Enter Könyvelő Iroda
Enter Könyvelő Iroda

Mit kell tudni az uniós vámrendszerekről?

Az Európai Unió ajánlásait követve 2002. januárjában a Vám- és Pénzügyőrség elkészítette saját Nemzeti Inter-operabilitás Megvalósítási Stratégiáját, és ez alapján beindította inter-operabilitási programját. A program általános célja az összes olyan nemzeti rendszer kidolgozása és megvalósítása a Vám- és Pénzügyőrségnél, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Európai Unió informatikai rendszereihez történő kapcsolódással már a csatlakozás pillanatában biztosítsuk az információcserét vámigazgatásunk és az Európai Unió, valamint az egyes tagállamok vámhatóságai között.

Az inter-operabilitási tevékenység - mely 2002. február 1-jén kezdődött el - egy erre kialakított projekt keretében kerül megvalósításra. Az inter-operabilitás projekten belül megkülönböztetésre kerültek a vámmal, a jövedékkel és az informatikával összefüggő projektek. Ezen túl a vámprojekten belül két fő projekt került meghatározásra:

1. NCTS projekt (Új Számítógépesített Tranzit Rendszer)
2. ITMS projekt (Integrált Tarifakezelési Rendszer)

Az ITMS projekt pedig további öt alprojektet foglal magában:

1. TARIC alprojekt (Közösségi Integrált Vámtarifa)
2. TQS alprojekt (Tarifális Kvóták és Megfigyelések)
3. EBTI alprojekt (Európai Kötelező Tarifális Felvilágosítás)
4. CDPS alprojekt (Vámárunyilatkozat Feldolgozó Rendszer)
5. ISPP/SMS alprojekt (Informatikai Rendszer a Feldolgozási Eljárásokhoz / Mintakezelő Rendszer)

TARIC - Az Európai Unió integrált használati tarifája

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés egyértelműen rendelkezik a 9. Cikkben az Európai Közösségek alapjáról: az EK alapja a vámunió. A vámunió legfontosabb jellemzői: közös külső vámtarifa alkalmazása és a vámok eltörlése a tagállamok közötti kereskedelemben. Vámunió nélkül nem valósulhatott volna meg a belső piac, valamint a gazdasági és pénzügyi unió.
Míg a kezdetekben a Közös Vámtarifa (Common Customs Tariff) egységes alkalmazása volt a legfontosabb, a politikai integráció előrehaladtával a jogszabályok nagyobb mértékű és mélyebb harmonizációja vált szükségessé. A folyamat végén a vámhatóságok - a korábbi feladataik megtartása mellett - lettek hivatottak a Közösség mezőgazdasági és kereskedelempolitikai érdekeinek betartatására a nemzetközi kereskedelem szintjén. Az előbbieken túl a Közösség más vámuniókkal, szabadkereskedelmi területekkel és számos harmadik országgal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat. Más esetekben a kedvezőbb elbánást a Közösség autonóm szinten biztosítja (pl. GSP országok, OCT országok)
A vámigazgatás fontosságának és hatáskörének növekedése eredményeként az általuk alkalmazandó jogszabályok köre folyamatos növekedésnek indult, így növekedett a veszélye annak is, hogy a jogszabályok helytelenül, vagy hiányosan kerülnek alkalmazásra, illetve annak, hogy a jogszabályokban foglalt előírásokat a gyakorlatban egyáltalán nem vagy nem egységesen alkalmazzák. Ez volt a legfontosabb oka a használati tarifák bevezetésének az EU Tagállamaiban. Ezek a használati tarifák magukban integrálták a kereskedelemre vonatkozó Közösségi, illetve a nemzeti jogszabályokat, lehetővé tették azok napi alkalmazását a vámhatóságok számára.

TARIC: a Közösség elektronikus használati tarifája

A fent említett nemzeti használati tarifák alkalmazása ugyanakkor továbbra sem szüntette meg a Közösség kereskedelempolitikai intézkedéseinek eltérő alkalmazását, és tagállamonként külön-külön, jelentős anyagi ráfordítást igényelt. A probléma megoldását az jelentette, hogy a nagy számú jogszabály értelmezése, integrálása és kodifikációja az Európai Bizottság feladatai közé került felvételre, melynek következtében létrehozták a TARIC-ot.

Jogi háttér

A Közösség Integrált Tarifája (TARIC = "TARif Intégré de la Communauté" francia nyelvű kifejezésből képzett mozaikszó) egy olyan eszköz, melyet a Kombinált Nómenklatúrával egyidejűleg a 2658/87/EGK Rendelet (2.Cikk) hozott létre. A TARIC több mint 24.000 alszámot foglal magába, a Közösség 11 hivatalos nyelvén (a csatlakozást követően már magyarul is). Az előbbieken túlmenően tartalmazza az alkalmazandó vámtételeket, valamint az összes tarifához kapcsolódó vám-, kereskedelem- és mezőgazdaság-politikai intézkedést, így lehetővé teszi a nemzeti vámigazgatások számára a feladatok egységes végrehajtását az Európai Unió minden Tagállamában.

Szerkezeti felépítés

A TARIC szerkezeti felépítése a 8 számjegyű Kombinált Nómenklatúrán alapul, melyhez további két számjegy hozzáadásával képezi a 10 számjegyű TARIC kódot (2658/87/EGK R. 3. Cikk (3) bek.). Egyes esetekben egy vagy két 4 jegyű kiegészítő kód alkalmazására kerülhet sor. A TARIC kiegészítő kódokat a nemzeti vámigazgatás igénye esetén még egy 4 jegyű nemzeti kiegészítő kód is követheti.

Például:

12345678    KN  alszám

90   Tari alszám

Az első 1234   Kiegészítő TARIC kód (az EU Bizottság részére fenntartva)

A második 1234   Kiegészítő TARIC kód (az EU Bizottság részére fenntartva)

A harmadik 1234   Kiegészítő TARIC kód (a Tagálamok részére fenntartva)

(a feltüntetett számok csak a pozíció jelölésére szolgálnak, nem tényleges TARIC kód és kiegészítő kód szerepel)

TARIC kódok

A 2658/87/EGK R. 3. Cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján a tíz számjegyű TARIC kód mindig "00" végződésű, amennyiben a KN alszámnak nincs TARIC szintű bontása. Lehetőség szerint a tíz számjegyű TARIC kód "0"-ra végződik, de minden lehetőséget kihasználva 99 alszám hozható létre. Korábban (pl. a 8542 HR vámtarifaszám alá tartozó termékek esetében az egyes vámfelfüggesztések jelölésére) előfordult, hogy alig volt elegendő a 99 alszám is. A "90", illetve "99" alszámok a "más" számára kerültek fenntartásra, azaz olyan termékek osztályozandók az alszám alá, melyek nem sorolhatók be egyetlen, korábban előfordult, azonos szintű alszám alá sem.

TARIC kiegészítő kódok, intézkedések a TARIC-ban

A TARIC kiegészítő kódok 4 pozíciós alfanumerikus kódok.

A TARIC kódokhoz kapcsolt egyedi intézkedések pl.:

  • Vámfelfüggesztések, vámkontingensek
  • Preferenciális (szabadkereskedelmi megállapodásokon alapuló) vámkedvezmények (kontingensek és plafonok)
  • GSP országoknak nyújtott kedvezményes vámtételek
  • Dömpingellenes és kiegyenlítő vámok
  • Kiegyenlítő illetékek
  • Mezőgazdasági összetevők arányától függő többletvámok
  • Egységárak, behozatali átalányértékek, referencia és minimum árak
  • Behozatali tilalmak, korlátozások
  • Import megfigyelési intézkedések
  • Kiviteli tilalmak, korlátozások
  • Export megfigyelési intézkedések
  • Export támogatások
  • Nemzeti intézkedések (pl. ÁFA tételek, jövedéki adó mérték)
  • a CITES hatálya alá tartozó áruk,
  • kettős hasznosítású termékek,

    A kiegészítő kód állhat 1×4 számjegyből, vagy 2×4 számjegyből is, mindkét négyjegyű csoportnál az első számjegy (vagy betűjel) azonosítja az intézkedés típusát, a következő három vonatkozik a jogszabályban foglalt tényleges intézkedésre (pl. minden tilalom első számjegye: "4", az anti-dömping intézkedések első számjegye: "8" vagy "A").

    A tagállamok számára biztosított a lehetőség nemzeti kiegészítő kódok alkalmazására, melyek segítségével hatékonyan alkalmazhatók a vámtarifaszámhoz köthető nemzeti intézkedések, mint például az ÁFA vagy a jövedéki adó.

    Az EV okmány 33. rovatában kell feltüntetni a megfelelő TARIC kódot, és - szükség esetén - a TARIC kiegészítő kódokat, valamint az esetleges nemzeti kiegészítő kódot. Fontos hangsúlyozni, hogy egyes esetekben egyáltalán nem kerül kiegészítő kód alkalmazásra, míg más esetekben akár három kiegészítő kódot is fel kell tüntetni a vámkezeléskor.

    A TARIC igazgatása az EU-ban

    A TARIC "gondozásáért" az Európai Bizottság Adózás- és Vámunió Főigazgatóság (továbbiakban: TAXUD) B-5 Főosztálya felelős. A B-5 Főosztály részt vesz az Európai Bizottság más Főigazgatóságai (különösen: Külkapcsolatok; Kereskedelem; Vállalkozás; Mezőgazdaság; Fejlesztés; Környezetvédelem; Halászat Főigazgatóság) bevonásával végzett jogszabály előkészítési munkában, rendszeresen konzultálnak a TAXUD B-5 munkatársaival a jogszabály-tervezetek gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatos kérdésekben. A TAXUD B-5 a tervezeteket minden esetben alaposan tanulmányozza, szükség esetén intézkedik a javítások végrehajtásáról. Amennyiben a jogszabály értelmezésével kapcsolatosan merülnek fel kérdések az Európai Bizottság Jogi Szolgálatával (Legal Service) is konzultálnak.

    Alapelvek

    A TARIC adataival kapcsolatos legalapvetőbb feltételek:

  • az adatok helyesek legyenek;
  • az adatok teljesek legyenek;
  • időben kerüljenek eljuttatásra a Tagállamok vámigazgatásihoz.

    A TARIC használata

    A TARIC az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (Official Journal of the European Communities) közzétett jogszabályokat foglalja magában. A TARIC a gyakorlati alkalmazás és információszerzés eszköze, de önmagában nem rendelkezik joghatással. Ugyanakkor, a 2658/87/EGK R. 5. Cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján alkalmazása minden esetben kötelező a Közösségen kívüli országokkal bonyolított kereskedelemben alkalmazott vám- és statisztikai nyilatkozatokon. A TARIC-ot minden évben egyszer írásos formában közzéteszik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában, valamint megjelentetik CD-ROM-on is. Idén a TARIC nyomtatott változata az OJ C104 és C104A jelű számaiban jelent meg.
    Fontos hangsúlyozni, hogy a TARIC nem a "bölcsek köve". Ugyanúgy ahogy a mai magyar Kereskedelmi Vámtarifa önmagában nem, csak a helyes használat útján segíti elő a vámkezelések hatékony elvégzését, a TARIC is csak az alapokat szolgáltatja, az automatizált vámkezelési rendszer (CDPS ) számára. A TARIC kód egyértelműen azonosítja az alkalmazandó vámtarifaszámot, és egyértelműen meghatározza az alkalmazandó / betartandó kereskedelempolitikai intézkedést is.

    A TARIC adatbázis

    A kereskedelempolitikai vonatkozású jogszabályok változásait, illetve azokból eredően a TARIC változásait a lehető leghamarabb el kell juttatni a Tagállamokhoz (ezen kötelezettséget a 2658/87/EGK R. 6. Cikk d) pontja írja elő). A folyamatos frissítés nem lehetséges adatbázis - a TARIC - használata nélkül. A TARIC adatbázisának megalkotásában és jelenlegi folyamatos fejlesztésében jelentős szerep hárult a TAXUD D-3 (Információs technológia) Főosztályára. Jelenleg a TAXUD Főigazgatóságon mintegy negyven munkatárs foglalkozik a TARIC adatbázis karbantartásával, fejlesztésével. Az adatbázis több mint 2 Gigabyte, több mint 24.000 alszámot és kb. 500.000 (!!) hatályban lévő intézkedést tartalmaz és évente átlagosan 5-10%-kal bővül.
    A rendszeres frissítések a Tagállamok számára elektronikus úton kerülnek megküldésre minden munkanapon . A napi adatfile 100 kilobyte és 6 Megabyte közötti terjedelmű. A napi frissítések között a közeljövőben hatályba lépő jogszabályok által végrehajtandó intézkedések is megküldésre kerülnek, így a Tagállamok vámigazgatásai, illetve a gazdálkodó szervezetek felkészülhetnek azok alkalmazására. A napi frissítések fogadása a nemzeti TARIC Központ feladata.

    Nemzeti használati tarifák

    A TARIC képezi az alapját a nemzeti használati tarifáknak. A TARIC lehetőséget nyújt egy "történeti" adatbázis alkalmazására, melyben a nem hatályos HR, KN vagy TARIC szintű intézkedések kerülnek tárolásra. Nagyon fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a csatlakozás után a jelenlegi "magyar alszámok" eltűnnek, mivel az 1995. évi CI. törvény hatályát veszti (helyébe a már többször hivatkozott 2658/87/EGK Tanácsi Rendelet lép) így megszűnik a nemzeti alszámok alkalmazási jogalapja. A magyar alszámok "helyébe" a már említett TARIC alszámok lépnek, melyeket tekinthetünk "európai alszámoknak" is, tekintve, hogy alkalmazásuk (egységes alkalmazásuk!) az Európai Unió minden tagállamában egyformán kötelező érvényű.
    Természetesen a TARIC lehetőséget biztosít nemzeti intézkedések (statisztikai adatgyűjtés, nemzeti korlátozások és tilalmak, stb.) alkalmazására, de ezek nem lehetnek alszámhoz kötöttek. Az alszámok alkalmazása helyett nemzeti kiegészítő kódokat, vagy nemzeti intézkedés típusokat kell "integrálni" a TARIC-ba.
    A nemzeti intézkedések integrálását, valamint a "központi" adatok fogadását és a nemzeti vámkezelési rendszerbe juttatását a csatlakozás előtt a VPOP által felállításra kerülő Nemzeti TARIC Központ fogja végezni.

    Jövőbeli fejlesztési irányok

    A TAXUD B-5 Főosztály szándékai szerint a jövőben integrálásra kerül az összes - még hiányzó - nemzetközi kereskedelemre vonatkozó Közösségi jogszabály a TARIC-ba. Amennyiben a Tagállamok által alkalmazott hozzáadott érték adók, illetve jövedéki adók egységesen harmonizált szintre kerülnek, úgy azok is beépítésre kerülnek a TARIC-ba. Az Európai Közösség hivatalos internetes szerverén (http://europa.eu.int) a teljes TARIC adatbázis hozzáférhető. A tervek között szerepel az EU Tagállamok által kiadott Kötelező érvényű Tarifális Felvilágosítások egységes rendszerének (ez az úgynevezett EBTI rendszer), valamint minden egyéb áruosztályozásra vonatkozó jogszabály internetes közlése is.
    A TARIC azon Közösségi adatbázisok közé tartozik, melyekhez az elsők között kötelező csatlakozni a társult országoknak az eredményes Közösségi csatlakozás érdekében. A VPOP Vámigazgatóság és az Informatikai Főosztály munkatársai már 2002. elején megkezdték a magyar TARIC rendszer kialakítását, így a csatlakozás időpontjára a magyar vámigazgatás is teljes mértékben csatlakozni fog az egységes, európai TARIC rendszerhez. Előreláthatóan 2003. elejére befejeződik a csatlakozás a központi adatbázishoz és 2003. folyamán integrálásra kerülnek a nemzeti igények kielégítéséhez szükséges intézkedések, kiegészítő kódok. 2003. végéig a TARIC adatbázis publikus adatai magyar nyelven is elérhetőek lesznek az Interneten.
    A TARIC a jövőben is nagyon fontos eszközként szolgál a vámunió működtetésében, biztosítva az áruosztályozási és kereskedelmi jogszabályok helyes és egységes alkalmazását.

  •  

    I.

    680-as intézkedés: az export visszatérítés

    E lap hasábjain már többször esett szó TARIC rendszer jellegzetes alkotóelemeiről, köztük az intézkedésekről. Jelen cikk a 680-as intézkedés (export visszatérítés) lényegéről és TARIC rendszerben való megjelenítéséről ad rövid áttekintést.

    Az export visszatérítés elvi és jogi háttere

    Az export visszatérítés fogalmát szűkítően kell értelmezni: valójában egyes mezőgazdasági termékek részére nyújtható visszatérítésről van szó. Ennek alkalmazását az indokolja, hogy az Unió mezőgazdasága a világpiaci viszonyokhoz képest „drágán” és a belső piaci szükségletet meghaladó mennyiségben termel. A többlettermék okozta probléma kezelésének kézenfekvő módja, ha azt a külső piacon helyezik el, azaz exportálják. Ezt azonban a viszonylag magas előállítási költségek megnehezítik, illetve adott esetben lehetetlenné teszik. Ezért a Közösség - az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapon keresztül - export visszatérítést fizet, ami arra hivatott, hogy kiegyenlítse a belső piaci ár és a világpiaci ár különbségét.

    Mindennek jogi hátterét a Bizottság mezőgazdasági termékek exporttámogatási nómenklatúrájának létrehozásáról szóló 3846/87/EGK rendelete jelenti. (Értelemszerűen e rendelet szabályai pedig levezethetőek a Római Szerződésből, illetve az egyes mezőgazdasági ágazatok közös piacának szervezésére vonatkozó rendeletekből1.) A mezőgazdasági termékek exportja után járó visszatérítési rendszer részletszabályait a 800/1999/EK rendelet tartalmazza. Az export visszatérítéssel összefüggő egyéb kérdéseket (pl.: engedély, biztosítéknyújtás, a hatóságok speciális ellenőrzési és együttműködési kötelezettsége, stb.) az említetteken kívül még számos rendelet taglalja.

    Az Export Visszatérítési Nómenklatúra

    Azt, hogy mely mezőgazdasági termékek után lehet export visszatérítést igénybe venni, az Export Visszatérítési Nómenklatúra (EVN) határozza meg. Lényegében az EVN nem más, mint egy szűkített és részben módosított Kombinált Nómenklatúra.

    A szűkítés az jelenti, hogy csak mezőgazdasági termékeket tartalmaz, jellemzően az 1. - 23. Árucsoportokba osztályozandó áruféleségek szerepelnek benne. Fontos azonban, hogy a „mezőgazdasági termék” kifejezés a Római Szerződés fogalmai szerinti értelmezendő! A 680-as intézkedés csak az így meghatározható mezőgazdasági termékekre vonatkozik, a tovább feldolgozott áruféleségek export visszatérítését a 681-es intézkedéstípus takarja.

    Az EVN szerkezete nem követi a megszokott Áruosztályok, Árucsoportok szerinti felépítést, hanem tizenöt szektort említ. Ugyanabba a szektorba olyan termékek is tartozhatnak, amelyek a KN szerint más - más Árucsoportba, sőt, esetleg más Áruosztályba sorolandók. Jó példa erre a sertéshús szektor (ex0103; ex0203; ex1602; stb.). A legjelentősebb módosítás a Kombinált Nómenklatúrához képest azonban az, hogy az EVN a KN szintű bontáshoz egy ún. kiegészítő kódot rendel, amit egyben TARIC kiegészítő kódnak kell tekinteni. Szerepe az, hogy további bontást rendeljen a KN alszámokhoz, lehetővé téve ezáltal a visszatérítésben részesíthető termékek pontos azonosítását. Ugyanakkor a konkrét visszatérítési összeget nem tartalmazza!

    A 3846/87/EGK rendelet szerint a kiegészítő kód első karaktere mindig „9”, ez magát a kiegészítő kódot azonosítja. (Vagyis: ha „9” kezdetű kiegészítő kóddal találkozunk, az minden esetben export visszatérítésre utal.) A fennmaradó három karakter pedig „000” és „999” között változhat, az EVN szerinti további bontást jelöli. Az EVN szerinti bontás általában a termék valamilyen jellemző fizikai tulajdonságán (pl.: hamutartalom, zsírtartalom, stb.) alapul, ami KN szinten egyébként nem jelenik meg, mint alszám. A fent említett eltérések ellenére az áruosztályozás szabályai változatlanul érvényesek.

    1002 00    00    Rozs:     EVN nem bont     1002 00 00 9000

    1003 00    00    Árpa:     EVN nem bont  

    1003 00   10     - Vetőmag     EVN nem bont     1003 00 90 9000  

    1003 00   90   - Más   EVN nem bont   1003 00 10 9000

    1004 00    00     Zab:   EVN bont

    1004 00    00   - Vetőmag     EVN bont    1004 00 00 9200

    1004 00    00     - Más     EVN bont    1004 00 00 9400       

    1. táblázat: az EVN bontási rendszere

    Az EVN-t a 3846/87/EGK rendelet I. számú melléklete tartalmaz. Az EVN évente revízióra kerül, és a Bizottság minden évben közzéteszi a következő év január 1-jétől alkalmazandó teljes szövegét. Ennek megfelelően a 2003. évben hatályos EVN egységes szerkezetét a 2319/02/EK rendelet határozta meg.

    A visszatérítés mértéke

    A konkrét visszatérítési összegeket a Bizottság rendszeres időközökben vagy pályázati úton határozza meg és azokat rendeleti formában teszi közzé. A támogatás mértéke az egész Közösségen belül egyenlő, azonban megállapítási időszakonként, illetve rendeltetési országonként eltérő lehet. Ez alapján beszélhetünk differenciált és differenciálatlan visszatérítésről. Így differenciálatlan a visszatérítés, ha egyetlen kulcs van rögzítve minden harmadik országra. Differenciált visszatérítésről akkor beszélünk, ha egyrészt egynél több kulcs kerül rögzítésre ugyanarra a termékre a rendeltetési ország szerint; másrészt ha van legalább egy összeg rögzítve, de nincs kulcs minden harmadik országra.

    A visszatérítési kulcs periodikus rögzítése miatt szükséges annak meghatározása, hogy melyik időszakban érvényes összeget kell figyelembe venni. Ez fő szabályként az export engedély iránti kérelem benyújtásának napján az adott rendeltetési országra és termékre érvényes visszatérítési kulccsal lesz egyenlő. Az így megállapított összeg rögzítésre kerül az exportengedély 21. rovatában. (Fő szabályként export visszatérítést csak érvényes - „AGREX” nevű - exportengedély birtokában lehet igénybe venni!) Ezt nevezzük a visszatérítés előzetes rögzítésének. Amennyiben a visszatérítés összege előzetesen nem lett rögzítve, úgy az export EV vámhatóság általi elfogadásának napján érvényes kulcs az irányadó.

    Az alkalmazandó visszatérítési kulcs behatárolásához alapvető jelentőségű az EVN szerinti áruosztályozás elvégzése. Egyes keverékek, készletben kiszerelt vagy összetett termékek esetében ez - figyelemmel az áruosztályozás szabályaira - olyan összegű visszatérítést megállapításához vezethet, ami gazdaságilag nem indokolt. Ezért ilyen esetekben speciális szabályokat kell alkalmazni. Így például a 2, 10. és 11. Árucsoportba tartozó keverékek esetében a következő szabályok irányadóak:

    • Ha az egyik alkotóelem aránya eléri a 90 tömegszázalékot, akkor az erre az összetevőre vonatkozó kulcsot kell figyelembe venni.
    • Ellenkező esetben meg kell határozni, hogy melyik összetevőre nyitva álló kulcs a legalacsonyabb, és ezt kell irányadónak tekinteni a teljes keverékre nézve.
    • Ha azonban egy vagy több összetevő nem részesíthető export visszatérítésben, akkor a keverékre sem alkalmazható semmilyen kulcs sem, vagyis nem jár visszatérítés.

    A visszatérítés igénybevétele

    A visszatérítési jogosultság keletkezésének főbb esetei a következők:

    • Differenciálatlan visszatérítésnél: a Közösség vámterületének elhagyásakor, vagyis az export napján. Export napja alatt azt a dátumot kell érteni, amikor a vámhatóság az export EV-t elfogadta. (Ezen túl ide értendő minden más olyan cselekmény, amely joghatását tekintve egyenlő az export EV elfogadásával.)
    • Differenciált visszatérítésnél a meghatározott rendeltetési országba történő bevitelkor.
    • Egyes speciális esetekre (pl.: tengerjáró hajók, légi járatok, fegyveres erők ellátása) külön szabályok irányadóak.

    A visszatérítés nyújtása csak kérelemre történhet. A kérelmet annál a tagállamnál kell benyújtani, amely tagállam vámhatósága elfogadta az export EV-t. Értelemszerűen csatolni kell minden olyan, jogszabály által megkövetelt okmányt, ami a visszatérítési jogosultság igazolásához, illetve egyes meghatározott feltételek teljesülésének alátámasztásához szükséges. (Pl.: export EV ügyfél példánya, T5 ellenőrző másolat, exportengedély, stb.) A visszatérítés kifizetésének fő szabályként az a feltétele, hogy a termékek az export EV elfogadásának napjától számítva 60 napon belül változatlan állapotban elhagyják a Közösség vámterületét.

    A 680-as intézkedés típus megjelenítése a TARIC-ban

    A TARIC rendszerben az export visszatérítés fent röviden ismertetett rendszerét a 680-as intézkedés típus („E” intézkedés típus sorozat) takarja. A TARIC rendszer három paraméter (TARIC kód; rendeltetési ország; szimulációs dátum) meghatározása után ad választ arra, hogy az adott feltételek esetén alkalmazható-e export visszatérítés. A visszatérítés lehetőségét az intézkedés típus nevének megjelölése, valamint a kapcsolódó kiegészítő kód jelzi, illetve megjelenítésre kerül az alkalmazandó visszatérítési kulcs is.

    Mindez jól jellemzi a TARIC rendszer kínálta előnyöket. Az export visszatérítés integrálása nélkül a visszatérítési összeg meghatározása sokkal hosszadalmasabb lenne:

    • Első lépésként az EVN alapján el kellene végezni az árubesorolást, vagyis meg kellene határozni a KN szerinti vámtarifaszámot és a kiegészítő kódot.
    • Ezt követően meg kellene határozni külön rendeletekből az adott időszakban és rendeltetési országra alkalmazandó visszatérítési kulcsot. Ezt a látszólag egyszerű feladatot megnehezíti az, hogy egyes szektoronként külön - külön kerülnek megállapításra a konkrét visszatérítési összegek, sőt, e rendeletek csak a módosításokat tartalmazzák, nem egységes szerkezetben jelennek meg.
    • Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az EVN és a konkrét kulcsokat megállapító rendeletek az országok (országcsoportok) azonosításánál nem követik a vámigazgatási eljárás során egyébként általánosnak tekinthető ISO-alpha 2 kódokat. Így a rendeltetési ország kódjának meghatározása is külön időráfordítást igényelhetne.

    A TARIC alkalmazásával mindez a „papírmunka” megspórolható, biztosítható az export visszatérítésre vonatkozó rendelkezések egységes és jogszerű alkalmazása, ami mind a gazdálkodók, mind a vámhatóság, mind pedig az Európai Bizottság részéről alapvető elvárás.

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

     

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg

     

    II.

    Vámfelfüggesztések

    Bevezetés
    Az EK egyes termékek esetében teljesen vagy részlegesen felfüggesztheti az alkalmazandó vámtételeket. A vámfelfüggesztés alapját az 1255/199/EK (HL L 158) rendelet jelenti, amit több alkalommal (évente kétszer) módosítanak annak érdekében, hogy a rendelet függelékét újabb termékekkel egészítsék ki, vagy újabb termékeket vegyenek ki onnan.
    Külön jogszabály vonatkozik a polgári célú légi járművekbe beépíthető vagy azokhoz használható alkatrészek, részegységek és más egyéb áruk importjára (1147/2002/EK Rendelet - HL L 170).
    A különböző vámfelfüggesztéseket TARIC rendszerbe a ’112’ (erga omnes vámfelfüggesztés), a ’119’ (légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés) és a ’141’ (preferenciális vámfelfüggesztés) intézkedés típusokon keresztül integrálják.

    A vámfelfüggesztés célja
    A vámfelfüggesztések alkalmazásának két fő célja van:

    • Biztosítani bizonyos iparágak folyamatos versenyképességét, egyrészt azáltal, hogy a Közösség piacán megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a feldolgozóiparnak szánt nyersanyag, másrészt úgy, hogy az exportáló harmadik országokéhoz hasonló kínálati feltételeket tartanak fenn az e termékeket feldolgozó ágazatok számára.
    • Egyszerűsíteni bizonyos áruk vámmentes behozatalára vonatkozó vámeljárásokat, valamint bizonyos ágazat gazdasági szereplőire nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni.

    A vámfelfüggesztés lényege
    A vámfelfüggesztések ún. kedvezményes, „tarifális” (vámtételváltozást jelentő) intézkedéstípusok, amelyek a meghatározott termékekhez kapcsolódó Közös Vámtarifa önálló vámtételeit lecsökkentik. Tehát az intézkedés az ügyfél számára kedvezőbb vámtételeket állapít meg bizonyos árukra vonatkozóan. A részleges vámfelfüggesztés meghatározott, az eredetinél kisebb értékre, míg a teljes vámfelfüggesztés nullára csökkenti a behozatali vámokat.
    A ’112’-es intézkedés típust, az erga omnes vámfelfüggesztést, az intézkedés hatálya alá tartozó, bármely EU-n kívüli országból érkező árura lehet alkalmazni, függetlenül a származási országtól. De az is előfordul, hogy az intézkedés típuson belüli egyes intézkedés alkalmazását feltételhez kötik, pl. halászati termékekre vonatkozó vámok felfüggesztése csak abban az esetben megengedett, ha azokon a jövőben valamilyen feldolgozási műveletet hajtanak végre, s azt emberi fogyasztásra szánják.
    A ’119’-es intézkedés típus alkalmazása teljes mértékben feltételhez kötött. A ’119’-es intézkedéstípus, a légi felhasználhatóság vámfelfüggesztés csak a Közösség vagy egy harmadik ország légiforgalmi hatóságainak felhatalmazásával rendelkező szervezet által kiállított légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező termékek behozatala esetén alkalmazható.
    A ’141’-es intézkedés, a preferenciális vámfelfüggesztés igénybe vételének feltétele, hogy az adott áru csak meghatározott országból származhat. Tehát itt, a kedvezőbb tarifális elbánás igénybevételéhez igazolni kell az adott áru származását, s a közvetlen szállítást.
    A preferenciális vámfelfüggesztéseknek mindig egy nemzetközi megállapodás az alapja. A megállapodás kedvező feltételt biztosít a partner országból (pl. Bulgária) származó meghatározott termékek (pl. hal és halászati termékek) a Közösségbe való behozatalához, valamint fordítva is, vagyis a Közösségből származó hal- és halászati termékeknek a Bolgár Köztársaságba való behozatalához.

    A vámfelfüggesztések időtartama
    A vámtételek átmeneti felfüggesztéséről szóló rendeletek a korábbi intézkedéseket nagymértékben megújították; ezért az érintett intézkedések végrehajtásának ésszerűsítése érdekében, s az intézkedések céljainak megvalósítását figyelembe véve, általában nincsenek behatárolva ezen rendeletek érvényességi ideje.

    Az érintett országok
    A ’112’-es és a ’119’-es intézkedéstípust létrehozó jogszabályok nem határoznak meg egyedi országot, hanem azt mondják ki, hogy az intézkedéstípushoz tartozó konkrét intézkedéseket minden EU-n kívüli, harmadik országra (erga omnes) kell alkalmazni. Vagyis függetlenül a termék származási országától, bármely származási ország esetén igénybe lehet venni a kedvezőbb vámtételt.
    Ahogy az ’141’-es intézkedés típus elnevezése (preferenciális vámfelfüggesztés) is tükrözi, az intézkedéseket csak bizonyos, kedvezményezett országból származó árukra kell alkalmazni.

    Érintett termékkörök2
    A vámfelfüggesztések elsősorban olyan alapanyagokra, termékekre vonatkoznak, amelyek előállítása az Európai Közösségen belül jelenleg nem kielégítő, elégtelen vagy nem is létezik, és ebből következően a termelők nem tudják kielégíteni a Közösség feldolgozó iparágainak igényeit. Ezek a termékkörök a következők:

    • légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékek
    • egyes ipari és mezőgazdasági termékek
    • a halászati és akvakultúra-termékek
    • melasz és cukorszektor termékei.

    A felfüggesztés alapjogszabályai
    A ’112’-es intézkedéstípust a következő alapjogszabályok határozzák meg (termékkörönként lebontva):

    • 3050/1995/EK Rendelet: légi járművek építéséhez, karbantartásához és javításához használt egyes termékekre vonatkozóan
    • 1255/1996/EK Rendelet: egyes ipari és mezőgazdasági termékekről
    • 104/2000/EK Rendelet: a halászati és akvakultúra-termékekről
    • 1422/1995/EK Rendelet: melasz és cukorszektor termékeiről.

    A ’119’-es intézkedéstípus alkalmazását „a légi alkalmassági bizonyítvánnyal behozott bizonyos termékekre vonatkozó, Közös Vámtarifa szerinti autonóm vámtétek ideiglenes felfüggesztéséről” szóló 1147/2002/EK Rendelet írja elő.
    A ’141’-es intézkedéstípusba tartozó intézkedéseket 2002/969/EK Határozat határozza meg.

    Árucsoport   03.   Árucsoport neve     Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok    atlanti-óceáni lazac  

    Árucsoport   28.   Árucsoport neve     Szervetlen vegyi anyagok    szén   

    Árucsoport   29.   Árucsoport neve     Szerves vegyi anyagok   aminovegyületek oxigén-funkciós csoporttal

    Árucsoport   39.   Árucsoport neve     Műanyagok és ezekből készült termékek   más műanyag lap, lemez, film, fólia

    Árucsoport   52.   Árucsoport neve    Pamutáruk

    Árucsoport   63.   Árucsoport neve    Más készáru textilanyagból textilanyagból, készletek; használt ruha és egyéb használt textiláru, rongy   Vatta, nemez és nem szőtt textília, különleges fonalak, ágynemű, asztalnemű, testápolási és konyhai textília

    Árucsoport   64.   Árucsoport neve   Árucsoport Lábbeli, lábszárvédő és hasonló áru, ezek részei   gumi -, műanyag, bőr, mesterséges vagy rekonstruált bőr talppal és bőr felsőrésszel

    Árucsoport   72.   Árucsoport neve   Vas- és acél   síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, melegen hengerelve plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül

    Árucsoport   73.   Árucsoport neve   Vas-és Acéláruk   - sodort huzal, kötél, kábel, fonott szalag, heveder és hasonló vasból vagy acélból, az elektromos szigetelésű kivételével

      • Csavar, fejescsavar, csavaranya, állványcsavar, csavaros kampó, szegecs, sasszeg, hasított szárú szög, csavaralátét

    Árucsoport   85.   Árucsoport neve     Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei, hangfelvevő és visszaadó, televíziós kép- és hangfelvevő és visszaadó készülékek és ezek alkatrészei és tartozékai    - telefax, más hangvisszaadó készülék - Kizárólag vagy elsősorban a 8519-8521 vtsz. alá tartozó készülékek alkatrésze és tartozéka - Hangfelvevő vagy lejátszó készülék  

    Árucsoport   87.   Árucsoport neve   Járművek és ezek alkatrészei, a vasúti vagy villamosvasúti sínhez kötött járművek kivételével   8711-8713 vtsz. alá tartozó járművek alkatrésze és tartozéka

    Árucsoport   96.   Árucsoport neve   Különböző áruk   Öngyújtó és más gyújtó, mechanikus vagy elektromos is, és ezek alkatrésze, a tűzkő és a kanóc kivételével

    TQS - Tarifális Kvóták és Megfigyelések Rendszere

    A Tarifális Kvóták és Megfigyelések rendszere mint azt a neve is mutatja két részből áll, a tarifális kvóták kezelésből és a preferenciális tarifális előnyökben részesülő áruforgalom mennyiségének megfigyeléséből.

    Ahhoz, hogy érthető legyen ezen összetett rendszer illetve, hogy a TQS rendszer miért ezen két alrendszerből áll, szükséges megismerkedni az ún. preferenciális tarifális intézkedések fogalmával, amelyen a TQS rendszer alapszik.

    Preferenciális tarifális intézkedések

    A preferenciális tarifális intézkedések jogi alapját a Tanácsnak a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendeletének 20. cikke képezi.

    A Európai Közösségek Vámtarifája magában foglalja többek között:

    - az azokban a megállapodásokban lévő kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség kötött bizonyos országokkal vagy ország csoportokkal, és amelyek kedvezményes vámtételekkel történő vámkezelés engedélyezéséről rendelkeznek;
    - bizonyos országokra, országok vagy területek csoportjaira vonatkozóan a Közösség által egyoldalúan elfogadott kedvezményes tarifális intézkedéseket;
    - bizonyos árura felszámítható behozatali vám csökkentéséről vagy megfizetése alóli mentességről rendelkező autonóm felfüggesztő intézkedéseket.

    A fentiekben említett megállapodásos és autonóm intézkedések a szabad forgalomba bocsátás érdekében történő vámkezelés során vámmentességben vagy vámcsökkentésben nyilvánulnak meg. Néhány ezen intézkedések közül egy meghatározott mennyiségre korlátozott, tarifális kvóták vagy tarifális plafonok formájában.

    Számos esetben szükséges azonban azon termékek mennyiségének megfigyelése, amelyek preferenciális kedvezményekben részesülnek.

    A preferenciális tarifális intézkedések általános célja az, hogy segítse az EU külkereskedelmi politikáját a következő célkitűzések megvalósításában:

    - A kevésbé fejlett országok fejlődésének támogatása (Általános Preferencia Rendszer - GSP -, a Lomé-i egyezmény és az ACP országokra vonatkozó külkereskedelmi politika stb.);
    - Az EU bővítésének előkészítése a közép-európai országok csatlakozásával (társulási megállapodások a közép- és kelet-európai országokkal - PECO országok);
    - A Földközi-tenger medencéjének gazdasági fejlesztése.

    Az említett preferenciális vámtarifa rendelkezéseket és megfigyeléseket mindig a következők szerint határozzák meg:

    - egy meghatározott termék vagy valamilyen árukategória;
    - korlátozott időtartam - más szavakkal azok mindig kezdő és záró időponttal rendelkeznek;
    - adott származási hely, ami olyan országot, ország csoportot vagy területet jelent, amely a preferenciális megállapodás "kedvezményezettjét" jelenti.

    Tarifális kvóták és tarifális plafonok esetében a fenti három paraméter rögzíti a speciális mértékű vámtételek választhatóságát a kvóták és a plafonok keretein belül. Ezen kedvezmények azonban nem automatikusan járnak a gazdálkodók részére, hanem csak azoknak akik kérelmezik ezen kedvezményeket a szabad forgalomba bocsátás vámkezelés érdekében benyújtásra kerülő vámárunyilatkozaton.

    A preferenciális tarifális intézkedések típusai

    - A tarifális kvóta alkalmazása szigorúan egy meghatározott időszakban és meghatározott származási helyről származó bizonyos import mennyiségre korlátozódik, az összes harmadik országot egységes csoportként ide értve. A preferenciális előnyök a vámkvóta mennyiségen felül vagy az alkalmazási időszakon kívül nem adhatók meg;

    - A tarifális plafon alkalmazása egy konkrétan meghatározott időszakra és meghatározott származási helyre korlátozódik, de az előzetesen meghatározott mennyiség elérése nem jelenti a további preferenciális előnyök azonnali megszüntetését. A Közösség a jogszabályok alapján jogosult arra, hogy a normál vámtételeket ismét bevezesse, ha a Közösség importja eléri a maximális mennyiséget. Mindazonáltal a Közösség nem tervezi a normál vámtételek újbóli bevezetését, hacsak azt valamelyik Tagállam vagy európai kereskedelmi szövetség nem kéri. Ekkor a Közösség egy Rendeletet ad ki, amely visszaállítja a normál vámtételeket;

    - A referencia mennyiség alkalmazása meghatározott időtartamra és származási helyre korlátozódik. A referencia mennyiség elérésének eredményét a jövőbeni tarifális plafon vagy tarifális kvóta meghatározását szolgáló potenciális felmérése jelenti, az importőröknek nyújtott preferenciális vámtételekre nincs kihatással;

    - A küszöbszint olyan referencia mennyiséget jelent, amire vonatkozóan a Közösség import szintjének megállapítását célzó megfigyelést létrehozzák. A küszöbszinteket az importált árukra a felszámítandó vámtól függetlenül alkalmazzák. A küszöbszint a vámtételek kiértékelését váltja ki (pl. a vámtétek aktualizálása stb.);

    - A Közösségből származó (származási igazolással rendelkező) áruk exportját az Európai Közösség és a harmadik országok (pl. Mexikó) között megkötött szabadkereskedelmi megállapodások alapján mérik. Ennek a mennyiségi meghatározásnak az eredményeként a termékek részesednek az említett harmadik országban fennálló vámkvótákból.

    A fentiekben ismertetett preferenciális tarifális intézkedések közül a tarifális kvóták kezelése jelenti a TQS rendszer egyik ágát, míg az egyéb preferenciális tarifális intézkedésekhez szorosan kapcsolódó áruforgalmi megfigyelések jelentik a TQS rendszer másik ágát.

    A Tarifális kvóták

    A legtöbb Közösségi Tarifális kvótát a Bizottság XXI. Főigazgatósága (DG TAXUD) kezeli együttműködésben a Tagállamok vámigazgatásaival (a jelentkezések sorrendjében történő kiosztás, az un. first come first served rendszer). Ezen rendszer az automatikus kvótakiosztás rendszere, amely a TQS rendszer működésének alapját képezi.

    A Tarifális kvóták egy részét az EU Bizottság VI. Főigazgatósága (DG AGRI) kezeli az import engedélyezési rendszeren keresztül. Ez azonban nem képezi a TQS rendszer részét. Az AGRI Főigazgatóság által kezelt kvóták igénybevételére azon gazdálkodóknak van lehetőségük akik rendelkeznek a Tagállamok Illetékes Hatóságai által kibocsátott kontingens engedéllyel. Ezen rendszer az okmányalapú (licence based) kvótakiosztás, amely főként a mezőgazdasági alaptermékek vonatkozásban működik. A Vámhatóságnak ez esetben a jelenleg is működő kontingensrendszerhez hasonlóan feladata kizárólag az engedélyek elfogadására, leírására és a kedvezményes vámtétellel történő vámkezelésére terjed ki.

    A jelentkezések sorrendjében történő kiosztás (first-come first-served) elvén alapuló, tarifális kvótákra vonatkozó megállapodás keretét adó jogi szabályozást, a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92. számú Tanács (EEC) rendelet végrehajtására vonatkozó Bizottság (EEC) 2454/93. sz. rendeletének 308a-tól 308c-ig cikkelye tartalmazza.

    A TQS rendszerben a tarifális kvóták igénylésére azon importőröknek van lehetőségük akik olyan árunak kérik az EU területén a szabadforgalomba helyezési vámkezelését, amelyre tarifális kvóta került megnyitásra. Hangsúlyozandó, hogy a kvóta és az ehhez kapcsolódó csökkentett vámtétel igénybevételének lehetősége nem automatikusan jár a gazdálkodó részére, hanem ezt a szabadforgalomba helyezési vámkezelés céljából benyújtásra kerülő árunyilatkozattal egyidejűleg kell kérelmezni. A vámkezelést végző vámhivatalok a kérelmeket ellenőrzést követően kötelesek haladéktalanul eljuttatni a vámhatóság szervezetén belül működő nemzeti Kvótakezelő Központba. A vámhivatal és a Kvótakezelő Központ ellenőrzése alapvetően a korábban említett - a megnyitott kvótákat meghatározó - három paraméternek a kérdéses áruval történő megfeleltetésére irányul. A megnyitott kvótákat (plafonokat és megfigyeléseket) minden esetben a három paraméter mellett egy 6 jegyű ún. Rendelésszám (order number) azonosítja. A rendelésszámra a gazdálkodóknak minden esetben hivatkozniuk kell. A kvótakérelmeket a Kvótaközpont a beérkezést követő napon 1400 óráig elektronikus úton megküldi Brüsszelbe és a döntés az árunyilatkozat elfogadását követő második napon 1400 óra után történik meg. Például a vámhivatal által hétfőn elfogadott árunyilatkozatban foglalt kvótakérelem Brüsszelben szerdán 1400 órától kerül elbírálásra.

    Minden egyes kiosztást követően a Bizottság értesít minden egyes tagállamot:

    - a napi kiosztások eredményeiről, a kérelmekre tekintettel
    - minden egyes tarifális kvóta napi állásáról vagy mérlegéről miután a leírásokat vagy a visszaküldéseket feldolgozták
    - bármelyik tarifális kvótának a kiosztások hatására bekövetkező kimerüléséről
    - az adott napon megnyitott vagy újranyitott tarifális kvótákról és a tarifális kvóták lezárásának napjáról
    - a lezárás időpontjának bármely változásáról
    - a tarifális kvóták " kritikus" vagy "nem-kritikus" állásának bármely változásáról

    Amint egy tarifális kvóta kimerült, a Tagállamok leállítják az adott tarifális kvótára vonatkozó további leírási kérelmeknek a Bizottság elé történő terjesztését.

    Amennyiben rossz tarifális kvótára történt leírás, az érintett Tagállamnak haladéktalanul vissza kell azt küldenie és a kérnie kell a javított kiosztást a Bizottságtól.

    Az érintett Tagállam mielőtt visszaküldené azon mennyiséget, amely leírásra került azonban nem került felhasználásra, ellenőriznie kell, hogy a visszaküldés indokolt-e.

    A Tagállamok nemzeti Kvóta Központja a Brüsszelből kapott válasz kézhezvételét követően értesíti az érintett vámhivatalokat arról, hogy az általuk megküldésre kerülő kvótakérelmek milyen mértékben kerültek elfogadásra, vagyis milyen mennyiségű áru esetében végezhető el kedvezményes vámtétellel a szabadforgalom számára történő vámkezelés.

    Külön megjegyezést igényel a tarifális kvótákkal kapcsolatban a kvóták kritikus vagy nem kritikus állapotának ismertetése. Egyéb rendelkezések mellett egy vámkvóta akkor minősül kritikus állapotúnak, ha induló mennyiségének 75 %-a felhasználásra került, vagy ha az illetékes hatóságok úgy ítélik. E kritikus állapotnak a vámbiztosíték megkövetelése szempontjából van jelentősége, hiszen egy kritikus állapotú kvóta esetén a gazdálkodó (és a vámhatóság sem) nem lehet biztos abban, hogy elnyeri a kért kvótamennyiséget, vagyis lehetősége lesz a kedvezményes vámtételt igénybe venni. A Tagállamok vámhatóságai - kötelező közösségi előírás hiányában - eltérő gyakorlatot folytatnak a vámbiztosíték megkövetelése szempontjából, azon már felszabadított vámáruk tekintetében, amelyekre vonatkozóan kvótakérelem került benyújtásra azonban a kvótakérelem elbírálására Brüsszelben még nem került sor.

    A preferenciális import megfigyelése

    A bevezető részben láttuk, hogy a TQS rendszer részét képezi a tarifális kvóták kezelésén túl a preferenciális tarifális kedvezményekben részesülő import és bizonyos export mennyiségek megfigyelése is.

    Számos a Közösség által (Lomé Konvenció, Egyesülési szerződés a közép- és kelet-európai országokkal és a GSP) alkalmazott preferenciális tarifális megállapodás rendelkezéseket tartalmaz az importok megfigyelésével kapcsolatosan. A megfigyelés fő célja, hogy olyan szükséges információkat szolgáltasson, amelyek indokul szolgálhatnak a vámterheknek egy biztonsági intézkedés során történő visszaállítására továbbá információkat szolgáltatnak a csalás elleni küzdelemhez.

    Ezen megfigyelések eltérőek azon megfigyelésektől, amelyek a preferenciális tarifális intézkedések keretén kívül esnek (pl. import engedélyekből származó statisztikai adatok) és eltérőek a Tagállamok által az Európai Közösség Statisztikai Irodájához (EUROSTAT) küldött import statisztikáktól is.

    Sok esetben a megfigyelések kapcsolódnak egy meghatározott tarifális plafonhoz (referencia mennyiséghez vagy küszöbszinthez).

    A preferenciális intézkedések megfigyelésére és a megfigyelésből származó információk titkosságára vonatkozó jogi rendelkezéseket a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92. számú Tanács (EEC) rendelet végrehajtására vonatkozó Bizottság (EEC) 2454/93. sz. rendeletének 308d. cikkelye tartalmazza.

    A Tagállamokban lévő nemzeti Kvótaközpontnak az alábbi feladatai vannak a megfigyelésekkel kapcsolatban:

    - a szükséges import adatok nemzeti szinten történő összegyűjtése
    - az összegyűjtött adatokról szóló jelentés továbbítása a DG TAXUD részére
    - szükség esetén a DG TAXUD-tól kapott - a vámtételek visszaállításáról, vagy hasonló információt tartalmazó - üzentek továbbítása a Vámhivatalok részére.

    A megfigyelési jelentéseknek tartalmaznia kell a rendelésszámot, a származást, a vonatkozó kedvezményes időszak kezdetétől (normál esetben január 1.) a kedvezményes vámtétellel szabad forgalom számára vámkezelt teljes mennyiséget és egy megjelölt dátumot amikorra a mindezeket tartalmazó jelentés elkészül.

    A megfigyelések nagy része titkos, tehát a gazdálkodók nem tudnak arról, hogy az általuk importált termékekre vonatkozóan Közösségi szintű adatgyűjtés folyik. A nyilvános megfigyelésekhez minden esetben hozzárendelésre kerül egy rendelésszám, melyet a gazdálkodónak az általa kért vámkezelés elvégzése céljából benyújtott árunyilatkozaton fel kell tüntetnie. Ezen megfigyelési adatokat a nemzeti Kvóta Központ heti/havi rendszerességgel a kvótaüzenetekkel egyidejűleg megküldi Brüsszelbe.

    A Tagállamoknak a titkos (rendelésszámmal nem rendelkező) megfigyelésekről általában havi megfigyelési jelentéseket kell készíteniük. Minden Tagállam esetében az első havi jelentés közlése legkésőbb a naptári év február 15-ig szükséges. Az utolsó havi jelentés elküldésének legkésőbb a következő év január 15-ig meg kell történnie.

    A megfigyelések szintjét jellemzi, hogy évről-évre több mint 10.000 termék/származási csoport kerül megfigyelés alá.

    A gazdálkodók informálása

    A gazdasági szereplők és az érdeklődők információval történő ellátása a TQS rendszer fontos elemét képezi. Ezen feladat teljesítése érdekében a Bizottság EUROPA honlapján (http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/dds/en/home.htm) a "Quota" név alatt egy a megnyitott tarifális kvótákról és tarifális plafonokról szóló adatbázis érhető el. Itt kerül közzétételre a nem-titkos preferenciális tarifális intézkedések teljes listája (az összes intézkedés mintegy 10%-a) és a megnyitott tarifális kvóták és tarifális plafonok napi egyenlege. Itt találhatók még olyan fontos egyéb információk, mint például az időpont amikor a tarifális kvóta vagy plafon kimerült. Tekintettel arra, hogy a fenti információk folyamatosan változnak ezért az adatbázis is folyamatosan frissítésre kerül, lehetővé téve, hogy a gazdálkodók rendelkezésére mindig naprakész információk álljanak.

    EBTI - Európai Kötelező Tarifális Felvilágosítás Rendszere

    A Kötelező Tarifális Felvilágosítások (BTI) olyan, valamely EU tagállam vámhatósága által gazdálkodói kérésre kiadott, írásban rögzített vámtarifa besorolási határozatokat jelentenek, amelyek az Európai Közösségen belül minden vámigazgatásra nézve 6 éves időtartamra jogilag kötelező érvényűek. A BTI az áruk pontos vámtarifa besorolásának garantálását célozza és akkor adják ki, ha egy import vagy export műveletet ténylegesen előirányoztak és az áru még nem került vámeljárás alá.

    Miért érdemes a gazdálkodóknak BTI-t kérni ?

    Az EU-ban az áruk kivitelénél ill. behozatalánál a vámteher nagyságát ill. egyes okmányok benyújtásának szükségességét a TARIC kódszám határozza meg. A felmerülő költségek és teendők felmérése érdekében feltétlenül előnyös, ha az exportőr vagy importőr kötelező tarifális felvilágosítással rendelkezik. Fontos tudnivaló azonban, hogy a vámkezelés során a BTI felhasználására csak az jogosult, aki a BTI kiadását a vámhatóságnál kérelmezte.

    A BTI kiadására vonatkozó előírásokat az alábbi EU jogforrások tartalmazzák:

    A BTI kiadására vonatkozó előírásokat az alábbi EU jogforrások tartalmazzák:

  • A Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexről (12. cikk)
  • A Bizottság 2454/93 EGK rendelete a Vámkódex végrehajtásáról. (5-14 cikk)

    Az eljárás hatékony irányításának biztosítása érdekében az EU-ban létrehoztak egy olyan elektronikus adatbázist, ami az összes tagállam által kiadott BTI adatait tárolja. Az EBTI rendszert az Európai Bizottság Adózási és Vámuniós Főigazgatósága (DG TAXUD) működteti. Az informatikai rendszer működtetésének a következők a főbb célkitűzései :

  • A vámtarifa besorolási szabályok egységes alkalmazásának biztosítása az Európai Unión belül.
  • A gazdasági résztvevők egyenlőségének és jogi védelmének biztosítása a különböző vámhatóságok által hozott döntések szempontjából.
  • A vámhatóságok számára az adott áruk besorolásánál lehetővé tenni annak ellenőrzését, hogy hasonló árukra vonatkozóan korábban más európai vámhatóságok hoztak-e már besorolási határozatot.
  • A DG TAXUD részére lehetővé válik, hogy az eltérő vagy pontatlan besorolások kikeresésével biztosítsák a különböző országok hatóságai által végzett besorolások koherenciáját.
  • A gazdasági résztvevők által a csalárd eljárásra tett kísérletek és az eljárással való visszaélés (pl. egyazon gazdálkodó által benyújtott többszörös kérés) megakadályozása.

    A jogszabályi előírások szerint a Tagállam köteles elektronikus úton tájékoztatni a Bizottságot az általa kiadott BTI adatairól, és Bizottsági kérésre köteles tájékoztatni a többi Tagállamot a már meglévő BTI-hez kapcsolódó információkról. Az EU-ba való felvételkor a mostani tagjelölt országoknak is eleget kell tenniük ennek a jogi kötelezettségnek.

    A BTI kérelem okmány az alapvető információkat tartalmazza (a jogosult neve, a kérelem hivatkozási száma, leírás, bizalmas adat, dátum, aláírás, aláírt nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy ugyanarra a termékre vonatkozóan még nem nyújtottak be kérelmet stb.). Mindez olyan opcionális információkkal is kiegészíthető (pl. brosúrák, fényképek, minták vagy egyéb iratok), amelyek a vámhatóság számára elősegíthetik a kérelem elbírálását.

    A kérelmet az illetékes vámhatósághoz kell benyújtani, mégpedig abban a Tagállamban, ahol az információt felhasználják, vagy ahol a kérelmező székhelye található. Az illetékes hatóságok listáját közzé kell tenni a Hivatalos Közlöny C sorozatában. A Csatlakozó Országoknak ki kell jelölniük azt az illetékes hatósági szervet, amelynek a hatáskörébe tartozik a határozatok kiadása. Magyarországon a BTI Nemzeti Központ változatlanul a VP Vegyvizsgáló Intézete lesz.

    A kérelem átvételét követően a vámhatóság egy vagy több BTI-t is kiadhat. A kérelmen szereplő információkat BTI hivatkozási számmal, az érvényesség kezdeti időpontjával, a besorolás indokolásával és egy sor kulcsszóval egészíti ki. A kulcsszavak BTI-hez mellékelt felsorolása (szószedet az EU 11 hivatalos nyelvén - lásd később) támogatja a BTI adatbázisban végzett keresést.
    A határozatot a jogosultnak a BTI okmány, míg a DG TAXUD - nak az EBTI rendszer útján hozzák tudomására.

    A tagjelölt országoknak képesnek kell lenni arra is, hogy a BTI kérelmeket a Közösség előírásai szerint szabályosan és a legrövidebb időn belül adja ki. Ennek érdekében az illetékes vámhatóságoknak a következő követelményeket kell teljesíteni:

    - olyan váminformatikai rendszer kifejlesztése, amely képes a határozathozatali folyamat európai uniós elvárásoknak megfelelő informatikai támogatására
    - a vámhatóság munkatársainak ismerniük kell az európai uniós jogi követelményeket, különösen a Közösségi Vámtarifa, a TARIC, a Visszatérítési Nómenklatúra alkalmazását, ideértve az áruosztályozási előírásokat, rendeleteket és magyarázatokat
    - a rendszer sikeres működése érdekében a gazdálkodókat ugyancsak tájékoztatni kell, felkészíteni őket arra, hogy a csatlakozás után hatályba lépő jogszabályok előírásait a BTI kérelmek benyújtásánál alkalmazni tudják

    Az európai uniós jogharmonizáció során a Kötelező Tarifális Felvilágosítás jogintézményét a hazai vámjogszabályba is átvettük. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete 2001. január 1-től országos illetékességgel, első fokú hatáskörrel adja ki a KTF-ket. A fellebbezéssel megtámadott határozatokat a VPOP Vámigazgatóság Származási és Nomenklatúra Osztálya bírálja el.

    Az EBTI_HU váminformatikai rendszer megvalósítása során a kifejlesztésre kerülő alkalmazásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelni :

    A Magyarországon benyújtott KTF kérelmek és a kiadott határozatok adatainak exportálása a DG TAXUD EBTI adatbázisába. A testületi felhasználók részére a Magyarországon kiadott KTF-ek adatait elérhetővé kell tenni.

    A hazánkban kiadott KTF-ek adatainak publikálása.

    A DG TAXUD szándéka szerint a közeljövőben megteremtik annak a lehetőségét, hogy az EU Bizottság honlapján - a TARIC és Kvóta adatokhoz hasonlóan - a BTI határozatok " nem bizalmas" adatait közzétegyék. A magyar gazdálkodók az EU tagállamaiban kiadott határozatok adatait ezen a honlapon nézhetik meg. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar gazdálkodók elsősorban a hazánkban kiadott KTF-ek adatai után érdeklődnének, az EBTI_HU rendszernek biztosítani kell a magyar KTF-ek nem bizalmas adatainak a Külső Kommunikációs Központon keresztüli publikálási lehetőségét a gazdálkodók részére.

    BTI határozat visszavonásáról szóló értesítés fogadása

    A DG TAXUD feladata az EBTI adatbázis kezelése. A TAXUD köteles intézkedni, ha azt tapasztalja, hogy a két tagállam azonos árura különböző BTI-okat adott ki. Egy BTI normál esetben hat évig érvényes. A TAXUD értesíti a kiadó vámigazgatást, ha valamilyen okból (jogszabályváltozás stb.) azonban valamely BTI érvényét veszti. A BTI visszavonása az adott tagállam vámigazgatásának feladata.

    CDPS - Új Vámárunyilatkozat Feldolgozó Rendszer

    Az új rendszer legfontosabb céljai az alábbiak:

    Elengedhetetlen, hogy az uniós csatlakozást követően egyaránt maradéktalanul érvényesüljenek az uniós és a nemzeti jogszabályok. A csatlakozást követően az EU vámjogi szabályozásának legfontosabb jogforrásai (a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK számú Rendelete a Közösség Vámkódexének létrehozásáról, továbbá a Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK számú Rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú Tanácsi Rendelet végrehajtásáról) közvetlenül fognak hatályosulni Magyarországon. Ugyanakkor a nemzeti szabályozásban is számos módosulás várható, mivel a közösségi jog több ponton is a tagállamoknak ad felhatalmazást a részletszabályok nemzeti szinten történő szabályozására.

    A csatlakozást követően kettős kötelezettség hárul a testületre, ugyanis két költségvetés felé kell biztosítani a bevételeket. Az Unió költségvetésébe folynak be az ún. saját források, melyek kisebbik hányadát, kb. 20 %-át alkotják a vámok. A vámok tehát az unió közvetlen bevételeit képezik, így annak beszedése és határidőre történő befizetése elsődleges feladat, mivel a kiszabott vám befizetését akkor is teljesítenünk kell, ha az valamilyen oknál fogva nem került bevételezésre. Az Unió bevételeit képező vámokon kívül a nemzeti költségvetés számára továbbra is biztosítani kell a nemzeti szabályok alapján kivetésre kerülő nemzeti adók beszedését. Import esetén továbbra is a vámhatóság fogja kivetni és beszedni az ÁFA-t, a jövedéki adót, a környezetvédelmi termékdíjat (amennyiben marad), illetve más nemzeti adókat.

    A jelenlegi jogi szabályozás is meghatároz adatszolgáltatási kötelezettséget a vámhatóság számára, így a jelenlegi rendszer is végez adatszolgáltatási feladatokat a jogszabályban meghatározott szervek részére, továbbá a nemzeti külkereskedelmi statisztika elkészítéséhez. Természetesen az ügyfél is kérhet adatokat saját forgalmával kapcsolatosan. Ezeket a feladatokat az új CDPS rendszernek is teljesítenie kell, azonban emellett új feladatként jelentkezik az Unió felé történő adatszolgáltatási kötelezettség. Ilyen kötelezettséget sok esetben a Bizottsági rendelet határoz meg. A szolgáltatott forgalmi adatok alapján születnek a kereskedelempolitikai döntések, melyek az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó nem tarifális intézkedések. Például felügyeleti vagy piacvédelmi intézkedések, mennyiségi korlátozások vagy kvóták, valamint behozatali vagy kiviteli tilalmak.

    A XXI. században elengedhetetlen a korszerű ügyféli kapcsolatok kialakítása. A fejlesztés során szem előtt tartjuk, hogy a kor színvonalának megfelelő fejlettségű feldolgozó rendszer kerüljön elkészítésre, amely alkalmas az elektronikus ügyintézés magas szintű támogatására. A jogi szabályozás függvényében lehetőséget fog teremteni az elektronikus árunyilatkozat adásra, továbbá az elektronikus határozat kézbesítésére is. Terveink szerint az elektronikus ügyintézés rövid időn belül háttérbe szorítja majd a papír adathordozót.

    Az új rendszer jellemzői:

    A jelenlegi VÁMKER rendszer osztott rendszer, vámhivatalban futó alkalmazásokkal. Ezzel szemben az új rendszer központosított, ami azt jelenti, hogy a vámhivatalok egy központi alkalmazásban és a hozzátartozó adatbázisban egy korszerű webes technológia segítségével dolgoznak az Interneten keresztül. A külső felhasználók pedig Interneten keresztül kapcsolódhatnak a feldolgozó rendszerhez. A vámhivatalok és az arra jogosultságot szerzett ügyfelek így egy egyszerű böngésző segítségével tudják elérni a központi rendszert. Ezzel a technológiával megteremthető a rendszer rugalmassága, központilag menedzselhető, illetve fejleszthető. Az adatok webes űrlapok kitöltésével kerülnek a rendszerbe. Ez a rendszer a legoptimálisabb technikai megoldást jelenti, mivel megszűnik az adatok továbbítása, összemásolása, így nem fordulhat elő adatvesztés, az adatok naprakészek, pontosak, mivel a feldolgozás valós idejében kerülnek be a központi adatbázisba.

    A jelenlegi rendszertől eltérően a CDPS rendszer az árutovábbítási eljárás kivételével valamennyi vámeljárás árunyilatkozatát a vámeljárás lefolytatása során fogja feldolgozni. Ez azt jelenti, hogy a behozatali irányú árunyilatkozatok mellett, a jelenlegi gyakorlattól eltérően, a kiviteli irányú árunyilatkozatok is a vámeljárással azonos időben kerülnek feldolgozásra. Ez a gyakorlat elengedhetetlen az EU kereskedelempolitikai intézkedéseinek betartása érdekében. Az új rendszer az árunyilatkozat adatai mellett tartalmazni fogja a vámeljárás valamennyi mozzanatát és annak adatait. Ez azt jelenti, hogy az okmányok kézbevétele nélkül is rekonstruálható és nem utolsó sorban ellenőrizhető a vámeljárás teljes folyamata.

    Az új központi vámadatbázis közvetlenül biztosítja majd a vámszervek részére a lekérdezés lehetőségét a hatékony vámellenőrzés érdekében, továbbá kielégíti a vámszervezet statisztikai igényeit. A központi vámadatbázisból történik az adatszolgáltatás az EU felé, illetve az erre felhatalmazott központi szerveknek a külkereskedelmi statisztika elkészítéséhez. A vámadatbázis mellett kialakításra kerül egy adattárház, mely az adatok több dimenzióját (összefüggését) tartalmazza, így az elemző, ellenőrző munkát támogatja. Ebből az adattárházból kerülnek publikálásra a nyilvános statisztikai adatok.

    A CDPS rendszer közvetlen kapcsolatban áll az Integrált Tarifa-kezelési Rendszer valamennyi alrendszerével és az alrendszerek által nyújtott szolgáltatásokat felhasználja a vámeljárások lefolytatása során. A TARIC (Magyar Integrált Vámtarifa Rendszer), TQS (Magyar Tarifális Kvóták és Megfigyelések Rendszer), SMS (Magyar Mintakezelő Rendszer), EBTI (Magyar Kötelező Tarifa Információs Rendszer) alrendszerek adatokat szolgáltatnak az árunyilatkozat ellenőrzéséhez, a vámigazgatási eljárás feltételeinek vizsgálatához. A TARIC alrendszer emellett támogatja a vámteher automatikus számfejtését. Az alrendszerekkel a CDPS kétirányú kapcsolatot tart fenn. Ahogyan a CDPS adatokat kap más alrendszerektől, úgy ez a rendszer is adatokat szolgáltat azok számára. Így az NCTS, a TQS, az EBTI, a Jövedék rendszer mind a CDPS rendszerből nyeri a törzsadatokat. A VP és az ügyfelek közös igénye, hogy a CDPS rendszer és az ügyféli rendszerek kommunikáljanak egymással. Ennek lehetősége a jelenleg szintén fejlesztés alatt álló Külső Kommunikációs Központon, az un. KKK-n keresztül fog megvalósulni.

    A VÁMREG és az NCTS rendszertől átveszi, illetve azoknak átadja a vámfelügyelet alá vett áruk adatait. Terveink szerint az egyes alkalmazások megfelelő jogosultság mellett automatikusan elérhetők a CDPS rendszerből. A fejlesztés II. ütemére egy integrált, folyamatvezérelt, automatikus rendszer fog a vámszervek, társhatóságok és az ügyfelek rendelkezésére állni.

    A rendszer főbb funkciói:

    A CDPS rendszer hatékonyan fogja vámfelügyelet alatt tartani az átmeneti megőrzés alatt álló, illetve egyéb vámfelügyelet alatt lévő árukat mindaddig, amíg a vámfelügyelet meg nem szűnik. A hatékony vámfelügyelet alatt tartás érdekében a jelenlegi gyakorlattól eltérően az átmeneti megőrzés kezelését az új rendszer veszi át. Az NCTS és VÁMREG rendszerben vámfelügyelet alá helyezett áruk automatikusan kivezetésre kerülnek, miután a CDPS rendszer átveszi kezelésüket. A jelenleg számítástechnikailag nem támogatott vámeljárások is feldolgozásra kerülnek az új rendszerben. Az árutovábbítási eljáráson kívül már a vámeljárás folyamatában feldolgozásra kerülnek mind a kiviteli irányú, mind a behozatali irányú vámkezelések egyaránt.

    A vámkiszabási adatok könyvelését az Unió elvárásainak megfelelően, az uniós pénzügyi szabályok alapján kell elvégezni. A vámok, mint saját források, az Unió közvetlen bevételei. Négy fajtáját különböztetik meg: ipari-, vas és acél-, antidömping-, agrárvám. A pénzügyi rendelkezések szerint "A", illetve "B" számlára kell könyvelni a vámösszegeket. Az "A" számlára kell könyvelni azokat a tételeket, amelyek mögött van vámbiztosíték, illetve amelyekre a vámot megfizették. A "B" számlára kerül könyvelésre az a tétel, amely mögött nincs vámbiztosíték, illetve amelynél a kiszabott összeget az ügyfél vitatja. A "B" számlára könyvelt tételeket, miután rendezték azokat, át kell könyvelni az "A" számlára. A beszedés a tagország felelőssége és kockázata, mivel az "A" számlára könyvelt összegeket akkor is az EU rendelkezésére kell bocsátani, ha az ténylegesen nem került bevételezésre.

    A vámeljárások támogatására a CDPS rendszeren belül két új alrendszer fejlesztése vált szükségessé. Az egyik alrendszer az ETR rendszer (Engedély- és Törzsadat-kezelő Rendszer), mely a jelenleg működő ETA rendszert fogja felváltani. A kiadásra kerülő engedélyek kezelése érdekében kerül fejlesztésre. Az ETR-ben szerepelnek mindazok az engedélyek, amelyek a vámeljárásokhoz kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy a vámhatóság mely szintjén kerül kiadásra. Továbbá ez a rendszer tartalmazza a testület különböző szakterületeihez kapcsolódó törzsadatokat is.

    Az ETR mellett fejlesztésre kerülő másik alrendszer a GTR rendszer (Gazdálkodói Törzsadat-nyilvántartó Rendszer). Ez a rendszer a gazdálkodó specifikus adatait tartalmazza. Ebbe a rendszerbe nem kerül áttöltésre a jelenleg használt gazdálkodói törzs. Csak az a gazdálkodó fog bekerülni a GTR-be, aki az uniós vámjogszabályok alapján a vámhatóság ügyfelévé válik. A rendszer másik jellegzetessége, hogy nem az adószám lesz az elsődleges ügyfél azonosító, hanem egy un. VPID szám. A VPID a gazdálkodók és a természetes személyek egyedi azonosítását teszi lehetővé. Terveink szerint azok az ügyfelek, akik a csatlakozás után is ügyfelek maradnak előzetesen, valószínűleg 2003. II. félévében regisztrálhatják magukat a GTR rendszerbe a székhely szerint illetékes vámhivatalnál. Ez azért célszerű, mert így a csatlakozás pillanatában a fennakadások elkerülhetők. Természetesen az előzetes regisztrációhoz szintén szükség van, a jogalkotó felhatalmazására. Azonban akkor sincs probléma, ha az ügyfél előzetesen nem regisztráltatja magát, mivel azt az első vámkezelés alkalmával is megteheti.

    A VÁMSZÁM rendszerben alapvetően a fajtakódok és eljáráskódok összefüggései alapján történik a vámellenőrzés, illetve a vámteher kiszámítása. Ezzel szemben az új CDPS rendszerben vámtarifaszám-vezérelt vámellenőrzéssel találkozunk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fajtakódok helyett a vámtarifaszámok és a kiegészítő kódok, továbbá az egyes adatmezők fogják vezérelni a vámteher összetevők kiszabását. A TARIC rendszer az EV megfelelő rovatai alapján megadja a számfejtéshez szükséges információkat. A TARIC elsősorban a TARIC-kód, a kiegészítő kódok, a származási ország, a mennyiség és érték, illetve a kvóta alapján támogatja a CDPS rendszert, de meghatározó a forgalom iránya, a címzett személye is.

    A vámeljárások szabályszerű lebonyolítása érdekében új vámösszetevőkkel és számítási szabályokkal is meg kell ismerkednünk. A jelenlegi hazai szabályozás csak érték vámot ismer. Ezzel szemben az új szabályozás szerint a vámok lehetnek mérték vámok, vegyes vámok, kiegészítő vámok (például a lisztre és a cukorra), minimum és maximum vámok, egyes összetevőkre kivetett vámok (például a Meursing táblázat szerint az összetevők aránya - tejzsír, tejprotein, keményítő és szacharóz tartalom - határozza meg egy-egy termék vámtételét).

    Jelentős újdonságként kell megemlíteni, hogy jelenleg nem alkalmazott új kereskedelempolitikai intézkedéseket is alkalmazni kell a csatlakozást követően. Ilyen intézkedések: kiegyenlítő-, antidömping vám, behozatali átalányérték a gyümölcsök esetében, reprezentatív ár baromfira/cukorra, hal referenciaár, mezőgazdasági összetevők.

    Szintén új feladat a jelenleg Magyarországon nem működő kvótakezelési szabályok alkalmazása. A kvóták alapvetően két csoportba sorolhatók: előre kérhető, okmány alapú kontingensek és a vámkezelés napján igénybe vehető, nem okmány alapú kvóták. Az okmány (licenc) alapú, előre kérhető kvóták rendszere megegyezik a jelenleg Magyarországon működő kontingens rendszerrel. Ez a rendszer alapvetően a mezőgazdasági alaptermékek körét érinti. A másik körbe tartozó kvóták a vámkezelés alkalmával kérelmezhetők a benyújtásra kerülő vámárunyilatkozaton. A Bizottsághoz a TQS rendszeren keresztül, a Nemzeti Kvótakezelő Központ továbbítja a kérelmeket, a beérkezést követő napon. A kvóta kiosztását a Bizottság végzi a jelentkezések sorrendjében. A kvóták állásáról naprakész információk állnak a gazdálkodók rendelkezésére a Bizottság honlapján.

    Ugyancsak változásokkal kell számolnunk a fizetési szabályok és az ellenőrzés területén. Vámtartozás kivitelnél és behozatalnál egyaránt keletkezhet. Az Unió Vámkódexe tágabb lehetőséget biztosít a vámfizetésre, mint a jelenlegi hazai jogszabály. A vámtartozás megfizetésénél a készpénzfizetést nevesíti a kódex, de más, hasonló hatású fizetési módozat is lehetséges, ha a hatályban lévő rendelkezések ezt megengedik.

    A vámtartozás megfizetésére biztosított időtartam is eltér jelenlegi szabályozásunktól. Azonnali vámfizetés esetén a vámtartozás közlésétől számított 10 napon belül kell a fizetést teljesíteni. A halasztott vámfizetésnél is három fizetési módozatot (különböző számításokkal megállapítható, de általánosan 30 napos fizetési határidőt) említ a Vámkódex és a vámhatóságra bízza, hogy melyiket alkalmazza a halasztott fizetés engedélyezésekor.

    A fizetési szabályok, a felfüggesztési lehetőségek bővülése miatt a CDPS rendszerben minden mozzanat, határidő rögzítésre kerül ezzel is biztosítva a vámfelügyelet hatékonyságát.

    ISPP - A Feldolgozási Eljárások Informatikai Rendszere

    A vámhatóságok az EU Bizottsági rendelet 522. cikke értelmében a kiadott aktív feldolgozási engedélyekről, valamint a visszautasított kérelmekről, illetve a gazdasági feltételek nem teljesítése miatt érvénytelenített vagy visszavont engedélyekről tájékoztatni kötelesek a Bizottságot. Erre szolgál az ISPP rendszer.

    Az Information System Processing Procedures: Informatikai Rendszer a Feldolgozási Eljárásokhoz (ISPP) rendszer az Európai Unióban jelenleg használt Inward Processing Relief: Aktív Feldolgozás Felszabadítás (IPR) rendszert váltja fel.

    Az IPR/ISPP rendszerben az alábbi adatok kerülnek rögzítésre:

    Az aktív feldolgozás engedélyezésekor az engedély kiadásához szükséges feltételeket igazoló adatok, illetve az engedélyben szereplő mennyiségi, illetve kódolt adatok (szám szerint még nem meghatározható), melyekből a DG TAXUD felé küldendő adatok a következők:

    1. engedélyt kiadó tagállam kódja,
    2. az engedély kiadásának/rögzítésének dátuma,
    3. egyedi azonosítószám/engedélyszám,
    4. engedély érvényességi időpontja,
    5. gazdasági indokoltság kódja (EU végrehajtási rendelet a módosítások alapján 5 kódot tartalmaz),
    6. a feldolgozandó import áruk (alapanyagok) és az abból előállított végtermékek (késztermékek) 8 számjegyű KN kódja (vámtarifaszáma),
    7. a feldolgozandó termékek előzetes becsült értéke és mennyisége
    8. az elutasított, törölt vagy visszavont engedélyekre vonatkozó adatok (pl.: visszavonás indoka).

    Az alkalmazás fő funkciói:

  • Engedélyezési eljárás lefolytatása és az engedély adatainak rögzítése, az összes kötelező (DG TAXUD felé leadandó) és ország specifikus (nemzeti adatok) információkkal együtt.
  • A kötelezően megadandó információk átvitele számítástechnikai úton a DG TAXUD-hoz.
  • Az engedély módosítására vonatkozó esetleges kérelem/kérelmek (érvénytelen kritérium).
  • Tárolás a központi hivatkozási adatbázisban.
  • Az új esetek szétküldése az összes tagállamhoz.

    Az ISPP rendszer a Tagállamok Hatóságai számára lehetővé teszi, hogy a kötelezően előírt ISPP információkat elektronikus úton elküldje a Bizottságnak. Emellett a kérdéses információkat a többi Tagállam számára is hozzáférhetővé kell tenni.

    Az engedély adatok rögzítésekor szükséges a bevitt adatoknak, mint pl. vámtarifaszám, gazdasági indokoltsági kód, mennyiségi egység kód, stb. ellenőrzése, mint ahogy azt tesszük az árunyilatkozatok feldolgozása során.

    A DG TAXUD automatikusan érvényesíti az engedélyadatokat. Az érvényesítési kritériumok a DG TAXUD-nál központilag kerülnek meghatározásra. Ezek szabályozzák a mezőket (engedélyezett érték, formátum, típus), a mezők közötti koherenciát (határidők, stb.) és a jogi korlátozásokat. Minden egyes érvénytelen esetre vonatkozóan értékelési jelentést küldenek az érintett tagállamnak. A tagállam mindazonáltal speciális okokból érvényt szerezhet az adott engedélynek. Ezt követően az engedélyt manuális lekezelés (és telefonos kapcsolattartás) céljából átadják a DG TAXUD munkatársának.

    A rendszerben rögzített engedélyekről a DG TAXUD-ot az engedély kiadásának hónapját követő hónap végéig kell - a kötelezően előírt adatok eljuttatásával - tájékoztatni.