b) egyes költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit;

c) a közlekedési és postai kedvezmények azon körét, amely adómentes természetbeni juttatásnak minősül;

d) a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségeket.

81. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben meghatározza a lakáscélú megtakarítások formáit és igénybevételének további feltételeit, továbbá, hogy előírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

82. § Az APEH közzéteszi

a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyagárakat;

b) az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, az USA dollárban megadott valutaárfolyamokat.

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések

83. § (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1996. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény, valamint az azt módosító 1992. évi IX. törvény 49. §-ának (6) bekezdése, az 1992. évi XX. törvény, az 1992. évi XLIV. törvény 26. §-ának (1) bekezdése, az 1992. évi LV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése, az 1992. évi LXXV. törvény, az 1993. évi XLI. törvény, az 1993. évi LXX. törvény 12. §-ának (1) bekezdése, az 1993. évi CI. törvény - kivéve a 31. § (5)-(8) bekezdéseit -, az 1993. évi CX. törvény 263. §-a, az 1993. évi CXI. törvény 68. §-a, az 1994. évi LXV. törvény 20. §-a, továbbá a 39. §-a (2) és (3) bekezdésének e § alkalmazásával kapcsolatos rendelkezése, valamint a 43. §-a, az 1994. évi LXXXII. törvény, az 1995. évi XXXV. törvény és az 1995. évi XLVIII. törvény 1-5. §-a azzal, hogy az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, beleértve azok későbbi jogkövetkezményeit is, különös tekintettel az 1991. évi XC. törvény 3. számú mellékletének rendelkezéseire, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik.

(3) A 27. § rendelkezéseitől eltérően az 1996. évben a külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társascég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére kifizetett, munkaviszonyból származó bevételnek - ide nem értve a munkáltató által kötött olyan biztosítás díját, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint ide nem értve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulást - 75 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés - kifizető által viselt - költsége nem minősül bevételnek.

(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését - levonható:

a) költségvetési és önkormányzati forrásból történő kifizetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegéből az 1995. évben hatályos, erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész

1. 100 százalékának az 1996. adóévben,

2. 90 százalékának az 1997. adóévben,

3. 70 százalékának az 1998. adóévben,

4. 50 százalékának az 1999. adóévben;

b) az 1992. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt külföldi kiküldetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegéből az 1995. évben hatályos, erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész

1. 100 százalékának az 1996. adóévben,

2. 90 százalékának az 1997. adóévben,

3. 80 százalékának az 1998. adóévben,

4. 70 százalékának az 1999. adóévben,

azzal, hogy e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában devizaellátmány alatt az 1995. évben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az alapnapidíjat kell érteni.

(5) Az 1996. évi összevont adóalap adóját csökkenti - legfeljebb azonban a 44. § (2) bekezdésben említett korlátozás figyelembevételével - a szövetkezet tagja által 1996. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka - azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában

a) szövetkezet tagjának minősül az a magánszemély, aki a szövetkezeti üzletrész vásárlásának időpontjában ennek a szövetkezetnek a tagnyilvántartásában tagként szerepel, továbbá, aki tulajdonosa a saját szövetkezete olyan üzletrészének, amelyet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény rendelkezései szerint vagyonnevesítés során szerzett,

b) szövetkezeti üzletrész alatt az a) pontban említett törvény rendelkezései szerint nevesített üzletrészt kell érteni,

c) megvásárlásra fordított összegnek legfeljebb az átalakulás befejezésekor lezárt névértéket kell tekinteni -,

feltéve, hogy a szövetkezet tagja az a) pont szerint szerzett üzletrészét részben sem idegenítette el. Az említett jogcímen levont összeget az adóhatóságnak be kell jelenteni, és 15 napon belül meg kell fizetni abban az adóévben, amelyben a magánszemély akár az a) pont szerint szerzett, akár a vásárolt szövetkezeti üzletrészét részben vagy egészében elidegenítette, illetőleg a szövetkezet jogutód nélkül megszűnt. Nem minősül elidegenítésnek az az eset, ha a tag szövetkezete a szövetkezetekről szóló törvény által lehetővé tett szervezeti változást hajt végre, továbbá az az eset sem, ha a szövetkezeti üzletrész vásárlásának éve utolsó napjától számított három év eltelte után a szövetkezet felszámolási eljárással jogutód nélkül szűnik meg. A szövetkezet - ideértve az említett szervezeti változás során létrejött új szövetkezetet vagy gazdasági társaságot is - a tagja üzletrészének elidegenítéséről az adóhatóságnak adatot szolgáltat. A szövetkezeti üzletrész vásárlásával kapcsolatos adókedvezmény visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik.

(6) Ha a magánszemély külterületi termőföld bérbeadásáért kifizetőtől a bérbe adott föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési célú búzának a földművelésügyi miniszter által a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket meg nem haladóan bevételhez jut, akkor 1996. év folyamán választhat, hogy

a) ezen jövedelme utáni adót a kifizető állapítja meg, és vonja le, azzal, hogy ebben az esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 20 százalék, amelyről a kifizető az adóhatóság részére adatot szolgáltat, a magánszemélynek igazolást ad, akinek az ilyen jövedelmet - ha az akár egy, akár több kifizetőtől együttesen több mint évi 50 ezer forint - az adóbevallásában fel kell tüntetnie, vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána, azzal, hogy ebben az esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti díj egészére vonatkozóan akkor is, ha a külterületi termőföld bérbeadásáért kapott összeg meghaladja a bérbe adott föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési célú búzának a földművelésügyi miniszter által a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket.

(7) Az 1991. évi XC. törvény 3. számú melléklete II/6. pontja alapján keletkező halasztott adót nem kell megfizetni.

(8) E törvény hatálybalépését követően kamat címén jóváírt, kifizetett jövedelmekre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a kamat mely időszakra vonatkozik.

(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehető pénztartalék kezelése céljából az APEH kincstári számlát nyit, és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. A pénztartalékkal összefüggő nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló törvény hatálya alá.

(10) Ahol jogszabály - jelöléssel vagy anélkül - a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt említi, ott a személyi jövedelemadóról szóló törvényt kell érteni.

1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az adómentes bevételekről

1. A szociális és más ellátások közül adómentes:

1.1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott anyasági segély (anyasági támogatás), jövedelempótlék (kivéve a gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlékot, valamint az ösztöndíjhoz kapcsolódó jövedelemkiegészítő pótlékot), házastársi pótlék, árvaellátás, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj;

1.2. a családi pótlék és a várandóssági pótlék;

1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt munkavállaló házastársa vagy egyenes ágbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;

1.4. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettől kapott díj, illetve térítés;

1.5. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;

1.6. pályakezdő részére adott, jogszabályban meghatározott mértékű - feltételhez kötött - letelepedési támogatás, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában pályakezdő a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig, és feltételnek az tekintendő, ha a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnése esetére.

2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:

2.1. a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján nyújtott, vissza nem térítendő helyi önkormányzati támogatás, lakásépítési kedvezmény, valamint e célra nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, valamint a lakáscélú felhasználásra, lakás korszerűsítésére az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott, vissza nem térítendő munkáltatói támogatás a vételár vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is legfeljebb 5 évenként egy alkalommal 500 ezer forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét azzal, hogy lakáskorszerűsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni; a pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-ig az előző évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;

2.2. a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés;

2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;

2.4. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;

2.5. a kormányrendeletben meghatározott közműfejlesztési támogatás.

3. Az adományok felhasználása körében adómentes:

3.1. a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító alapítványból, közalapítványból, annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, továbbá a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén kifizetett összeg, valamint a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan kifizetett összeg;

3.2. az olyan alapítványból, közalapítványból kifizetett összeg,

3.2.1. amelyet 1993. január 1-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó jogi- és magánszemély csatlakozása a 3.2.2. pont feltételeinek megfelel, vagy

3.2.2. amelynek alapítása során az alapítók, továbbá a csatlakozók ezzel összefüggésben semmiféle belföldi adóval kapcsolatos kedvezményt, költséget nem számoltak el, és ennek tényéről az alapítvány - saját nyilvántartása és az alapítók, valamint a csatlakozók nyilatkozata alapján - a mentességről szóló igazolást a magánszemélynek kiadta;

3.3. minden közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító alapítványból, közalapítványból és közérdekű kötelezettségvállalásból, annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a közcélú adomány címén adócsökkentésre jogosító cél(ok) megvalósulása során a cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel, függetlenül attól, hogy e törvény szerint egyébként adóköteles;

3.4. a 3.1-3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a bevétel, amelynek címzettje az alapító vagy az adományozó - kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggő természetben megszerzett bevételt -, továbbá az a bevétel, amelyet a cél megvalósításában közreműködő az alapítvánnyal, a közalapítvánnyal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyban álló magánszemély bármilyen jogcímen kap.

4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:

4.1. a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;

4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;

4.3. a nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem;

4.4. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;

4.5. a sorkatona, továbbá a katonai, a rendőri tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye és egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

4.6. a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremhez, az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a biztonsági szolgálatokat, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg;

4.7. a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke;

4.8. az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi szolgálatáért a magánszemély által adott vagyoni érték; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül;

4.9. a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minősül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;

4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;

4.11. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek az a része, amely az évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételből származik, feltéve, hogy a mezőgazdasági kistermelő jövedelmét nem tételes költségelszámolással és nem 10 százalék költséghányad alkalmazásával állapítja meg;

4.12. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmusból) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van.

5. Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes:

5.1. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai részére a szolgálati érdekből más helyőrségbe történő áthelyezés miatt jogszabály alapján folyósított lakhatási költségtérítés;

5.2. az egyenruha pénzbeli megtérítése.

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:

6.1. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés - kivéve a jövedelmet pótló kártérítést - , továbbá a biztosító szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét, továbbá kivéve azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta -, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész;

6.2. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;

6.3. az a jövedelem, amelyet a magánszemélynek, mint biztosítottnak juttat a kifizető a belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás díjának fizetése formájában;

6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára befektetések hozama címén jóváírt összeg;

6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben előírt szolgáltatása, azzal, hogy a nyugdíjpénztár

a) egyösszegű nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély legalább hároméves tagsági viszonnyal rendelkezik,

b) járadékszolgáltatása - ha a szolgáltatást igénybe vevő tag legalább hároméves tagsági viszonnyal nem rendelkezik - csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés időtartama legalább három év, és a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenő összegű,

c) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétől eltérően mentes, ha a magánszemély - külön törvény szerint történő - rokkanttá nyilvánítása következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá,

d) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétől eltérően akkor adómentes, ha a szolgáltatás fedezetét képező összeget (ide nem értve a hozamot) a magánszemély tag egyéni számlájára a törvény kihirdetésének napja előtt jóváírták.

7. Egyéb indokkal adómentes:

7.1. a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem;

7.2. az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált, és az örökös által megszerzett jövedelmet (például: szerzői jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytől kapott ajándék, azzal, hogy nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.);

7.3. az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármű és a pótkocsi formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni érték, azzal, hogy gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni;

7.4. a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem;

7.5. az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka;

7.6. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség;

7.7. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; ennek alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.

8. A természetbeni juttatások közül adómentes:

8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak;

8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke;

8.3. a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;

8.4. a fegyveres erők és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;

8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;

8.6. a kifizető által működtetett iskolai, továbbá a bölcsődei, az óvodai, a művelődési intézményi szolgáltatás, a diákotthoni ellátás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;

8.7. az, amelyet a sportszervezet a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevőjének nem munkaviszony keretében történő ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat; nem tartozik e körbe a sportolónak 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása (szállodai elhelyezés, bérlet, albérlet stb. formában) akkor sem, ha az elszállásolás helye időközben megváltozik, kivéve, ha az elszállásolás az olimpiai és világ-, illetőleg Európa-bajnoki versenyre való közvetlen felkészülést szolgálja;

8.8. a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök (ITJ 69-99-26);

8.9. a vízgazdálkodásban a fürdőszolgáltatás és a gátkaszálásból származó terményjuttatás;

8.10. a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja;

8.11. a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;

8.12. az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása és a bányász, a nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;

8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;

8.14. a kifizető által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény, ideértve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;

8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;

8.16. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sorkatona, a katonai és rendőri tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a Magyar Honvédség Békefenntartó Erők Kiképző Központjába vezényelt, e feladatokban részt vevő hivatásos és továbbszolgáló katonák állománya;

8.17. a munkáltató által természetben nyújtott étkezés értékéből legfeljebb havi 2000 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékéből legfeljebb havi 1200 forintig terjedő kedvezmény; az előzőek ugyancsak választható módon megilletik a szakmunkástanulót (szakképző iskola tanulóját) és a kötelező szakmai gyakorlatának idején a diákot is, és azt a magánszemélyt is, aki nyugdíjas, és a nyugdíjba vonulása idején volt munkáltatója, illetve annak jogutódja nyújtja részére ezt a természetbeni juttatást; a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 2000 forintig vagy az 1200 forintig terjedő) kedvezményt veheti igénybe; e rendelkezés alkalmazásában természetben nyújtott étkeztetés alatt a munkahelyen vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében meleg étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni;

8.18. a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg;

8.19. a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap;

8.20. az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó természetbeni juttatás (ellátás), ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől - egyéni szükségleteinek fedezetére - kapott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;

8.21. a kormányrendeletben meghatározott közlekedési és postai kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztói árkiegészítésben nem részesül;

8.22. az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban részt vevő kap;

8.23. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény alapján nyújtott kedvezmény;

8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott ruházati termékek közül - feltéve, hogy az adott termék minősége, jellege a munkavállaló munkaköréhez igazodik -

a) az egyenruha:

ITJ 77-17 egyenruházati felsőruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 77-27 egyenruházati felsőruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 77-37 egyenruházati felsőruházat bőrből és szőrmésbőrből
ITJ 77-47 egyenruházati felsőruházat egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 78-46 egyenruházati kesztyű
ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka

az egyenruha-tartozék (pl. járőrtáska, derékszíj, vállszíj, málhazsák) szintén adómentes természetbeni juttatásnak minősül;

b) a munka- és védőruha:

ITJ 67-76 munkásvédelmi bőrcikk
ITJ 68-11-2 férfibakancs
ITJ 68-11-7 férfi munkavédelmi lábbeli bőr- és bőr helyettesítő anyagból
ITJ 68-11-8 férfi azbeszt lábbeli
ITJ 68-12-2 női bakancs
ITJ 68-12-34-24 női száras cipő gumitalpú, textil felsőrészű
ITJ 68-12-7 női munkavédelmi lábbeli bőr- és bőr helyettesítő anyagból
ITJ 68-12-8 női azbeszt lábbeli (különleges ipari cipők)
ITJ 68-14-2 fiúbakancs
ITJ 68-15-2 leánybakancs
ITJ 68-31-11 férfi munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-31-19 egyéb férfi gumicsizma
ITJ 68-31-4 férfi munkavédelmi gumibakancs és cipő
ITJ 68-31-5 cipőre húzható férfi munkavédelmi gumilábbeli
ITJ 68-32-11 női munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-32-19 egyéb női gumicsizma
ITJ 68-32-4 női munkavédelmi gumibakancs és cipő
ITJ 68-32-5 cipőre húzható női munkavédelmi gumilábbeli
ITJ 68-41-12 férfi munkavédelmi műanyag csizma
ITJ 68-41-2 férfi műanyag bakancs
ITJ 68-42-12 női munkavédelmi műanyag csizma
ITJ 68-42-2 női műanyag bakancs
ITJ 68-42-31 női műanyag száras cipő
ITJ 75-54 azbeszt ruházat
ITJ 76-11 férfi alsóruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 76-12 női alsóruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 76-17 alsóruházati védőruha kötött technológiával készült anyagból
ITJ 76-27 alsóruházati védőruha kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 76-37 alsóruházati védőruha egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-16 munka- és védőruházat szövött technológiával készült anyagból
ITJ 77-26 munkaruha és védőruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból
ITJ 77-36 munkaruha és védőruházat bőrből
ITJ 77-46 munka- és védőruházat egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 78-45 munkaruházati és védőkesztyű
ITJ 78-68 munkaruha és védőruházati kalap és sapka
ITJ 69-99-26-1 védősisak

c) közlekedési és postai szolgáltató munkakörökben a formaruha - ezen alpont alkalmazásában - az e munkakörökben rendszeresített egyenruha is:

ITJ 67-62-3 közületi táska
ITJ 68-11-34 férfi száras cipő
ITJ 68-11-35 férfi félcipő
ITJ 68-11-36 férfi szandál
ITJ 68-12-34 női száras cipő
ITJ 68-12-35 női félcipő
ITJ 68-12-36 női szandál
ITJ 76-11-11 férfi rövid ujjú ing
ITJ 76-11-12 férfi hosszú ujjú ing
ITJ 76-11-13 férfi ingkabát
ITJ 76-21-14 férfi póló
ITJ 76-21-43 férfi ujjas ing
ITJ 76-22-14 női póló
ITJ 76-22-43 női ujjas ing
ITJ 77-11-11 férfi télikabát (szövött)
ITJ 77-11-13 férfi átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-11-41 férfizakó (szövött)
ITJ 77-11-42 férfi mellény (szövött)
ITJ 77-11-52 férfi hosszú nadrág (szövött)
ITJ 77-11-75 férfi dzseki (szövött)
ITJ 77-12-11 női télikabát (szövött)
ITJ 77-12-13 női átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-12-41 női kabátka (szövött)
ITJ 77-12-42 női mellény (szövött)
ITJ 77-12-45 női blúz (szövött)
ITJ 77-12-52 női pantalló (szövött)
ITJ 77-12-55 női szoknya (szövött)
ITJ 77-12-59-ből női nadrágszoknya (szövött)
ITJ 77-12-75 női dzseki (szövött)
ITJ 77-16-3 munkaköpeny (szövött)
ITJ 77-17-3 egyenruházati zubbony (szövött)
ITJ 77-21-42 férfi mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-21-44 férfi pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-42 női mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-44 női pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-45 női rövid és hosszú ujjú blúz (kötött-hurkolt)
ITJ 77-31-12 férfi bunda szőrmésbőrből
ITJ 77-31-91 férfi kabát szőrmésbőr bélése
ITJ 77-32-12 női bunda szőrmésbőrből
ITJ 77-32-91 női kabát szőrmésbőr bélése
ITJ 77-41-14 férfi esőkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-41-19 férfi pelerin hóvédő
ITJ 77-41-2-ből férfi esővédő kétrészes ruha
ITJ 77-42-14 női esőkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból
ITJ 77-42-19 női pelerin hóvédő
ITJ 77-42-2-ből női esővédő kétrészes ruha
ITJ 78-63 férfi sapka
ITJ 78-65-ből női sapka
ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka

Az előzőekben felsorolt termékcsoportokba tartozó munka- és védőruházat rendeltetésszerű használatához nem nélkülözhető tartozékok akkor is adómentes természetbeni juttatásnak minősülnek, ha a felsorolásban nem szerepelnek. A munkáltató által biztosított tárgyi feltétele a munkavégzésnek - és nem minősül adóköteles természetbeni juttatásnak - az a kifejezetten jelmezszerű öltözet (pl. kosztümös színielőadások jelmezei, szállodai portás, pincér, sport-játékvezető közvetlenül e tevékenységhez kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva köznapi viseletre nem alkalmas.

8.25. a sportszervezetek által az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon való részvételhez a versenyzők és a hivatalos vezetők részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezetek által előírt védő- és formaruha.

2. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az önálló tevékenységet folytató magánszemély bevételeinek elszámolásáról

Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. és X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, immateriális dolog, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat (különösen az egyéni vállalkozó üzleti bankszámláján jóváírt kamat);

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);

6. az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

7. az egyéni vállalkozónál a 20 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja -, a beszerzés időpontjától számított

- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

- három éven túl nulla;

8. az üzlet, a műhely, az iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély a költségei között bármely évben elszámolta;

9. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;

10. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;

11. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;

12. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többletkülönbözet.

II. Az egyéni vállalkozó pénztartalékolása

1. Az egyéni vállalkozó,

a) ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást,

b) ha az előző adóévben legalább annak az adóévnek az utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szeresének megfelelő egyéni vállalkozói jövedelmet vallott be,

a vállalkozói bevételét csökkentheti az APEH által megnyitott pénztartalékszámlán az adóhatóság által pénztartalék címén nyilvántartott pénze éves átlagos állományának (a továbbiakban: pénztartalék) az előző évi pénztartalékához képest bekövetkezett növekményével, legfeljebb azonban olyan összeggel, amelynek levonása után az adóévben az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó jövedelme legalább az adóév utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szerese marad. Az 1996. évi növekmény megállapítása szempontjából az 1995. évi pénztartalékot nullának kell tekinteni.

2. Az egyéni vállalkozónak, ha a vállalkozói bevételéből bármely évben (években) pénztartalék címén összege(ke)t vont le, e levonás(ok) együttes összegéig terjedően növelnie kell a bevételét az adóévi pénztartalékának az előző évi pénztartalékához képest bekövetkezett csökkenésével, de legalább olyan összeggel, amely az adóévben az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét az adóév utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szeresére egészíti ki.

3. Az 1. pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon

a) kérje a pénztartalékszámlával összefüggő nyilvántartásba vételét;

b) hozzájáruljon, hogy a mindenkor esedékes, az adóhatóság által nyilvántartott adótartozásával az esedékességet követő 15. napot követően az adóhatóság a számlatulajdonossal történő előzetes egyeztetést követően a pénztartalékszámlát megterhelhesse;

c) elfogadja, hogy a pénztartalékszámlára legfeljebb havonta egy alkalommal fizet be, vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem kisebb összegben.

4. A pénztartalékot az adóhatóság által kiállított igazolás alapján kell figyelembe venni. Az adóhatóság az igazolást az adóévet követő január 31-ig adja ki. Az adóhatóság az adóévi pénztartalék összegét oly módon veszi figyelembe, hogy a számlára történő befizetés(ek) jóváírásának és az onnan történő felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban: tartalékolási napok) számát szorozza az adott napokon a számlán lévő összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e részösszegeket összesíti.

5. A pénztartalékszámlára első ízben 1996. január 1-jétől lehet összeget jóváírni. Az adóhatóság az adóévet követő év első napján az előző évi átlagos állomány összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-szeresével számított hányadát kamat címén a pénztartalékszámlán jóváírja, amely összeget az egyéni vállalkozónak az adóhatóság értesítése alapján egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie. A tartalékolási napok számának megállapítása szempontjából fél-fél napnak kell tekinteni a pénztartalékszámla javára történő befizetés jóváírásának napját és a megterhelés napját. A jóváírás tényétől függetlenül jóváírási napnak kell tekinteni az év első napját, a megterhelés tényétől függetlenül megterhelés napjának kell tekinteni az év utolsó napját.

6. Az egyéni vállalkozó a pénztartalékszámlán lévő összeg felett - figyelemmel az 3. pontban foglaltakra is - szabadon rendelkezhet, amely jogát személyesen gyakorolhatja.

7. Az APEH az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.

III. Az egyéni vállalkozó tevékenységének megszüntetése

Az egyéni vállalkozónál a tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de 20 000 forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. a pénztartalékszámlán a megszűnés évében lévő pénztartalék;

4. az adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszűnést követően befolyt összeg december 31-i időponttal.

Az adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész önellenőrzéssel érvényesíthető.

IV. Egyéb rendelkezések

Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.

3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A költségek elszámolásáról

E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az bele tartozik-e az elismert költségek körébe. Ha valamely rendelkezés az elismert költségek meghatározásánál egyéni vállalkozót említ, azt a kiadást csak az egyéni vállalkozó számolhatja el az egyéni vállalkozásból származó bevételével szemben.

Az egyéni vállalkozó e tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve a tárgyi eszköz és immateriális dolog értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti, azzal, hogy az utóbbiak esetében a III. 1. pont rendelkezése szerinti korlátozás nélküli elszámolás nem alkalmazható.

I. Jellemzően előforduló költségek

A bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésre (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 20 ezer forintot nem haladja meg, továbbá a jármű kivételével a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog (az egyéni vállalkozónál annak beszerzési értékétől függetlenül) folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára fordított kiadás, azzal, hogy kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és immateriális javak, amelyeket az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják;

3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján a munkáltatót kötelezően terhelő, alkalmazottnak járó juttatás, kifizetés;

4. az egyéni vállalkozónál a segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész. A segítő családtagnak fizetett összeg közterhei azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;

5. az egyéni vállalkozónál az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás;

6. a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján) fizetett társadalombiztosítási járulék összege;

7. a magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti szervezet fenntartásához nyújtott tagdíj, hozzájárulás, ideértve a területi gazdasági kamarai tagdíjat is, továbbá az egyéni vállalkozó által a kulturális, az oktatási, a szociális, az egészségügyi, a hitéleti, a környezetvédelmi, a gyermek, az ifjúsági és a sport célra létrehozott közalapítványnak befizetett hozzájárulás a VIII. fejezetben említett, erről szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén;

8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;

9. az egyéni vállalkozó által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

10. az egyéni vállalkozó által az üzleti tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adók (ide nem értve a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót), illetékek, hatósági díjak, vám, vámkezelési díj, termeléssel összefüggő perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;

12. az üzlet, a műhely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;

13. az egyéni vállalkozónál a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a magánszemély lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;

14. az egyéni vállalkozónál a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által az ilyen esetben egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;

15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az egyéni vállalkozónál az alvállalkozó részére kifizetett összeg;

16. az egyéni vállalkozónál az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

17. az egyéni vállalkozó által az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, valamint az egyéni vállalkozó által az alkalmazottnak évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel (kölcsön) kamatkedvezménye miatt fizetett személyi jövedelemadó;

18. reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott természetbeni ellátás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez (például: nőnap, gyermeknap, nyugdíjas dolgozó búcsúztatása) kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen felmerült költségek (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül) minősülnek;

19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség;

20. az önálló tevékenységet végző magánszemélynél - ha az eseménnyel összefüggésben nem történik a 19. pontban említett költségelszámolás - a belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus kiadásai évi 30 ezer forintot meg nem haladó összegben, azzal, hogy ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor az előző jogcímen alkalmazottanként ugyanilyen nagyságú összeg számolható el költségként; e költségek része az ezzel összefüggő utazás, saját gépjármű használat költsége is, nem része viszont e költségnek a szakmai konferencia, kongresszus számlával igazolt részvételi díja, azzal, hogy az utóbbi önállóan költségként érvényesíthető; e pont rendelkezései szempontjából alkalmazott az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval egész évben folyamatosan munkaviszonyban áll;

21. lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog - figyelemmel a IV. 1. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;

22. az egyéni vállalkozó a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.

II. Igazolás nélkül elszámolható költségek

Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen

1. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;

2. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;

3. az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított költségtérítés összege;

4. a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendelet, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendelet alapján ilyen címen kifizetett összeg;

5. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;

6. a háziorvosok, házi gyermekorvosok esetében az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;

7. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;

8. a munkába járással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás;

9. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.

III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása

Értékcsökkenési leírást csak az egyéni vállalkozó számolhat el a következők szerint:

1. A saját tulajdonú, kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben felmerült kiadás korlátozás nélkül költségként érvényesíthető.

2. Az 1. pont rendelkezése helyett, és egyébként az ott nem említett esetekben a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök és immateriális javak közül

- immateriális javak esetén évi 16%
- kivéve ebből: szellemi termékeket, ahol évi 25%
- épületek, építmények esetén évi 2%
- gépek, berendezések és felszerelési tárgyak esetén évi 18%
- járművek esetén évi 20%

vehető figyelembe a beszerzési (előállítási) ár alapján. A saját készítésű tárgyi eszköz, immateriális dolog előállítási ára az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összegével egyezik meg.

Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlan megszerzésre fordított összegére vonatkozó meghatározását kell figyelembe venni, amelyet növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított számlával igazolt kiadással, ha azt a magánszemély korábban költségként nem számolta el.

3. Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenkénti szállás célú hasznosítás esetén) az értékcsökkenési leírás összegéből

- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),

- a bérbe adott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,

- ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet

érvényesíteni.

4. A nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el amortizáció olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az egyéni vállalkozásból származó éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszköz, immateriális dolog után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes egészében elszámolta, ideértve a lízing útján beszerzett eszközt is.

6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt, immateriális dolgot a jövedelemszerző tevékenységéhez használta, és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott.

IV. A járművek költsége

1. A személygépkocsi bérleti vagy lízingdíjának elszámolására csak az egyéni vállalkozó jogosult azzal, hogy ha a személygépkocsit nem kizárólag üzemi (üzleti) célra használja, a bérleti (lízing) díj címén költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az egyéni vállalkozásból származó éves bevétel 1 százalékát.

2. A saját tulajdonú jármű - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - az üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költségei számolhatók el, valamint az egyéni vállalkozó a III. 2. pontban foglaltak szerint érvényesítheti a jármű értékcsökkenési leírását. Az üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe.

Kizárólag üzemi célú személygépkocsinak csak a személyszállító egyéni vállalkozó (a magántaxis) kizárólag e célból használt személygépkocsija tekinthető.

Abban az esetben, ha a magánszemély a járművét nem kizárólag üzemi (üzleti, hivatali) célra használja, akkor elszámolható az üzemi használatra eső, az előzőekben meghatározott üzemanyag-fogyasztás, és számlák alapján az egyéb költségek üzemi célú járműhasználattal arányos összege, azzal a megszorítással, hogy az üzemi célú használat arányát az 5. pontban említett nyilvántartásnak hitelt érdemlően igazolnia kell.

Az egyéni vállalkozó a nem kizárólag üzemi (üzleti) célú járművének - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 4. pont szerint érvényesíthet értékcsökkenési leírást. Nem kizárólag üzemi (üzleti) célú személygépkocsi esetén a III. 4. pont szerinti elszámolást a következő módon lehet érvényesíteni: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az egyéni vállalkozásból származó éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalányamortizáció címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

3. A 2. pontban foglaltak helyett a kizárólag üzemi (üzleti) célú személygépkocsi esetében a 2. pont szerinti üzemanyagköltségen kívül minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás, értékcsökkenési leírás) címén 8 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség elszámolása is alkalmazható. A nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi esetében az előzőek szerinti általános személygépkocsi-normaköltség címén 3 Ft/km elszámolása választható, azzal, hogy ez esetben a személygépkocsi-normaköltség az értékcsökkenési leírást értelemszerűen nem tartalmazza.

4. A nem saját tulajdonú üzemi célra használt jármű - figyelemmel az 1. pontban foglaltakra is - esetében elszámolható az üzemi használatra eső igazolt bérleti díj, továbbá a 2. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás és számlák alapján az egyéb költségek - kivéve az értékcsökkenési leírást -, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.

5. A 2-4. pont szerinti költségelszámolás bármelyikének alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 6. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi (üzleti) célú futásteljesítmény után számolható el.

6. A magánszemélynek a 2. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt járműre és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, akkor a személygépkocsijaira egységesen alkalmazhatja a 3. pont szerinti elszámolási módszert, de egyéb járműveire csak a 2. pont szerinti elszámolással élhet. A 4. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a teljes adóévben valamennyi személygépkocsi költségei csak a 2. pont szerint számolhatók el.

7. Az 5. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.

8. A 2-7. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásának feltételeként a magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások

Ezek a következők:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;

2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. a magánszemélyek jövedelemadója - kivéve a kifizetői minőségben az egyéni vállalkozó által nyújtott természetbeni juttatás, vagy kamatkedvezmény címén juttatott jövedelem után befizetett személyi jövedelemadót -, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély a VIII. fejezet rendelkezései szerint - kivéve az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő beruházási és forgóeszköz-hitelének kamatát - adócsökkentést vett igénybe;

5. a nyugdíjjárulék és egészségbizosítási járulék címén megfizetett összeg;

6. azok a kiadások, amelyek az I. pontban említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.

VI. Vegyes rendelkezések

1. A magánszemélynek a kettős könyvvitel vezetéséről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére való áttérést követően az áttérés évét megelőző évi mérlegében

- a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegeket bevételként nem kell elszámolnia;

- a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetéseket költségként nem szabad elszámolnia;

- a készlet címén kimutatott összeggel pedig az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell;

- azon követelések leírásából származó veszteséget, amelyre az áttérést megelőző év záró mérlegében céltartalékot képeztek, csak a képzett céltartalékot meghaladó összegben szabad költségként elszámolni.

2. A magánszemélynek, aki az egyszeres könyvvitelről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére tér át, az áttérés évében, az előző évi záró vagyonkimutatásban vásárolt készlet címén kimutatott összegből a ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével csökkentett részösszegével az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell.

3. A magánszemély a kettős vagy az egyszeres könyvvitel szabályai szerint keletkezett, és még az e törvény szerinti elszámolási módszerre való áttérésig nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény VI. fejezetében foglaltak szerint jár el.

4. Ha a magánszemély a tételes költségelszámolásról áttér a jövedelmének a bevétel hányada szerinti megállapítására, a ki nem egyenlített szállítói tartozásokat költségként elszámoltnak kell tekinteni.

4. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról

Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról (a továbbiakban: áfa) szóló törvény alapján áfa-adóalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe:

1. Ha az Áfa-törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az Áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

2. Az Áfa-törvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfa-fizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

3. Amennyiben a magánszemély az áfa-rendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

4. Ha az Áfa-törvény rendelkezései szerint az 1-3. pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.

5. Az utólag felmerült áfa-fizetési kötelezettség - annak elszámolásakor - a 2-3. pont szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfa-kötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfa-kötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.

6. Az Áfa-törvény szerinti mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. A felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veszi számításba.

5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az adónyilvántartásokról

Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, továbbá az e mellékletben meghatározott esetekben egyébként, az adóköteles jövedelem megállapításához a következő nyilvántartásokat kell vezetnie:

I. Alapnyilvántartások

1. Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet vezet az önálló tevékenységet folytató magánszemély azon tevékenysége(i)re vonatkozóan,

- amely(ek)re áfa-levonási jogot érvényesít, illetőleg amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,

- amelye(ke)t egyéni vállalkozóként végez,

- amely(ek)nél az előzőektől függetlenül, alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat,

- amely(ek)re egyébként pénztárkönyv (naplófőkönyv) vezetését választja.

A tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 50 ezer forintot nem haladták meg és az adóévben várhatóan az évi 50 ezer forintot nem haladják meg, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, azzal, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó egyes bevételeiből nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.

Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz vagy a jövedelmét 10 százalékos költséghányad levonásával állapítja meg, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.

A pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.

Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófőkönyv) tartalmi követelményei a következők:

A bevételeket és kiadásokat időrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal havonta, a tárgyhónapot követő hó 20-áig kell bejegyezni. Ha azonban a könyvelendő tételek száma 10-nél kevesebb, azok könyvelése átvihető a következő hónap(ok)ra, legkésőbb az adóévet követő év január 20-áig. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.

A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni, és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell bevezetni.

A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.

A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani.

Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta - legkésőbb a tárgyhónapot követő 20 napon belül - összesítenie kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készítenie.

A befizetett adóelőleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat azonosító sorszámának feltüntetésével.

A nem egyéni vállalkozási tevékenységből származó bevételeket az egyes tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységből származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell tüntetni a levont adóelőleget is.

Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben mellékletként kezelve kell megőrizni.

A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) rögzíteni kell.

A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófőkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.

A pénztárkönyv a következő adatokat tartalmazza:

A bevételek oszlopának bontása:

- a jövedelemadó alapjába beszámított bevételek;

- a jövedelemadó alapjába be nem számító bevételek (tájékoztató adat);

- az általános forgalmi adó.

A kiadások oszlop bontása:

- a költségnek minősülő kiadások, ezen belül

= anyag, áru,

= az alkalmazottak bére és közterhei,

= egyéb;

- általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);

- kivett személyi jövedelem;

- költségnek nem minősülő egyéb kiadások, például befizetett bírság (tájékoztató adat).

A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

A pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adót, adóelőleget a kiadások oszlop bontásával külön oszlopban kell feltüntetni.

2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat.

A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.

3. Bevételi nyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el. A 23. § szerinti elszámolási módot választó, bevételi nyilvántartást vezető mezőgazdasági kistermelőnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élő állatok és állati termékek értékesítéséből vagy más mezőgazdasági kistermelői tevékenységéből származik. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.

4. Az alapnyilvántartás vezetési módja - az 5. pont kivételével - az adóéven belül nem változtatható meg.

5. Abban az esetben, ha a magánszemélynek az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszűnik, a megszűnés időpontjától kezdődően köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére áttérni. Ekkor az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplő adatokat - az eredeti nyilvántartás megőrzése mellett - összesítve kell a továbbiakban vezetendő alapnyilvántartásba bejegyezni.

II. Részletező nyilvántartások

A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.

1. A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása

A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléseiről, e követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint időrendben a vevő által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a vevő neve,

- a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó,

- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.

A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.

2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása

A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie.

Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a szállító neve,

- a számla végösszege, az ebből levonható általános forgalmi adó,

- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.

A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.

A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.

3. Tárgyi eszköz nyilvántartása

Az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadást az egyéni vállalkozó korlátozás nélkül költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a tárgyi eszköz megnevezése,

- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,

- a használatbavétel időpontja,

- a kiselejtezés időpontja,

- az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,

- a bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),

- az évente költségként elszámolt értékcsökkenés összege,

- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

A nyilvántartásban a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a magánszemély az áfát nem vonhatja le.

Ezekben az esetekben az értékcsökkenési leírás alapjába az áfa is beszámít.

Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell számolni.

4. Immateriális javak nyilvántartása

Az egyéni vállalkozónak az immateriális javakról - a vagyoni értékű jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termékek, a kísérleti fejlesztés értéke, valamint az alapítás, az átszervezés értéke alapján - nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- az immateriális dolog megnevezése,

- megszerzésének időpontja,

- beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték,

- az évente költségként elszámolt értékcsökkenés összege,

- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

5. Tőkejövedelmek nyilvántartása

A magánszemélynek a tulajdonában lévő értékpapírokról, továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- az értékpapír vagy részesedés megnevezése,

- az azonosító adatok,

- a megszerzés időpontja,

- a vásárlásra fordított összeg,

- az értékpapír (üzletrész) névértéke,

- az elidegenítés időpontja,

- az új tulajdonos megnevezése (névre szóló értékesítés esetén),

- az elidegenítéskor kapott ellenérték,

- az árfolyamnyereség.

6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések nyilvántartása

A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más személy számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelmadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.

A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplő adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell.

7. Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)

A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.

Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell

- az utazás időpontját,

- az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),

- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,

- a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.

Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.

8. Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása

A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.

A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.

Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

- az „Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról” megnevezést,

- az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,

- az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,

- az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,

- az átadás-átvétel keltét,

- az elszámolás időpontját,

- az átadó és átvevő aláírását.

Az áru átvevője - tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az „Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról” című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.

9. Egyéb követelések nyilvántartása

A magánszemélynek az egyéb követeléseiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia a munkavállalóknak nyújtott hitelt és más pénzeszközöket, valamint a költségként el nem számolható tartozatlanul befizetett, visszaigényelhető tárgyévi adóösszegeket.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a követelés megnevezése és címzettje,

- a követelés kelte,

- a követelés értéke,

- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.

10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás

A magánszemély a 20 ezer forintot meg nem haladó javak selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

- a selejtezés, az áruromlás időpontját,

- az áru, anyag stb. megnevezését,

- a kiselejtezett dolog, anyag, árufajtánkénti mennyiségét és értékét.

11. Árnyilvántartás

A kereskedelmi tevékenységet folytató magánszemély az általa beszerzett árukról árnyilvántartást köteles vezetni. Az árnyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az áru megnevezését (azonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,

- a beszerzési árát,

- a fogyasztói árát.

A magánszemély e kötelezettségének a beszerzési számlákon történő pontos fogyasztói ár feltüntetéssel is eleget tehet.

12. Árváltozási nyilvántartás

A magánszemély árváltozási nyilvántartás vezetésére kötelezett, amennyiben olyan terméket, árut értékesít, amely eredeti - a 11. pont szerinti nyilvántartásban szereplő - áron nem, de csökkentett áron még értékesíthető.

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,

- a beszerzési egységárát,

- a régi fogyasztói árát,

- az új fogyasztói árát,

- az árváltozás időpontját.

13. Leltár

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:

- alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),

- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),

- áruk (kereskedelmi készletek),

- betétdíjas göngyöleg,

- alvállalkozói teljesítmények,

- saját termelésű készletek:

= befejezetlen termelés,

= félkész és késztermék.

Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) használt tárgyi eszközöket, az áfát tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.

Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemély (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.

14. Alvállalkozói nyilvántartás

Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- az alvállalkozó neve, címe, adószáma,

- a számla végösszege,

- a levont adóelőleg összege,

- a kiegyenlítés kelte, módja, összege.

15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása

A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következő adatokat kell tartalmaznia:

- a nyomtatvány neve és számjele,

- a beszerzés kelte,

- a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),

- a használatbavétel kelte,

- a felhasználás kelte,

- a kiselejtezés kelte.

E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.

III. SELEJTEZÉS

A 20 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az elsőfokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal - lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni.

IV. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI TEVÉKENYSÉG MEGSZÜNTETÉSE

A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.

A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve a kiegyenlítésre kerülő költségek elszámolási rendje a következő:

a) Ha bevétel az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre áll, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.

b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.

c) Abban az esetben, ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében mintegy vállalkozói bevételnek vagy költségnek kell tekinteni. Ha a költség a bevételt meghaladja, akkor a d) pontban foglaltakat kell alkalmazni.

d) Ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően kerül kifizetésre költség, akkor ezt önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.

V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben előírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, ha

a) a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el, és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá

b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthető.

6. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A mezőgazdasági kistermelői tevékenységekről

A mezőgazdasági kistermelői tevékenységek a következők:

1. a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29), az algát (METJ 91-50), a gyógynövényekből a virágként és dísznövényként értékesített termékeket (METJ 91-24);

b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92-4);

c) élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

- a sportlovat (METJ 93-42-01),

- a versenylovat (METJ 93-42-02),

- az élő vadat (METJ 93-71),

- a lőtt vadat (METJ 93-72),

- a kutyát (METJ 93-82-01),

- a macskát (METJ 93-82-02),

- egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93-82-15-től a 93-82-20-ig),

- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),

- a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93-22-01-4, 93-22-01-5, 93-42-05, 93-56-06-03),

- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),

- a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93-7),

- a különleges rendeltetésű melléktermékeket (METJ 93-91);

d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 94-1), és az erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39), előállítása és gyűjtése, kivéve

- a cserjemagot (METJ 94-13),

- a cserje csemetét (METJ 94-16),

- a karácsonyfát (METJ 94-18).

2. Az 1. ponttal esik egy tekintet alá a saját termelésű alapanyag felhasználásával történő következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

a) a mesterségesen szárított dohány (METJ 91-21-03-2),

b) szőlőmust (ITJ 88-31-1),

c) félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88-31-3),

d) hordós szőlőbor (ITJ 88-31-41-1, 2, 3).

7. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A biztosítási kedvezményről

Az élet- és nyugdíjbiztosítások utáni adókedvezmény a következő módon és feltételekkel vehető igénybe:

Az adókedvezmény alanya

1. Az adókedvezmény akkor illeti meg a magánszemélyt, ha élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerződője.

A szerződő a biztosítási jogviszony azon szereplője, akit a biztosítási szerződés szerint a díjfizetési kötelezettség terhel. A szerződés tartama alatt elsődlegesen a szerződő jogosult jognyilatkozat-tételre, és ő a biztosító jognyilatkozatainak a címzettje is.

A szerződő és a biztosított személye egybeeshet, de a szerződőt akkor is megilleti az adókedvezmény, ha más magánszemély a biztosított.

2. Adókedvezmény illeti meg a magánszemélyt akkor is, ha ő a biztosítottja a munkáltatója (mint szerződő) által kötött élet- vagy nyugdíjbiztosításnak.

A munkáltató által kötött ezen biztosítás éves díja a magánszemély adóköteles jövedelmének minősül, azonban a magánszemély a fizetendő adó kiszámításánál figyelembe veheti az adókedvezményt.

A kifizető által kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás adómentes díját nem kell a biztosított magánszemély jövedelméhez hozzáadni, de nem számítható bele az adókedvezmény alapjába sem. Ha a halál esetére szóló életbiztosítás nem felel meg az adómentesség feltételeinek, a kifizető által vállalt díja adóköteles, és ha a kifizető a magánszemély munkáltatója, akkor az adókedvezmény igénybe vehető.

Az életbiztosítás fogalma

3. Az adókedvezmény igénybevételére csak azok az életbiztosítási szerződések jogosítanak, amelyek megfelelnek a következő követelmények mindegyikének:

a) A szerződés határozott időtartamú, és az időtartam a szerződés létrejöttétől számítva legalább 10 éves, vagy teljes életre szóló.

b) A szerződő a biztosítástartam végéig járó díjat egy összegben fizeti meg, vagy a díjat azonos időszakonként, azonos összegben rója le, vagy a díjat - a szerződésben rögzített - indexálási eljárással növelten fizeti.

c) A biztosító szolgáltatása a szerződésben rögzített meghatározott időpont vagy életkor elérésekor, vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé.

4. Az előre meghatározott indexálási eljárás alatt azt kell érteni, amikor a felek a szerződés létrejöttekor meghatározzák a díjak növelésének ütemét, vagy annak módszerét vagy mértékét. A tartam alatti csökkenő összegű díjfizetés lehetőségének szerződési kikötése kizárja az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét.

5. Az egy meghatározott időpont vagy az életkor elérése összefüggésében az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződés tartalmazza, hogy az legkorábban a szerződés megkötésétől számított tíz év múlva esedékes. Az olyan meghatározott időpont, amely nem dátumszerűen meghatározott, hanem valamely tény bekövetkeztéhez kötődik (pl. házasságkötés, gyermekszületés, tanulmányok elkezdése) nem teljesítik azt a követelményt, hogy kizárólag a tízéves időtartam eltelte után következnek be, ezért - az adókedvezmény igénybevétele esetén - csak olyan feltétellel szerepelhetnek a biztosítási szerződésben, hogy a tény bekövetkeztének időpontjától függetlenül, az ígért szolgáltatásra legkorábban a szerződéskötéstől számított tíz év elteltével kerül sor.

6. Ha az életbiztosítási szerződés baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz,

a) és ezen kockázatok díjrésze a bruttó biztosítási díj 10 százalékánál nem több, akkor a díj egészére,

b) és ezen kockázatok díjrésze a biztosítási díj 10 százalékánál több, akkor a díj szétbontásával csak az életbiztosítási díjrészre

jár az adókedvezmény. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a biztosított magánszemély számára a kifizető olyan balesetbiztosítás szerződője, amelynek a díja a magánszemélynél adómentes.

A nyugdíjbiztosítás fogalma

7. Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nyugdíjbiztosításnak az a szerződés minősül, amelyben a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított

- nyugdíjba vonulása,

- a szerződés létrejöttekor érvényes jogszabályok szerint a szerződésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése,

- illetőleg halála.

a) A nyugdíjbiztosításnál az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele a 10 éves időtartam, de ha a biztosító nyugdíjbiztosítási szolgáltatása a szerződés létrejöttétől számított 10 éven belül válik esedékessé, akkor az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződést ellátják olyan záradékkal, amely tartalmazza, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíj-kiegészítő járadék szolgáltatásban részesül. A 10 éven belül esedékes nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó előbbi szabályt a szerződéskötéskor rögzíteni kell, vagy a már érvényes szerződéskötéseket legkésőbb az adókedvezmény igénybevételének időpontjáig ilyen záradékkal kell ellátni.

b) Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulás előre nem látható ok miatt korábban következik be, és a záradékkal el nem látott szerződés alapján a biztosító szolgáltatása a 10 éves időtartam előtt válik esedékessé, az esedékesség időpontjában is záradékolható a szerződés, ez esetben a szerződés korábbi megszűnése miatt az adókedvezményre való jogosultság nem vész el.

8. Nyugdíj alatt a saját jogú nyugellátást, azaz az öregségi, korkedvezményes, korengedményes, rokkantsági, valamint az előnyugdíjat kell érteni. Nyugdíjba vonulás alatt a nyugdíjas állapotot is érteni kell.

Nyugdíjkorhatár: a szerződés létrejöttekor hatályban lévő jogszabályok szerinti öregségi vagy korkedvezményes nyugdíjkorhatár.

9. Nyugdíj-kiegészítő járadék az olyan szolgáltatás, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy ahelyett évente legalább egyszer azonos vagy növekvő összegben élethossziglan vagy legalább a szerződés létrejöttétől számított 10 évig folyósítanak.

10. Ha a nyugdíjbiztosítás baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a szerződés nyugdíjbiztosításnak minősül, ha a szerződés a 7-9. pontban leírtaknak megfelel, és egyébként a 6. pontban foglaltakat kell alkalmazni.

A rendelkezési jog gyakorlása

11. A rendelkezési jog gyakorlásának minősül:

- a szerződés megszüntetése,

- a visszavásárlás,

- az értékesítés,

- az egyéves, vagy annál hosszabb lejáratú kötvény-kölcsön felvétele,

- az egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele,

- nyugdíjbiztosításnál a szerződéskötéstől számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás csökkenő vagy egy összegben történő igénybevétele.

a) A szerződés megszüntetése olyan jogi tény, amely a szerződés alanyainak akaratából - a feltételként rögzített 10 éves tartamon belül - eredményezi a szerződés megszűnését. A megszűnést mind egyoldalú, mind kétoldalú jognyilatkozat kiválthatja (a szerződés felmondása, vagy közös megegyezéssel történő megszüntetése).

b) A visszavásárlás a szerződő jognyilatkozatával kiváltott biztosítási szolgáltatás, amelynek alapján a szerződő a befizetett díjaknak a szabályzatban meghatározott részére tarthat igényt. A részleges visszavásárlás is a rendelkezési jog gyakorlásának minősül.

c) Értékesítésnek minősül a biztosítási szerződésből eredő jogosultság(ok) ellenérték fejében történő átruházása (ilyen a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény eladása, a biztosított szerződőként való belépésének ellenértékhez való kötése).

d) A kötvénykölcsön a biztosítási szerződés alapján a biztosító által - a visszavásárlási összeg erejéig - kamatozó kölcsön formájában nyújtandó szolgáltatás, amelyet a felek legkésőbb a biztosítási esemény bekövetkezésekor vagy a szerződés megszűnésekor számolnak el.

e) Csökkenő összegű a - nyugdíjbiztosítási szerződésen alapuló - járadékszolgáltatás, ha az esedékessé váló összegek közül bármelyik alacsonyabb, mint az azt megelőző időszakban kapott biztosítási szolgáltatás.

12. A szerződés módosítása nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának. A módosítással a felek a szerződés tartama alatt közös akarattal változtatják meg a szerződés feltételeit, így az nem eredményezi a szerződés megszűnését (megszüntetését).

A szerződés módosítása csak akkor jár a kedvezmény elvesztésével, ha ahhoz értékesítés is kapcsolódik, vagy a módosított szerződés már nem felel meg az adókedvezményi feltételek valamelyikének.

a) Az adókedvezményre való jogosultságot nem érintő szerződésmódosítás:

- a szerződés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása,

- a biztosítási díj vagy biztosítási összeg növelése,

- a biztosítási díjnak vagy a biztosítási összegnek összességében az eredetihez viszonyítottan legfeljebb 10 százalékkal történő csökkentése.

b) A biztosított jogosultságát az adókedvezményre nem érinti az, ha a szerződő munkáltató helyébe más munkáltató vagy maga a biztosított lép. Nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának az az eset, ha a szerződő magánszemély helyébe a biztosított lép.

8. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A befektetési adóhitelről

A befektetési adóhitelre vonatkozó részletes szabályok a következők:

1. Az adóévben fennálló befektetésállomány a magánszemély tőkeszámláján vagy tőkeszámláin nyilvántartott igazolt befektetésnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összege és a befektetés időtartama szorzataként meghatározott összeg vagy összegek együttesen.

2. A befektetésállomány

a) növekménye az az összeg, amellyel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelőző évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapját meghaladja, azzal, hogy az 1995. évi növekmény megállapítása szempontjából az előző évben fennálló befektetési adóhitel alapját nullának kell tekinteni,

b) csökkenése az az összeg, amennyivel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelőző évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapjánál kevesebb.

3. A befektetési adóhitel alapja az az összeg, amelynek 30 százaléka a magánszemély fennálló befektetési adóhitelének [az adott évben és az azt megelőző év(ek)ben levont és visszafizetett befektetési adóhitel egyenlegének] összegével egyezik meg.

4. A tőkeszámla az a nyilvántartás - figyelemmel a 7-9. pont rendelkezéseire is -, amelyet a magánszemély kérésére - az adóhatóság betekintési jogához való hozzájárulás mellett - az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény szerint értékpapír-forgalmazási tevékenység végzésére jogosult társaság vagy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésre, vagy befektetési alap letétkezelésre jogosult pénzintézet (e rendelkezés alkalmazásában együtt: a tőkeszámla vezetője) vezet a magánszemély befektetésé(ei)ről azonosításra alkalmas módon, az egyes befektetések időtartamának és értékének feltüntetésével.

5. Igazolt befektetés az az összeg, amelyet a magánszemély a tőkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közreműködésével történő vásárlással, ilyen társaságnál történő jegyzéssel, a belföldön bejegyzett részvénytársaság részvénye, befektetési alap befektetési jegye (a továbbiakban együtt: a befektetés tárgya) vételáraként annak megvásárlására az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet által engedélyezett nyilvános forgalomba hozatal során vagy tőzsdei ügylet során, 1994. december 31-ét követően pénzben fizetett ki és erről a tőkeszámla vezetője a magánszemély kérésére (legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig) a magánszemély adóazonosító száma, valamint a befektetés tárgyának azonosító adatai feltüntetésével - a másolatnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési idő végéig tartó megőrzési kötelezettsége mellett - igazolást ad ki oly módon, hogy abból a befektetés időtartama, valamint a befektetés tárgyának egységére fordított összeg mindenkor megállapítható legyen.

6. A 4. pont rendelkezései alapján az 5. pontban említett értékpapírokba történő befektetés - a 7-9. pont rendelkezéseit is figyelembe véve - akkor kerülhet a tőkeszámlára, ha a magánszemély az értékpapírt nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tőzsdei ügylet során olyan társaságtól vásárolta (olyan társaságnál jegyezte le), amely jogosult tőkeszámla vezetésére és értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytat. Ekkor a befektetés elhelyezhető az előbbi feltételnek megfelelő eladó társaságnál, vagy az általa kiállított igazolás alapján egy másik, tőkeszámla vezetésére jogosult társaságnál, a következők figyelembevételével:

a) Az értékpapír-forgalmazó cégek tőkeszámlát vezethetnek.

b) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésére jogosító engedéllyel rendelkező pénzintézet által vezetett tőkeszámlára csak olyan befektetés kerülhet, amelyet a magánszemély eredetileg értékpapír-forgalmazó cég közreműködésével vásárolt és erről igazolással rendelkezik, beleértve azokat az eseteket is, amikor más tőkeszámláról történik a befektetés áthelyezése.

c) A befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyíltvégű befektetési alap letétkezelője kizárólag az általa értékesített befektetési jegyre vonatkozóan jogosult olyan igazolás kiadására, amelynek alapján a befektetés tőkeszámlára kerülhet, vagy ez a befektetés az általa vezetett tőkeszámlán értékpapír-forgalmazási tevékenységet végző társaság közreműködése nélkül közvetlenül nyilvántartásba vehető.

d) A befektető magánszemély a nyíltvégű befektetési alap befektetési jegyének vásárlását értékpapír-forgalmazó cég közreműködésével is bonyolíthatja, vagy a letétkezelőtől történt vásárlás esetén is elhelyezhető más tőkeszámla-vezető társaságnál a befektetés.

7. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, illetve törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha azt olyan vételi megbízás alapján vásárolta a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegnövekményéhez kapcsolódik, vagy ha annak értékesítésére olyan eladási megbízást ad a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegcsökkenéséhez kapcsolódik.

8. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, ha ahhoz a magánszemély akár közvetlenül, akár közvetve kárpótlási jegy beszámításával (az ügylettel bármilyen formában összefüggő előzetes értékesítésével), valamint a jegyzéssel, illetőleg a vétellel bármilyen formában közvetlenül vagy közvetve összefüggő hitelkonstrukció igénybevételével jutott hozzá.

9. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, illetve a megbízás keltének napjától törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha annak későbbi időpontban történő értékesítéséről a magánszemély (elő)szerződést köt vagy azzal egyenértékű jognyilatkozatot tesz, és ezzel összefüggésben az értékesítés időpontját megelőzően jövedelemhez jut, továbbá akkor, ha a befektetés tárgyát biztosítékul (óvadék stb.) leköti, vagy annak tőkeszámlára helyezését, ott tartását hitelhez jutás feltételeként vállalja.

10. A befektetés időtartama azon napok számával egyezik meg, amelyek a nyilvántartásba vétel kezdő napjának beszámításával a nyilvántartás záró napjának figyelembevétele nélkül az adóévben elteltek.

11. A nyilvántartásba vétel kezdete az a nap, amikor a magánszemély a befektetés tárgyát a megszerzésre fordított összegnek az 5. pontban előírt módon történő igazolása mellett a tőkeszámla vezetőjénél letétbe helyezi, és a tőkeszámla-nyilvántartásba felveteti, vagy 1995. december 31-ét követően az előző adóévben már nyilvántartott befektetés esetén az adóév első napja.

Az olyan esetekben, amikor az értékpapír megvásárlásában közreműködő és a tőkeszámla vezetője azonos - feltéve, hogy a nyilvántartásba vételre a magánszemély megbízást adott -, akkor

- jegyzés esetében az allokáció napjával szerzi meg a tulajdonjogot a magánszemély, vagyis ekkortól vehető nyilvántartásba a befektetés;

- tőzsdei vásárlás esetén a kötés napja számít a nyilvántartásba vétel kezdő napjának.

Ha a vásárlásban (jegyzésben) közreműködő és a tőkeszámla vezetője különböző, akkor az első nyilvántartásba vétel az a nap, amely napra a magánszemély - a vásárlásról az 5. pontban leírt tartalommal kiállított igazolással, valamint az értékpapírral vagy helyette a KELER-igazolással a tőkeszámla vezetőjétől - kéri a nyilvántartásba vételt. Az értékpapír tényleges megszerzése és a tőkeszámlára helyezése közötti idő nem vehető figyelembe.

12. A nyilvántartás vége az a nap, amikor a befektetés tárgya a tőkeszámla vezetőjének letéti őrzéséből, vagy a nyilvántartásból bármely ok miatt kikerül, vagy az adóévet követően is a nyilvántartásban hagyott befektetés esetén az adóévet követő év első napja.

A befektetés tőkeszámlák közötti átirányítása esetén a nyilvántartás utolsó napja a befektetést átadó tőkeszámla-vezetőnél az a nap, amelyre a magánszemély az átirányítást kéri, míg a befektetést átvevő tőkeszámla-vezetőnél a kezdő nap az ezt követő nap. Ilyen esetben a 10. pontban írt befektetési időtartamot folyamatosnak kell tekinteni. A tőkeszámla-vezetés átadásának esetében - az adóhitel meghatározása szempontjából - az ügyintézés időigényét figyelmen kívül kell hagyni.

Ha a magánszemély a befektetés tárgyát a tőkeszámla vezetőjétől kikéri, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a kiadás ténylegesen megtörténik.

Ha a magánszemély megbízást ad a befektetés tárgyának eladására, akkor a nyilvántartás vége az a nap, amikor az eladás ténylegesen megtörténik.

Ha a befektetés tárgyának kibocsátója jogutód nélkül megszűnik, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a megszűnés ténye hivatalosan közzétételre kerül.

13. A befektetés tárgyának vételáraként a nyilvántartásba vételkor és az onnan történő kivezetéskor egyaránt kizárólag annak jegyzési vagy tőzsdei árának megfelelő ellenérték vehető figyelembe, a vásárlással összefüggő járulékos költségek (pl. megbízási díj, kezelési költség) nélkül.

9. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A privatizációs lízingről

1. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény 50-52. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrész (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték) vagy, ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke.

2. A névértéknek, vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.

3. A magánszemély nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

a) a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az eladónak átutalt összeget,

b) a magánszemély saját adózott jövedelméből lízingdíj címén az eladónak átutalt összeget,

c) a társaság által a magánszemély részére bármely címen kifizetett olyan összeget, amely nem tartozik az a) pont alá, és amely összeg a kifizetés évében adóköteles jövedelemnek minősül.

4. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az eladó által a tulajdonába adott vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték.

5. Az adó megfizetésére az árfolyamnyereség utáni adózás szabályait kell alkalmazni.

6. Az 1-5. pontban foglaltak alapján nem számít bevételnek (és jövedelemnek) a lízingbe vevő magánszemélynél a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg, továbbá ez az összeg a magánszemélynél költségként nem érvényesíthető.

2007. évi XXXI. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról


Tisztelt Cégvezető!

Készíttesse el szabályzatait, mielőtt az adóhatóság megbünteti!


style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="4879410651"
data-ad-format="auto">

webshop7_2 

loading...


style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="4879410651"
data-ad-format="auto">