Önálló tevékenység minden olyan tevé­kenység, amelynek eredményeként a ma­gánszemély bevételhez jut, és amely az szja-törvény[1] szerint nem tartozik a nem önálló tevékenyég körébe.[2] Önálló tevé­kenységből származó jövedelem különösen a megbízásos jogviszony alapján végzett tevékenységből, az önálló szellemi tevé­kenységből, a tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó vállalkozói kivétből származó jövedelme, a mezőgaz­dasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenységéből származó jövedelem, a gazdasági társaság magán­személy tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatásból származó jövedelem, az utóbbinál abban az esetben, ha a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el. A felsorolás példálózó, nem taxatív.

1. Az összevont adóalap

Az összevont adóalap a magánszemély ál­tal az adóévben megszerzett összes önálló, nem önálló tevékenységből származó és egyéb jövedelmek összege, melynek – kettős adóztatás elkerüléséről szóló nem­zetközi szerződés vagy viszonosság hiá­nyában, vagy ha annak figyelembevételét nemzetközi szerződés vagy a viszonosság lehetővé teszi – részét képezi a külföldről származó (előzőek szerinti) jövedelem is.

1.1. Az önálló tevékenységből származó jövedelem

Az önálló tevékenységből származó jöve­delem megállapításának – az szja-törvényben meghatározott kivéte­lekkel – két módszere ismert.[3] A magán­személy választása szerint

• elszámolhatja (fő szabályként legfeljebb az adott te­vékenység bevételének mérté­kéig) az önálló tevékenységből származó bevételével szemben az e tevékenység folytatása érdekében ténylegesen felmerült és bizonylat­tal igazolt költségeit (tételes költ­ségelszámolás), vagy

• a bevétel 90 százalékát tekintheti jöve­delemnek (10 százalék költséghá­nyad). Ez utóbbi módszer alkalmazása ese­tén a magánszemély az adott adó­évben [4] az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenysé­gével összefüggésben kapott költ­ségtérítésével szemben  sem alkal­mazhatja a tételes költségelszámo­lást.[5] A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkal­mazásának időszakában szerzett tárgyi eszköz beszerzési (előállí­tási) értékének erre az időre eső értékcsökkenési-leírás részét (az szja-törvény 11. számú melléklete szerint) elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalékos költséghányad al­kalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt vesz­teségből a költséghányad alkalma­zásának éveire 20-20 százalék szintén el­számoltnak minősül.[6]

Az önálló tevékenységből származó jöve­delem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az szja-törvény szerinti ún. bevétel­nek nem számító tételeket.[7]

Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magán­személy e tevékenységével összefüggés­ben, vagy – egyébként – az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Általános szabályként az önálló tevékenységből származó bevételt az szja-törvény 2. és a 4. számú mellékletében foglaltak szerint kell figyelembe venni.

Önálló tevékenységből származó bevétel­nek számít az a bevétel is, amelynek adó­zására az szja-törvény választási lehetősé­get enged, és a magánszemély az önálló tevékenységből származó jövedelemre vo­natkozó adózást választja (pl. kisösszegű kifizetés), továbbá (ha az szja-törvény másként nem rendelkezik) az ingatlan, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékeny­ségből származó bevétel is. Ide kell érteni a lábon álló termésnek a föld tulajdonos­változása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányá­ban azt a magánszemélyt terheli az adókö­telezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást választó egyéni vállalkozónál önálló tevé­kenységből származó jövedelemnek minő­sül az ún. vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység so­rán személyes munkavégzés címén vállal­kozói költségként elszámolt összeg, vala­mint (az akárcsak részben) a magánsze­mély személyes vagy családi szükségleté­nek kielégítését szolgáló kiadás alapján el­számolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az szja-törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendel­kezései nem nevesítenek jellemzően elő­forduló költségként. A rendelkezést a la­kástól elkülönített telephelyen vagy egyéb­ként más, a lakáson kívüli helyen folytatott egyéni vállalkozói tevékenység hatókör­ében és feltételeként (ideértve az egészsé­get nem veszélyeztető munkavégzés feltét­eleit is) szükséges dolog (eszköz, berende­zés) használata, szolgáltatás igénybevétele esetén csak akkor kell alkalmazni, ha az szja-törvény a személyes szükséglet kielé­gítésére is alkalmas dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítását, használatát, igénybevételét vagy annak lehetőségét egyébként adóztatható körülményként ha­tározza meg. Ilyennek kell tekinteni az út­használatra jogosító bérlet, jegy magáncélú használatát, azzal, hogy az e címen elszá­molt költségből – az egyéni vállalkozó döntése szerint – vagy a magáncélú hasz­nálatra jutó tételes elkülönítéssel megálla­pított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka minősül vállalkozói kivétnek. Ha az egyéni vállalkozó az adott személygép­kocsi után megfizeti a cégautó adót, az előbbi szabályt nem kell alkalmaznia. Vállalkozói kivét esetén a bevétel meg­szerzésének időpontja – általában – a költ­ségelszámolás napja. Ha azonban a vállal­kozói kivét felvételét (az ennek minősülő költség elszámolását) az adóhatóság elle­nőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja, de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napja a bevétel megszerzésének időpontja.

Az önálló tevékenységből származó bevé­telnek része az azzal összefüggésben ka­pott költségtérítés is. Ez azt jelenti prakti­kusan, hogy a magánszemély csak tételes költségelszámolás választása esetén tudja a költségtérítéssel kapcsolatos effektív költ­ségeit érvényesíteni, míg a 10 százalék költséghányad alkalmazásakor a költségté­rítés 90 százalékát is le kell adóznia.

A jövedelem számítás során nem kell fi­gyelembe venni azt a bevételt,

• amellyel kapcsolatosan a magán­személy átalányadózást vagy tételes átalányadózást választott,

• amelyet az szja-törvény rendelkezé­sei szerint a magánszemély nem kí­ván az összevont adóalapjába be­számítani, tudomásul véve, hogy az adót önadózás helyett a kifizető vonja le és fizeti be, [8]

• amelyet törvényi rendelkezés alap­ján nem kell az összevont adó­alapba beszámítani,

• amelyet természetbeni juttatás, il­letve kamatkedvezmény címén kap a magánszemély.

A jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezései alapján költségek fedezetére vagy fejlesztésre kapott vissza nem térí­tendő támogatásból az a rész számít az adóévben bevételnek, amely megegyezik a támogatás felhasználásával teljesített kia­dás alapján az adóévben elszámolt költsé­gek összegével, az értékcsökkenési leírást is beleértve. A részben vagy egészben visszafizetett támogatás nem bevétel, de a visszafizetésre tekintettel teljesített kése­delmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény nem számolható el költségként. A már bevételként elszá­molt, de utóbb visszafizetett támogatás ön­ellenőrzéssel rendezhető.

Költséget az szja-törvény 3. számú mel­léklete szerint számolhat el az önálló tevé­kenységet végző magánszemély.

Speciális szabályok vonatkoznak az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy lá­bon álló faállomány értékesítéséből szár­mazó bevétel adóztatására.[9]

1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása

Az önálló tevékenységből származó jöve­delmet elérő magánszemély adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettségének (at­tól függően, hogy kifizetőtől vagy nem ki­fizetőtől éri el a jövedelmét) levonásos módszerrel vagy önadózás formájában tehet eleget.

1.2.1. A kifizetőre (munkáltatóra) vonatkozó szabályok

A kifizető (a munkáltató) az önálló tevé­kenységet végző magánszemély részére történő kifizetéskor (juttatáskor) is köteles megállapítani és levonni a bevételt terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (jut­tat), amely esetében a bevételből megálla­pított jövedelem részét képezi az összevont adóalapnak. A kifizetőt bevallási és befi­zetési kötelezettség is terheli a levont adó­előleg tekintetében.

Nem terheli kifizetői adóelőleg-levonás – fő szabályként – az őstermelői tevékeny­ségből származó bevételt, ha a magánsze­mély legkésőbb a kifizetéskor (juttatáskor) bemutatja az őstermelői igazolványát vagy a regisztrációját tanúsító iratot. Ha a ma­gánszemély az említett iratokat nem tudja bemutatni, de a kifizető az szja-törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként fizet ki bevételt, akkor élő állat vagy állati termék értékesítésének el­lenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetén a bevétel 4 százalékát, más termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetén a bevétel 12 szá­zalékát vonja le adóelőleg címén.

Nem kell adóelőleget vonnia a kifizetőnek az egyéni vállalkozótól sem, ha az e bevé­teléről kiállított bizonylatán feltünteti a vállalkozói igazolványa (az egyéni vállal­kozói jogállását bizonyító közokirat) szá­mát.

Az adóelőleg alapja önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész, de lega­lább a bevétel 50 százaléka. Költségnyilat­kozat hiányában a bevétel 90 százalékát kell a kifizetőnek adóelőleg-alapként fi­gyelembe vennie.

Költségtérítés esetén a bevételből a magán­személy nyilatkozata szerinti költség levo­násával, költségnyilatkozat hiányában az szja-törvény rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható (elismert) költség fi­gyelembe vételével meghatározott rész, ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege, önálló tevékenység­ből származó bevétel költségtérítésénél a bevétel 90 százaléka az adóelőleg-levonás alapja. A magánszemély a nyilatkozatot, az állami adóhatóság által a Magyar Köz­lönyben közzétett formában és tartalom­mal, legkésőbb a kifizetés (juttatás) idő­pontjában teheti meg. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatko­zatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ugyan­ilyen típusú bevétele alapján sem határoz­hatja meg a jövedelmét a 10 százalék költ­séghányad alkalmazásával.[10]

A magánszemély nyilatkozata alapján a ki­fizető (munkáltató) eltérhet az általános szabályok alkalmazásától, de az általa al­kalmazott adóelőleg-alap, illetve adóelő­leg-mérték nem haladhatja meg a bevételt, illetve az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot.

A kifizető az önálló tevékenységből szár­mazó bevételt terhelő adóelőleget a bevé­telből meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték) szorzatában álla­pítja meg.

A magánszemély legkésőbb a kifizetés (juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról, hogy

• a kifizető az adóév elejétől össze­sítse az általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) be­vételeket terhelő adóelőleget (a fő szabálytól eltérően) ún. göngyölíté­ses módszerrel állapítsa meg. En­nek során a bevételt terhelő adó­előleg az adóelőleg-alapok össze­gére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a kifizető által már korábban kifizetett (jut­tatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított és levont adóelőlegek összegével;

• művészeti tevékenységét önálló te­vékenység keretében folytatja, adó­számmal rendelkezik, és az általa kiállított számla (számlák) alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adó­előleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg-fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint (önadózás formájában) teljesíti. Ekkor a kifizető adóelőleget nem von le.

A magánszemély az előzőek szerinti nyi­latkozatát az állami adóhatóság által a Ma­gyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A magánszemély e nyilatkozatában feltünteti az adóterhet nem viselő járandóságainak várható éves össze­gét is, melyet a kifizető az szja-törvény 47. § (5) bekezdése szerint figyelembe vesz.

Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleget, illetve annak le nem vont részét köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követő január 31-éig magánszemélyenként, negyedéves bontásban adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.

1.2.2. A magánszemély adókötele­zettségei

A magánszemély – kivéve, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására és levo­nására a kifizető (munkáltató) köteles – negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételét terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan be­vételt szerez meg, amelynek alapján az ab­ból meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi.

Az adóelőleg alapja önálló tevékenységből származó bevétel esetén – a magánszemély döntése szerint – vagy a bevételből az szja-törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség le­vonásával megállapított rész, vagy a bevé­tel 90 százaléka. Költségtérítés esetén az szja-törvény szerint igazolás nélkül elszá­molható költség (elismert költség) figye­lembe vételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege, önálló tevékenység­ből származó bevételnek minősülő költ­ségtérítésnél a bevétel 90 százaléka az adóelőleg alapja. Önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségté­rítésnél a magánszemély – az előző rendel­kezések helyett – választhatja, hogy az adóelőleg alapja a bevételből az szja-tör­vény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség le­vonásával megállapított rész. Ha a magán­személy az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál költsé­get vont le, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ugyanilyen típusú bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmét a 10 százalék költséghányad alkalmazásá­val.

A magánszemély által megszerzett bevételt terhelő adóelőleg csökkenthető (legfeljebb 0 forintig) a szja-törvény 49. § (10)-(11) bekezdései szerinti adókedvezményekkel.

A magánszemélynek az adóévben általa megszerzett adóterhet nem viselő járandó­ságok összegével is számolnia kell, az szja-törvény 49. § (7) bekezdésében szabályo­zott módon.

Ha a magánszemély az adóévben megszer­zett bármely bevételét terhelő adóelőleg magállapí­tásakor tett nyilatkozatában költ­ség figyelembe vételét kérte, és a nyilatko­zata alapján  az adóelőleg(ek) megállapítá­sánál figyelembe vett költség(ek) megha­ladja/meghaladják az összevont adóalap megállapításánál az szja-törvény rendelke­zései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költsége(ke)t, akkor a különbözet 12 százalékát (költségkülönbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vo­natkozó adóbevallásában megállapítani és bevallani, valamint – az adóbevallás be­nyújtására előírt határidőig – megfizetni.

Ha a magánszemély az adóévben megszer­zett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév so­rán összevont adóalapja meghaladja az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor az említett értékha­tár túllépését eredményező minden bevé­telének kifizetését megelőzően nyilatkozik a kifizető(k)nek, hogy a továbbiakban az adóelőleget a kifizetőre vonatkozó általá­nos szabályok szerint vonja le. A kifizető a nyilatkozatban foglaltaktól nem térhet el. Ilyen nyilatkozat hiányában az adóév vé­gén emiatt mutatkozó befizetési különbö­zet 12 százalékát (adóelőleg-különbözet alapján megállapított adó) köteles az adó­évre vonatkozó bevallásában megállapí­tani, bevallani és – az adóbevallás benyúj­tására előírt határidőig – megfizetni.

1.3. A kis összegű kifizetések [11]

Az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján a 15 000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a ma­gánszemély választhat, hogy

• a jövedelem utáni adót a kifizető ál­lapítja meg, vonja le, fizeti be, vagy

• írásban nyilatkozik arról, hogy az összevont adóalapjának részeként kíván utána adózni.

Az első esetben a bevétel egésze jövede­lem és az adó mértéke az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adó­mérték). A második fordulat esetén a ma­gánszemélynek és a kifizetőnek is az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó általános sza­bályok szerint kell eljárnia.

1.4. Az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem

A magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjára­dékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételének az egésze jövede­lem, amely után az adó mértéke 25 száza­lék. Nem termőföld ingatlan bérbeadása esetén, az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan, a magánszemély az adóbe­vallásában választhatja az összevont adó­alap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendel­kezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minő­sül.

1.5. Egyéb adózási szabályok

Az egyéni vállalkozói, illetve a mezőgaz­dasági őstermelői tevékenység megszün­tetése esetén speciális szabályok szerint kell eljárni a bevételek és a költségek elszámolása során. Az ezzel kapcsolatos részletes szabályokat a    4. és 6. számú tájékoztató füzetek tartalmazzák.

1.6. Járulékfizetési kötelezettség [12] 

A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, illetőleg a járulékalapot képező jövedelem megléte. Az önálló tevékenység esetén is mindig vizsgálni kell, hogy a munkavégzésre milyen szerződés alapján kerül sor, illetve milyen jövedelmet szerez a magánszemély.

A kifizetőnek (illetve ebben az esetben a foglalkoztatónak) nemcsak az adóelőleget kell levonnia a magánszemélytől, hanem a biztosítási jogviszony elbírálása mellett a járulékokat is, illetve saját magát is terheli járulékfizetési kötelezettség. Az egyéni vállalkozó, illetve a mezőgazdasági őster­melő saját maga teljesíti - a külön tájékoz­tató füzetben ismertetett - járulékfizetési kötelezettségét.

A díjazás ellenében munkavégzésre irá­nyuló egyéb jogviszonyban munkát végző személyek közül:

• a megbízási,

• a vállalkozási ,

• a felhasználási szerződésen alapuló te­vékenységet

önálló tevékenységnek kell tekinteni.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogvi­szony keretében foglalkoztatott magán­személyek a törvény rendelkezése szerint akkor lesznek biztosítottak, ha tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. (2008. január 1-jétől a minimálbér összege 69 000 forint, ennek 30 százaléka 20 700 forint, naptári napi 690 forint.)

Járulékalapot képező jövedelem többek között az szja-törvény szerinti, az össze­vont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel­nek az a része, amelyet az adóelőleg szá­mításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az szja-törvényben szabá­lyozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is.

Az szja-törvénynek az önálló tevékenysé­get folytatók költségelszámolására vonat­kozó rendelkezései alapján a tételes költ­ségelszámolás alkalmazása esetén a járu­lékalap meghatározásakor maximum 50 százalékos költségrész vehető figyelembe, és nem járulékalap a 10 százalékos költ­séghányad sem.

Amennyiben a magánszemélynek nincs az előzőekben ismertetett járulékalapot ké­pező jövedelme, a szerződésben meghatá­rozott díjat kell járulékalapnak tekinteni.

A felhasználási szerződésen alapuló bizto­sítási jogviszony megállapítása során járu­lékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötele­zettség megállapítása során, figyelmen kí­vül kell hagyni.

A biztosítási kötelezettség megállapítása

Főszabályként a biztosítást havonta kell el­bírálni és a biztosítási kötelezettség meg­állapításánál, az ugyanannál a foglalkoz­tatónál a naptári hónapban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. E szabály nem alkalmaz­ható akkor, ha a magánszemélyt a foglal­koztató munkaviszony, és pl. megbízási jogviszony keretében is foglalkoztatja. Eb­ben az esetben a biztosítást mindkét jogvi­szony tekintetében külön-külön kell elbí­rálni.

Amennyiben a díjazás kifizetésére nem havi rendszerességgel, hanem időszakon­ként, illetve a tevékenység befejezését kö­vetően kerül sor, a biztosítási kötelezettsé­get a díj kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a ki­fizetett díjból - ideértve az előleget is - a személyi jövedelemadó-előleg alapját ké­pező összeget azon időtartam naptári nap­jainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt.

Ha a biztosítási jogviszony kezdő vagy be­fejező időpontja nem állapítható meg, vagy vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként:

• a tevékenység időtartamát,

• teljesítésre irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot,

• ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig eltelt idő­tartamot kell figyelembe venni.

Az előzőektől eltérően felhasználási szer­ződésen alapuló biztosítási jogviszony el­bírálása során a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig tartó időtartam vehető fi­gyelembe.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogvi­szonyban álló személyek biztosítása akkor is fennáll a jogviszony időtartamán belül, ha

• táppénzben, baleseti táppénzben, terhes­ségi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,

• gyermekgondozási segélyben, gyermek­nevelési támogatásban, ápolási díjban részesül,

amennyiben az ellátások folyósítását köz­vetlenül megelőző napon biztosított volt.

Amennyiben létrejön a biztosítási jogvi­szony és van járulékalapot képező jövede­lem, a biztosítást meg kell állapítani és a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni.

Abban az esetben, ha a megbízási szerző­désben kikötött díjazás és a szerződés idő­tartama alapján a biztosítási jogviszony nem jön létre, a megbízónak és a megbí­zottnak sincs járulékfizetési kötelezettsége, de a százalékos mértékű egészségügyi hoz­zájárulás fizetési kötelezettség fennállhat.[13]

A művészeti tevékenységet önálló tevé­kenység keretében folytató magánszemé­lyek járulékfizetési kötelezettsége

Az szja-törvény [14] szerint a magánszemély legkésőbb a kifizetés (juttatás) időpontjá­ban nyilatkozhat arról, hogy művészeti te­vékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla, számlák alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kö­telezettséget a magánszemély adóelőleg fi­zetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti. Ekkor a magánszemély nyilatko­zata alapján a kifizető adóelőleget nem ál­lapít meg.

Amennyiben a művészeti tevékenységet folytató magánszemély megteszi a nyilat­kozatát, rendelkezik adószámmal, az adó­előleg fizetését magánszemélyként teljesíti.

Az előadóművész biztosítási jogviszonyát ebben az esetben is a tevékenységre vonat­kozó szerződés szerinti szabályok alapul­vételével el kell bírálni. Ilyen esetben a já­rulékalapot képező jövedelem a szerződés­ben meghatározott díj.

Az előadó (művész) biztosítási kötelezett­sége elbírálásánál figyelembe vehető idő­tartam a felhasználási szerződés megköté­sétől az előadás megtartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (előadá­sonként) legfeljebb 7 nap vehető figye­lembe.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájá­rulás fizetését megalapozó jogviszonyok­ból származó jövedelem után a foglalkoz­tató a társadalombiztosítási, a biztosított a nyugdíjjárulék- (tagdíj-) fizetési kötelezett­ségét az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényben [15] meghatá­rozottak szerint teljesíti.

1.6. Az önálló tevékenységet végző ma­gánszemély adóhatósági nyilván­tartásba vétele

Az adóhatóság az adóköteles bevételszerző tevékenységet folytató magánszemélyt, a külön erre a célra szolgáló nyomtatványon teljesített írásbeli bejelentkezése alapján nyilvántartásba veszi [16], erről őt értesíti, és egyidejűleg tájékoztatja valamennyi nyil­vántartásban szereplő adatáról is. 

Adóköteles tevékenységet az Art. [17] alapján csak adószámmal rendelkező adózó foly­tathat. Az adószám megállapítása érdeké­ben a magánszemélynek a tevékenysége megkezdése előtt eleget kell tenni bejelen­tési kötelezettségének. Az adószám az adózó azonosítására szolgál, ezért azt min­den, az adózással összefüggő iraton fel kell tüntetni, és közölni kell mindazokkal a ki­fizetőkkel, akik (amelyek) a magánszemély részére kifizetést teljesítenek.

Az egyéni vállalkozói igazolványhoz kö­tött tevékenységet [18] folytató magánsze­mély a székhelye szerint illetékes, körzet­központi feladatokat ellátó települési (fő­városi, kerületi) önkormányzat jegyzőjéhez intézett vállalkozói igazolvány iránti kére­lem benyújtásával egyidejűleg kéri az adó­szám megállapítását. Ezzel a magánsze­mély teljesíti az adóhatósághoz a bejelent­kezési kötelezettségét is.[19] E bejelentési la­pon lehet nyilatkozni többek között az átalányadó [20] választásáról, valamint az álta­lános forgalmi adó kötelezettségről [21] is. A vállalkozói igazolvány kézhezvételétől számított 15 napon belül az adóhatósághoz be kell jelenteni a könyvvezetés módját, az iratok őrzésének helyét, ha az nem azonos a székhelyével vagy lakóhelyével.

Abban az esetben, ha a magánszemély vállalkozói igazolványhoz nem kötött gaz­dasági tevékenységet folytat az szja-tör­vény 3. § 17. b.-h. pontjaiban megfogal­mazott egyéni vállalkozóként vagy vállal­kozói igazolvány nélkül más önálló tevé­kenységet folytat (pl. bérbeadó, magánóra­adó), az adóhatóságnál kap adószámot. Ilyenkor a tevékenység megkezdése előtt kell az erre a célra szolgáló nyomtatványon írásban teljesíteni a bejelentési kötelezett­ségét az adóhatóság felé.

A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély [22], ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet (azaz nem alanya az áfatörvénynek [23]) adószám nélkül adóazonosító jel birtokában is telje­sítheti adókötelezettségét. Az áfatörvény alapján[24] az a magánszemély minősül adó­alanynak, aki saját nevében rendszeres és/vagy üzletszerű bevételszerző tevékeny­séget végez [25]. Nem minősül gazdasági tevé­kenységnek és így nem keletkeztet áfaalanyiságot a munkaviszonyban vagy olyan munkavégzésre irányuló jogviszony­ban végzett tevékenység amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi he­lyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában.

1.7. Nyilvántartási kötelezettség

Az önálló tevékenységet végző magán­személy is köteles lehet a szja-törvény 5. számú mellékletében szabályozott ún. alapnyilvántartás és bizonyos részletező nyilvántartások értelemszerű vezetésére.

Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénz­tárkönyv, a bevételi nyilvántartás, továbbá a mezőgazdasági őstermelői igazolvány ré­szét képező betétlap.  Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként hatá­rozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásából később sem változ­tathatja meg. Ha a magánszemély az szja-törvény rendelkezései szerint az adóév so­rán veszíti el az általa választott alapnyil­vántartás vezetésének a jogát, akkor a vál­tozás napját megelőző nappal köteles az addig vezetett nyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. A lezárt alapnyilván­tartást és az abban szereplő adatokat alá­támasztó bizonylatokat a magánszemély köteles elévülési időn belül megőrizni.

Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét

• választása szerint bármely más alap­nyilvántartás helyett naplófő­könyv vezetésével is teljesítheti;

• pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alap­nyilvántartás vezetésére vonatkozó választás jogával nem élt;

• választása szerint bevételi és költ­ségnyilvántartás vezetésével telje­sítheti, ha az adóévben általános forgalmi adó levonására nem jogo­sult, vagy e jogát nem érvényesíti;

• választása szerint bevételi nyilván­tartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben tételes költségelszámo­lást nem alkalmaz, általános for­galmi adó levonásra nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti

A nem egyéni vállalkozó és nem mezőgaz­dasági őstermelő magánszemély önálló te­vékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységé­ből származó bevételével szemben az adó­előleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meg­határozásakor az szja-törvény rendelkezé­sei szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy ha az adóévben nem, vagy nem csak kifizetőtől szerez ilyen bevételt. Az alapnyilvántartás vezetésére nem kötelezett magánszemély a más önálló tevékenységből (és a nem önálló tevékenységből) származó bevételé­vel összefüggő nyilvántartási kötelezettsé­gét a kifizető által kiállított igazolás meg­őrzésével teljesíti.

Részletező nyilvántartás például a vevők nyilvántartása, a gépjármű-használati nyil­vántartás, az alkalmi foglalkoztatás nyil­vántartása, a leltár stb. A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azo­kat köteles vezetni, amelyek adóköteles jö­vedelmének megállapításához szüksége­sek.

Az alapnyilvántartások, illetőleg a részle­tező nyilvántartások vezetése alól az adó­hatóság - indokolt esetben, az adózó ké­relmére –  felmentést adhat [26], ha

• a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfe­lelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el és a vele közös háztar­tásba élő hozzátartozói sem képe­sek a nyilvántartás/nyilvántartások vezetésére, továbbá

• a nyugtaadási kötelezettség alól az áfatörvény feltételei alapján egyéb­ként felmenthető (volna).

 

---

 

[1] 1995. évi CXVII. törvény.

[2] Szja-törvény 24-27. §-ok.

[3] A fő szabály alkalmazhatósága mellett például az önálló tevékenységet végző mezőgazdasági kistermelő választhat átalányadózást is.

[4] Az adóév  megegyezik a naptári évvel.

[5] Szja-törvény 18. § (2) bekezdés.

[6] Szja-törvény 18. § (3) bekezdés.

[7] Például szja-törvény 7. § (1) bekezdés.

[8] Az szja-törvény e szabály ellenére előírhatja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba (például a kis összegű kifizetések, mint külön adózó jövedelmek esetében).

[9] Szja-törvény 20. §.

[10] Kivételt az az eset képez, amikor a mezőgazdasági kistermelő átalányadózást választ. Ennek a döntésnek ugyanis nincs hatása az egyéb önálló tevékenységből származó jövedelmek adózási módszerére.

[11] Egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő esetében a szabályok nem alkalmazhatóak.

[12] A szabályokat az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) tartalmazza.

[13] Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2-3. §

[14] Szja-tv. 47. § (2) bekezdés b) pont

[15] 2005. évi CXX. törvény.

[16] Az adóhatósághoz történő bejelentéssel kapcsolatos részletes tudnivalókat a 15. számú füzet tartalmazza.

[17] Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.)16.§(1) bekezdés.

[18] Ez az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény alapján határozható meg.

[19] Art. 17.§(1) bekezdés.

[20] Az átalányadózással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a 3. számú füzet tartalmazza.

[21] Az áfakötelezettség alapvető szabályait a 14. számú füzet ismerteti.

[22] Art. 178.§ 28. pont

[23] A többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény

[24] Áfatörvény 4-5.§

[25] Az általános forgalmi adóra vonatkozó részletesebb információkat a 14. számú füzet tartalmazza.

[26] Szja-törvény 5. számú melléklet V. pont.